Bethlehemi Hiradó, 1967. október-december (45. évfolyam, 41-52. szám)

1967-10-12 / 41. szám

Thursday, October 12, 1967 BETHLEHEMI HÍRADÓ 7. OLDAL Social Security taktikázás Egy iskola autóbusz és teherautó összeütközött Ellington, Angliában. Egy fiú meghalt, 40 gyerek többé-kevésbé súlyosan megsebesült. CARE - népek millióinak amerikai jótevője PESTI KÉPESLAP: Életmentés a Fehér mentőkocsi futott a kecskeméti országúton. La­­josmizsére mentek üresen, az ottani orvos hívta ki ö két, hogy kórházba szállítsák a betegét. Félúton lehettek, aamkior Plesko Lajos gépko­csivezető hirtelen lestoppolt és hátraszólt Tokiói János ápolónak. — Valamit megiáttam a visszapillantót ökörben. Nézz csak hátra, nem tudom kiven­ni jól, mi történt, de valami karambol lehet. Tokadi — aki különbé szolgálatvezető a kecskeméti mentőállomáson és szükség esetén kocsival is limegy — pár másodj ércig fürkészte a homályban, a ritkis ködben úszó tájat. Gépkociik, embe­rek . . . csak ennyit látott. Másodpercek alítt tették meg az egykilomét«myi utat. Egy autóbusz . .. Egy be­ütött oldalú szeméygépkocsi az országúton. S ery motor­­kerékpár az árokbm. Az ut szélén, a kilométerkő mellett hanyatt fekve: btkósisakos fiatal férfi. Az utasok körülillják, le­lehajolnak hozzá, mind segíte­ni akar. “Meghalt! — hallja az ápoló. Z ORSZÁGÚTON — Elájult . . . Dehogyis, vége van miár! — hangzik körös­körül. Tokodi széttolja a tömeget. Azt látja, hogy a földön fek­vő megmozdul, vonaglik. Él még biztosan. Gyors vizsgálat. Az arc li­­lácvörös, a szívverés kihagy. A sisakon horpadás, horzso­lás. Nélküle a kilométerkő zétzuzta volna a motor n yer­­géből kizuhant férfi koponyá­ját. A sisak . . . Lám, egészen hátracsuszott. S a szíja meg­feszült a szerencsétlenül járt fiatalember nyakán. A gégé­je szór it ja . . . Az ápoló próbálja kicsatol­ni, de a szíj oly szoros, nem sikerül. Zsebéhez kapkod bics­ka után. Hiába, nem talál, nem vett magához. — Egy kést! — kiáltja — Gyorsan emberek, egy kést! adjanak hamar, mert megful­lad, nem kap levegőt! Hárman is nyújtják felé — végre kezében van a zsebkés. De nem éles, csak nyiszálja ve­le a sszijat és nem boldogul. Az ember lenn a földön nem mozdul már. Tokodi eldobja a zsebkést, másikat kér, kiált­va: megkapja, kinyitja, az új­ai remegnek. Másodperceken múlik itt egy élet. Micsoda balszerencse volt, a sisak ugyan megvédte viselőjét, de egészen hátracsuszott. Ezer eset közül egyszer fordulhat ez elő talán, hogy a biztositó­­szij ennyire megfeszül és el­­szoritja a viselője torkát. Végre. A bicsak éles, Toko­di óvatosan elmetszi a szíjat. Vigyázni kell, meg ne sebez­ze. Az eszméletlen fiatalember végre megszabadul az ádám­csutkáját elszoritó, fojtogató nyűgtől. Tokodi vizsgálja — lábszártörés a szárkapocsnál. Méghozzá nyílt törés, a kiálló csontvég csúnya sebet hasított a lábán. A fiú ájult még. Erősen sok­kos állapot. Fel kell éleszteni. Szájára gézt helyez . . . Le­­vegőbefuvás. Két-három fu­­vás és öt-tiz nyomás a mell­kasra. Percékig végzi ezt az ápoló, de nincs még eredmény. Talán azért, mert nem nyom­hatja össze a bordákat erősen — lehet, hogy eltört valame­lyik. Most ismét Tokodin a sor. Keze már erősebben nehezke­­dig a fiú mellkasára. Az élet­ért folyik a küzdelem, mit szá­mit most a bordatörés?! Egyszerre . . . Hosszú sóhaj tör fel a meggyötört mellből. Zavaros tekintet nyílik, lassan tisztul — a sebesült tudatába tör, hogy mi történt vele: és érezni kezd —, kínos fájdalom hasit a testébe. Feljajdul . . . Tokodi sínbe teszi az eltört lábat. A kocsi elindul. A sofőr rá­kapcsol, jó az ut, jók a rugók. Nagy tempóval száguldanak Kecskemét felé. A sebesült jajong és nyög és az ápoló töpreng, hogyan és mivel enyhitetné a szenve­dését. Injekciót nem adhat neki — bár van nála fecskendő és fájdalom-csillapitó. De in­jekciót csak a mentőorvosnak szabad adni. Lereszeli az ampulla nya­kát . . . Gyorsan vizet. S bead­ta a szájon át a szert. Hogyan csillapíthatná job­ban a fájdalmat? Olyan fia­tal és annyira szenved. Már a kórház udvaron gör­dültek a fehér mentőkocsi ke­rekei. A sérültet, Halasi Pál esztergályost, leemelték, be­vitték és egy perc múlva or­vos hajlott flölé. A mentőautó megfordult megint. Plesko Lajos mentő­sofőr kivezette az országúi­ra. Tokodi János ápoló mellé ült — igy indultak Lajosmi­­zse felé. Tudták, ott már tü­relmetlenül várják őket, siet­ni kell, hogy mielőbb a k ór­­hkzba szállítsák. Igyekeztek hát behozni a késést . . . Barát Endre WASHINGTON — A szenátusban van egy erős csoport, amely hive a magas vámoknak, külföldi áruk behozatala megnehezitésének. Minthogy magas vámok — joggal nevezik azokat védővámoknak — védik a belföldi ipart és üzletet, az ipari és üzleti érdekeltség szószólói a szenátusban védővámtörvényekkel igyekez­nek magukat népszerűsíteni. Most, úgy hallik a sze­nátus folyosói felől, a védővám-szövetség azt tervezi, hogy amikor a pénzügyi bizottságból a szenátus plé­numa elé kerül a Social Security törvénytervezet, arra ráakasztanak egy pár védő vám javaslatot, a textil, olaj, acél, hús ipar javára. Azt remélik, hogy, mivel a So­cial Security reform már nagyonis aktuális és sürgős megszavazásra vár, a szenátorok, késedelem elkerülése végett, az ülésszak utolsó napjaiban megszavazzák az egész “csomagot”: Social Securitvt és védővámokat. Ilyen taktikázás megértéséhez tudni kell, hogy ráakasztás (parlamenti nyelven rider, lovas a ló há­tán) ravasz és sokszor eredményes fogás. Az ülésszak végén, amikor a haza bölcsei vagy a honatyák már pakolnak, hirtelenül, akár meggondolatlanul is, inkább megszavazzák a fő törvényjavaslatot a ráakasztott függelékekkel együtt, semhogy veszni hagyják. A ri­der ráakasztásnak klasszikus esete volt Roosevelt el­nök idején az olcsójános javaslat, amely a gyár által előirt árnál alacsonyabb árat tiltott. Ennek az árdrá­gító javaslatnak az erős volt az ellenzéke, hogy elfo­gadása nagyonis kétséges volt. Mit tettek tehát az ár­drágítás hivei? Tydings marylandi szenátor vezérsége alatt a Washington, D. C. költségvetési törvényre rá­akasztották az árdrágító javaslatot. Ez a szenátusi ülés­szak utolsó napján történt s ha á “lovat és a lovast” együtt nem szavazták volna meg, nem lett volna pénz Washington, D. C. városi kormányzatára. Akarva, nem akarva, a szenátus kénytelen volt a fő törvényt a füg­gelékkel együtt megszavazni. ORVOSI VÉLEMÉNY A HÁZASSÁGRÓL HEIDELBERG, Németország — A házasság betegség — ezt állapította meg egy heidelbergi or­vosprofesszor. Helyeseikben: a házasság különféle betegségeket okozhat. Például, bélhurutot, gyomor­fekélyt, allergiát, szivgyengeséget, izületi gyulladást, idegbajt, reumát, sőt még tuberkulózist is. A professzor lojálisán megállapítja, hogy nem szabad általánosítani, mert nem minden házasság okoz betegséget, sőt, vannak olyan férfiak és nők, akik számára a házasság egyenesen gyógyulást hoz. A heidelbergi orvosprofesszor igy magyarázza a házasság egészségrontó szerepét: — Manapság tovább élnek a zemberek, mint az­előtt, igy a házasélet is hosszabb ideig tart. Ez nem lenne baj, ha mindvégig lobogna a szenvedélyes sze­relem tüze. Sajnos minden szerelemnek vége szokott lenni, és a legnagyobb tűz is kialszik egyszer és ha ilyenkor a házastársaknál nem váltja fel a szenve­délyt az együttérzés emberi otthon könyörtelen ha­talmi küzdelem szinterévé válik. Napirendre kerül­nek a veszekedések, ingerült jelenetek, sőt, ami még ennél is sokkal rosszabb, a néma megvetés, vagy az önmarcangoló csalódás. És az eredmény: előbb-utóbb jönnek a betegségek. A chicagói Nels Neilson 10 hétig hánykolódott az Atlantic Óceánon hajóján, melynek kormányrudja eltörött, mig a parti őrség rátalált és hajóját bevontatta Chatham. Mass, kikötőjébe. A BÜNÖZÖ FIATALSÁG FEKETE STATISZTIKÁJA WASHINGTON - Vészlós­­ló jelek arra vallanak, — hogy — a kriminológia szakértői­nek nézete szerint — az ame­rikai fiatalkorúak bűnözése oly nagy és egyre nagyobb arányokban nő, hogy a prob­léma megoldhatatlannak tet­szik. És meglepő és nyugtala­nító az a tény, hogy a külvá­rosokban, ahol többnyire a módosabb nép lakik, a bűnö­zés mértéke nem kisebb, mint a városokban, a nagyobb vá­rosok tömeglakásos, nyomor­tanya részeiben. Még nyugta­lanítóbb a fekete statisztiká­nak az az adata, hogy egyre gyakoribbak fiatalkorúak sú­lyos bűntettei: gyilkosság, nők elleni erőszak, erőszakos támadások. Évről 'évre egyre több fia­talkorú kerül rendőrkézre és egyre fiatalabbak követnek el súlyosabb bűncselekménye­ket. Félő, hogy nagyon sokan körülük “elő fognak lépni” a bűnözők társadalmának rang­sorába. És hozzá kell tenni: ezeknek üldözése, megfékezé­se évente billiókra menő költ­séggel és károsodással' jár. A múlt évben a súlyos bűn­cselekmények felét fiatalko­rúak követték el. A -fiatalko­rúak bíróságai elé kerülők a fiatal korosztálynak (10-17 éves kor) 2.7 százalékát tet­ték ki tiz évvel ezelőtt, most 4 százalék esik bűnbe. Min­den 100 teen-ager közül 4 bűnt követ el! 1960 és 1966 közt a teen-agerek száma 20 százalékkal emelkedett, ezzel szemben a büntevő teen-age­­rek gyilkosságai 31.3 száza­lékkal, rablásaik száma 55 százalékkal, súlyos erőszakos­ságaik száma 115 százalékkal nőtt. Régebben erőszakos bűncselekményeket többnyire felnőttek követtek el most eb­ből kiveszik részüket a fiata­lok is. Faj szerinti bűnözési sta­tisztika nincsen, de tudva van, hogy a fiatalkorúak bűnözése terén is a négerek “vezetnek”, éppen úgy, mint a felnőttek bűnözése terén is. Különösen vonatkozik ez a nagyobb vá­rosok néger lakosságára; ezek körében a néger nyomorta­nyákon, sok a családfő nél­küli család. Az igazságügyminisztérium statisztikát állított össze 1700 városi és állami hatóságtól beérkezett bűnügyi adatok­ból, az ország oly részéből, amelynek összlakossága az adott időpontban, 1968-ban, 79 millió volt. Itt egynéhány számadat ebből a fekete sta­tisztikából: Gyilkosság: 1960- ban 418, a múlt évben 549. Rablás: 1960-ban 6040, a múlt évben 9373. Betörés; 1960-ban 48,150, tavaly 63,- 603. Autólopás: 1960-ban 29,620, a múlt évben 43,919. Borús kilátás: tapasztalás szerint a fiatalkorúak krimi­nális rekordja felnőtt-bűnö­zés előfutára, és minél fiata­labb korban esnek először bűnbe, annál valószinübb, hogy a fegyházak lakói lesz­nek felnőtt korukban. NEW YORK — A régebbi ujamerikások ismerik CARE- t, tudják, hogy ez a szó gon­doskodást jelent és 'hogy a CARE —teljes nevén Coope­rative for American Relief Everywhere — segítséget nyújt nélkülöző népeknek a világ minden részében és se­gített magyar nélkülözőkön is, ameddig tehette, amig Magyarországból és más kö­zépeurópai országokból kinem parancsolták. A kommunista kormányzat alatt álló orszá­gok közül csak kettő része­sülhet ma CARE-segélyben: Lengyelország és Jugoszlávia. Az újabb ujamerikások már alig hallottak erről a politi­kamentes, világraszóló segítő intézményről. CARE főleg élelmiszer segít­séget nyújt nélkülöző népek millióinak, de amellett arra is ösztönzi, abban is megsegí­ti ezeket, hogy segítsenek ma­gukon, saját,erőfeszítéssel is. Ezt a gélt szolgálják a vető­mag, fertilizer és mezőgazda­­sági gép és szerszám küldemé­nyek, a technikai s orvosi m - szer segély. A világ minden részébe szállított,'élelem cso­magok nagy részét az ameri­kai kormány bocsátja rendel­kezésre, a termésfeleslegek­ből, nem kis részben népjóléti intézmények adnak erre a célra pénzt, és sok pénz gyűl egybe magánosok 1 dolláros vagy nagyobb adományaiból is. CARE működéséről és an­nak mértékéről fogalmat ad egy példa a sok közül: Indiá­ban 26 CARE tisztviselő gondoskodik hat és fél millió éhezőről, ennyi ingyen-ebédet oszt ki az inségsujtotta vidé­keken. A múlt évben CARE 96 és fél millió dollár értékben kül­dött mindenfelé élelmet, min­denféle felszereléseket és or­vosszereket, és — ezt érdemes megemlíteni — az egész világ­ra kiterjedő szolgálat költsé­gei mindössze 2.4 millió dol­lárt tettek ki, ami arra vall, hogy nagyon takarékosan igazgatják a nagy segitőak­­ciókat. CARE eredete a második világháború következtében Európában előállt Ínséges ál­lapotokra vezethető vissza. Az első segélycsomagokban katonai rációkat küldtek szét, “ten-in-one” rációkat, ame­lyek elegendők 10 katonának egy napra, vagy egy katoná­nak 10 napra. Az első segély­­csomag Le Havre franciaor­szági kikötőbe ment 1946 má­jusában. Azóta 948 és fél mil­lió dollár értékben ment se­gítség mindenfelé. A sokféle segítségből megemlítést érde­melnek többek közt: Ivóvíz kút fúrás primitiv népek falvaiban. Iskolaépítés­re építési anyag küldése. Kór­házi felszerelések. Élő csirke és sertés küldése az állatte­nyésztés feljavítására. Újság-, rádió- és TV-hirde­­tésekből (amelyek természe­tesen ingyenesek) mindenki tudja,, hogy CARE 1 dollár adomány ellenében egy csoma­got küld ki népek nélkülö­zőinek. Előfordul, hogy ado­mányozók megnevezik azt aki­nek adományukat szánták. Furcsa leveleket kap CARE. Egy adományt az amerikai adományozó “egy franciaor­szági érdemes személynek” szánt, egy másik utasítás úgy szólt, hogy az élelmiszer cso­magot adják “egy haszonta­lan személynek, akár férfi, akár nő az.” Egyiket is, má­sikat is kiszolgáltatta oly­­személyeknek, akik talán ér­demesek, talán érdemtelenek, de mindenesetre rászorultak a segítségre. Jó bornak igenis kell cégér. Ezért CARE aránylag csekély összeget, évi 63,000 dollárt költ hirdetési akciókra. Elkészít szóbeli, ké­pes és zenés hirdetéseket és azokat szétküldi 1800 napilap­nak, 7500 hetilapnak, rádió s TV állomásoknak és ezek — mint fentebb megjegyeztük — a hirdetéseket díjtalanul közlik. CARE mindent ingyen ad, mégis válogatós a beszerzés­ben, adományok elfogadásá­ban. Megtörtént, hogy egy nagy cipőgyár 50,000 pár női cipőt ajánlott fel, amelyeket kis hibák miatt nem lehetett eladni. CARE a nagylelkű ajánlatot nem fogadta el, mert azok a cipők tüsarkuak voltak, elegáns és elegánsos­­kodó hölgyeknek valók, nem pedig szegény asszonynép­nek. CARE-nek 311 alkalmazottja van Amerikában, 177 a világ sok részében. Ezer külföldi is résztvesz a kiosztás munkájá­ban. Amerikai főhadiszállása New Yorkban egy öreg, hét­emeletes épületben van — kö­zel az Egyesült Nemzetek fé­nyes üvegpalotájához. ROMEO IULIÄJA - HOL VAGY? VERONA, Olaszország — Minden elő volt készítve a romantkius esküvőre, Geor­­gie Jessel öreg komikus és Audrey McGee fiatal elvált asszonyka esküvőjére azon a balkonon, amelyet Shakes­peare drámája tett minden időkre hiressé. Ott volt már Verona polgármestere, aki az esketési szertartás végzését elvállalta, ott volt a boldog vőlegény, de nem volt ott a menyasszony. Hová tűnt Ro­meo Júliája? Még senkisem tudja, majd meg fogja tudni mindenki . . . SOK VOLT A JÓBÓL NEW YORK — Lou Monte énekes 500,000 dollárra perel­te a Pickwick International céget, mert ez az ő beleegye­zése nélkül terjesztett egy ré­gi nótáit tartalmazó gramo­­íonlemezt. Az esküdtek rá­­tromfoltak az énekesre, 40,- 000 dollárral többet Ítéltek meg neki, mint amennyit kért. így Lou Monte 540,000 dollárral gazdagabb lett. Az­tán, pár perccel a verdikt ki­hirdetése után 540,000 dollár­ral szegényebb lett, mert Spiegel bíró nyomban sem­misnek mondta ki a verdiktet, azzal az indokolással, hogy a megítélt összeg megdöbbentő­en, botrányosan ihagas. Anatoli Blagonravov, U.S.S.R. Wernhcr Von Braun, U.S. William II. Pickering, U.S. Leonid Sedov, U.S.S.R. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió ür-tudósai. ALABAMAI MARHÁK MONTGOMERY, Ala. — Az“Alabama Crop and Live­stock Reporting Service” köz­li: 1966-ban összesen 840,000 Alabama államban tenyész­tett szarvasmarhát és borjut adtak el és ezzel Alabama az ország egyik legtöbb szarvas­­marhát tenyésztő államává vált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom