Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-14 / 28. szám

Thursday, July 14, 1968 Az Amish közületek Indiánéban, Ohioban, Michiganban és Pennsylvániában, még mindig a régi módszerrel csinálják a szénát. A Viet Cong újfajta “agymosást” alkalmaz a US katonáknál EETHLLHEMI HÍRADÓ 7. OLDAL SOPHIA LOREN ÉS CARLO PONTI A harmincegy éves filrn-Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem visel háborút Vietnam­ban hivatalosan nincsenek amerikai katonák “hadifog­ságban” az ellenség kezében. Ehelyett, a foglyul ejtett amerikai katonáikat a Penta­gon, az ellenség áltál “visz­­szatartott” katonáknak neve­zi. Ez év tavaszán, hivatalo­san 33 ilyen “visszatartott” amerikai katona volt a kom­munisták fogságában. Ameny­­nyiben, ehhez hozzavessük az eltűntek számát, akikről azon­ban feltételezhető, hogy a kommunisták fogságába ke­rültek, a “visszatartott” ame­rikai katonák száma a kom­munisták fogságában legalább 225, valószínű azonban, hogy ennél is több. A koreai háborúban az északkoreaiak vezették be a fogságban levő amerikai ka­tonák számára az úgyneve­zett “agymosást.” Az észak­koreai kommunisták nem elégedtek meg azzal, hogy a fogságba került amerikai ka­tonákat kivonták a katonai akciókból. Céljuk az volt, hogy ezek az amerikai kato­nák pozitívan és határozot­tan, denunciálják saját hazá­jukat, valljanak be elképzelt “háborús bűnöket” és segít­sék a kommunistákat az Egyesült Államok elleni pro­­ppaganda hadjáratban. Az ellenálló amerikai ka­tonákat az észak-koreai kom­munisták éheztették,, mil­liónyi kérdéssel gyötörték, megverték, fenyegették és alkalomadtán — meg is öl­ték őket. Az agymosást a vietnami háborúban is alkalmazzák a kommunisták. A jelenlegi agymosás rendszere azonban lényegesen különbözik az é s z a k-koreai kommunisták által végrehajtott agymosás módszereitől és folyamatá­tól. Az amerikai katonák és új­ságírók egybehangzó vélemé­nye az, hogy a Viet Cong ál­talában kevésbbé kezeli ke­gyetlenül a fogságba került amerikai katonákat, mint az észak-koreaiak tették és lát­hatólag, ha kevesebb figyel­met fordít az úgynevezett, célzatos agymosás folyamatá­ra. Érdekes módon, a kommu­nista fogságba került és sza­badon bocsátott amerikai ka­tonák, általában kedvező be­nyomást kaptak a Viet Cong­­ról és ez a körülmény megle­hetősen aggasztja az ameri­kai honvédelmi minisztériu­mot. A szabadon bocsátott ame­rikai katonák, általában nyil­vánosan is rokonszenveznek a Viet Conggal. Ez a körül­mény- kétségtelenné teszi, hogy á Viet Cong égy egészen különleges fajta agyomosást hajt végre a “visszatartott” amerikai katonákon. Gyakran az a gyanú, hogy a Viet Cong valamiféle együttmük ö d é s r ő 1 győzte meg a fogságba került ameri­kai katonákat, a legtöbb eset­ben azonban erre nincs hatá­rozott bizonyíték és ezért a Pentagon számára nyitott és megoldatlan kérdés: haditör­vényszék elé lehet-e állítani a fogságból hazakerült, a Viet Cong felől rokonszenvesen nyilatkozó, amerikai katoná­kat? A probléma valószínűleg az, hogy az amerikai katoná­kat másfajta kommunista fog­ságra készítik elő a kiképző­­táborökban, mint amilyenek ezek a Viet Cong fogolytábo­rok. Az amerikai katonák azt várják, hogy a kommunis­ták kínozni fogják őket fog­ságba kerülésük után. A val­lomásokból azonban kiderül, hogy a Viet Cong — hallat­lanul ügyesen és egészen ere­deti módon, a kommunista gyakorlattól eltérően — nem kínozza a fogságba került amerikai katonákat. S a döntő pont, a kulcs­probléma ez: a Viet Cong új­fajta agymosási eljárása az, hogy — nem kínoz. Ezenkívül, a Pentagon szak­értői, úgy vélik: az amerikai katonák nagyrésze azért ro­konszenvezik fogságba kerü­lése után a Viet Conggal, mert fogságba kerülésük után kiderül, hogy mindaz, amit feljebbvalóik a kiképzések al halmával mondották a kom­munistákról, tévedésnek bizo­nyult és nem teljesült be. A kiképzések alkalmával az amerikai katonákat előké­szítik arra, hogy a kommu­nisták kínozni fogják őket a fogolytáborokban és éhezte­­tik majd őket. A Viet Cong — rendkívül ügyesen felismerve a veszélyt — általában nem kínozza az amerikai katonákat és gon­doskodik affelől, hogy a fog­ságba került amerikai kato­nák tisztességes élelmezésben részesüljenek. A Viet Cong élelmezése az amerikai katonák számára, természetesen, meg sem kö­zelíti az amerikai élelmezés színvonalát. Az élelem álta­lában főtt rizs, amelybe kü­lönböző fajta, sült, vagy főtt rovart kevernek, valamint olyan állat húsát, amelyet ép­pen eltudnak ejteni: őz, ma­jom, kígyó és patkányhust. Ezzel szemben, ugyanez az élelmezésük maguknak a Viet Cong katonáknak is, az ame­rikai foglyok tehát, látva az azonos élelmezést, nem pa­naszkodhatnak. A másiklajta, agymosás az, hogy a Viet Cong parancsnok­sága nem fordít különösebb gondot arra, hogy a fogságba került amerikai katonáktól bi­zalmas információkat szerez­zen. A Viet Cong tisztjei általá­ban megelégszenek azzal, ha egy-egy fogságba került ame­rikai katona, csupán önmaga személyi körülményeiről adja a legszükségesebb és legszü­­kösebb információkat. Természetesen, vannak azonban kivételek. Amennyi­ben a Viet Cong olyan ameri­kai katonát ejt fogságba, aki­ről kiderítik, hogy fontos kémelháritó és egyéb adatok birtokában van, könnyörtele­­nül megkinozzák. Ez azonban minden esetben olyan módon történik, hogy az ilyen ame­rikai foglyot elkülönítik a többiektől és úgy kínozzák, hogy a többi fogolynak erről nincs tudomása. A Viet Cong a fogolytábo­rokban, nem túlságosan gyak­ran, kommunista propaganda­­előadásokat tart ugyan az amerikai katonák számára, azonban nem érdeklődik túl­ságosan aziránt, hogy ezek a propaganda- előadások való­ban meggyőzték-e az ameri­kai katonákat. A Viet Cong különleges igyekezettel és gonddal válo­gatja ki seregéből a fogoly­táborok őrségét. Ezek a kü­lönlegesen kiválogatott kato­nák mindenekelőtt fegyelme­zettek és ezenkívül, feltétel nélkül odaadó, megbízható kommunisták. A VC parancsnoksága arra számit, hogy ezeknek az elit­katonáknak a viselkedése sok­kal inkább “meghódítja” majd az amerikai katonákat, mint mindenfajta ideológiai előadás. S a kommunista agymosás­nak ez a legveszélyesebb faj­tája, mert kínzás és éheztetés nélkül, olyan vonzó és hamis képet nyújt az amerikaiaknak a kommunizmusról, amely ha­zugság és amelynek pontosan az ellenkezője igaz. A VC pa­rancsnoksága igyekszik elhi­tetni az amerikai katonákkal, hogy a kommunista katonák fegyelmeze 11 e k, embersége­sek és mindenfajta más ideo­lógiával szemben türelmesek. Ennek pontosan az ellenke­zője igaz, a fogságban levő amerikai katonák azonban csak a különlegesen az ő szá­mukra 'készített Potemkin-CHTCAGO — Érdekes je­lentést kapott az iskolaszék Mrs. Evelyn Carlson iskola­felügyelőnőtől. Az állt a je­lentésben, hogy a chicagói nyilvános iskolákban van 11,- 048 fiú és leány, akik csak spanyolul beszélnek. A többi­ek nyelve: 345 lengyel, 38 arab, 2 kelta, 1 máltai, 1 ben­­gáli, 1 észt, stb. Összesen 50 különböző nyelvet beszélnek iskolásgyerekek, akik még nem értik az angol nyelvet. SAN FRANCISCO, Calif. — Hawthorne városban nagy népszerűségre s még nagyobb látogatottságra tett szert Mr. Harlan Davis “Golden Nug­get’’ nevű bárja, amióta a szó­rakoztató programnak fő att­­rakciójaként Mrs. Jean Davis, a tulaj szép fiatal felesége olyan fürdőruhában mutogat­ja magát, amely fedetlenül hagyta a keblét. Topless bath­ing suitnak, felsőrésznélküli fürdőtrikónak nevezik az ilyet. Mindenkinek tetszett Jean fedetlen keble, még a hölgy­­vendégeknek is talán. De nem tetszett A. B. Keel városi NEVESSÜNK Fehér találkozik Feketével, aki natgy titokzatosan mond­ja neki: — Becsületszavamra, hát­am a feleségedet a múltkor egy peremkerületi vendéglő­jén egy hadnaggyal! Hogy engedheted meg, hogy a fele­séged egy hadnaggyal . . . Fehér közbevág: — Ugyan, kérlek, mit ért az én feleségem a rendfokoza­tokhoz ? * * * Kiss azt mondja Nagyinak: — Az én családom nagyon tehetséges. A feleségem hege­dül, a fiam harmonikázik, a leányom zongorázik. — Hát te mit csinálsz? kérdi Nagy. — Én fütyülök az egész fa mi1 iára. — Rettenetes, milyenek az emberek! Tapintatlanok! Ud­variatlanok ! Belegázolnak mások emberi méltóságába. És ezt tőle vártam volna a legkevésbé! Kétségbe vonta a szavahihetőségemet! j — Borzasztó! Hogy tör­tént ? — Azt mondtam ueki, hogy gazember! Képzeld, nem hit-Különösen érdekes az 50 idegen nyelv közt az 50-ik nyelv, amely hogy milyen nyelv, azt még nem sikerült megállapítani. 86 gyerek be­széli ezt a nyelvet. Az Appa­lachian hegyvidékről jöttek. A nyelv, amelyet beszélnek, angol is, nem is. Talán indián elemek vannak benne. Vagy japán, vagy kínai, vagy né­met elemek? Nem lehet tud­ni. Annyi bizonyos, hogy az ö nyelvüket csak ők értik. dő állami törvény alapján vá­dat emelt Mr. és Mrs. Davis ellen és a városi bíró csúnyán elmarasztalta a szépasszonyt és a férjét. A fellebbezési bí­róság azonban megsemmisi­­tette a városi bíró ítéletét az­zal az indokolással, -hogy az állami törvény hivatkozott paragrafusa nem elég világos és közérthető stílusban van megfogalmazva: lehet így is, és úgy is 'értelmezni. A városi bíró nem igy, ha­nem úgy értelmezi a szemé­remvédő paragrafust és a vi­sztár és az ötvenkét éves pro­ducer végre házasságot köt­hetett. Hosszú “próbaházas­ság” után került sor e hivata­­'os aktusra, amelynek meg­történtét törvényes akadá­­'yok késleltették. A frigy színhelye egy Pá­ni« melletti kertváros volt, a hivatalos aktust a helyi pol­gármester vezette. A művész­nő húga, illetve a producer egy barátja voltak a tanuk és alig néihányan jelentek meg a kis polgármesteri hiva­talban. Carlo Ponti közvetlen munkatársai közül. A szertartás rövid volt és utána sajtóértekezleten ün­nepelték a hiriápirók az uj párt: — Hogy érzik magukat ? — Boldogok vagyunk . . . — mondták egyszerre a régi uj házasok, Sophia Loren és Carlo Ponti. — Időszerű terveik? — Családot akarunk! Ezt Sophia Loren mondta. A színházi és filmujságirók egyik legkiváncsibbika ezt kérdezte az újdonsült férjtől: — Ponti ur kérem, mit gon­­iol, miért szereti magát a fe­­esége? — Az a titkom, hogy öreg vagyok, kopasz, kövér, csú­nya és alacsony és valamit ta­lán az is segít, hogy szemüveg nélkül nem látok ... — Komolyan mondja? — A legkomolyabban! — Egy olyan színvonalú asszony mint az én feleségem, már nem tud ránézni egy úgyne­vezett szépfiura. Ez a sike­rem titka ... tás kérdést az állami Legfel­sőbb Bíróság elé utalta: arra kéri a föbiróságot, hogy egy­értelműen (egyhangúlag vagy legalábbis szótöbbséggel) -t-' mondja ki, hogy a szépasz­­szony formás keble szemérem­­sértő látványosság-e vagy sem. Autós szolidaritás MILANO — Celso Caballe­ro riosecoi lakos megsebesült közúti baleset következtében. Egy ismeretlen autós, aki nem akarta kilétét felfedni, mert — mint mondta — nem reflektál hálára és köszönet­re, első segélyt nyújtott a sebesültnek és kórházba szál­lította. Négy hét múlva Cel­so Caballero felépülten el­hagyta a kórházat, majd pár nap múlva már elindult első autóutjára. Az első útkereszteződésnél Celso Caballero észrevette, hogy két autó összeütközött. Kiszállt az autójából és az egyik sérültnek első segélyt nyújtott, majd kórházba szál­lította Mikor alaposabban — Nem féltékeny? — Nézze, ha féltékeny len­nék, már rég megbolondul­hattam volna. Hiszen alig mú­lik el nap, hogy Sophia né"* csókolózna, ne ölelkezne ide*­­gen férfiakkal. Felvétel köz-1 ben. Azt is tudom, hogy né* * ha-néha flörtöl is valamelyik­kel. Ez a mi szakmánkban el­kerülhetetlen. A művész oly ° idegfeszültségben él, hogy azt időnként csak a flört oldja fel kissé. De más a flört ugyebár és megint más a sze­relem. Sophia csak engem sze- ’ rét... — Tényleg nem, zavarja, hogy az asszony magasabb valamivel? — Valamivel? — Csekély­ség! Tizenkét centiméterrel. Ha mezítláb van. De ez egyál­talán nem zavar a valóság­ban. A fényképeken kicsit bosszantó, azt nem tagadom, de igyekszünk csak ülőképe­ket csináltatni, ha együttes társadalmi szereplésről van szó. Ülve a tizenkét centimé­ter már nem olyan elviselhe­tetlen ... Ezután a művésznő vette át a szót és ezt móndtá tömö­ren: — Ö az én férjem, s az egyetlen férfi, akit szeretek. — De azért néha veszeked­nek, ugye?-- Hát akad-e olyan házas­pár, amely soha nem veszek­szik ? Mi pedig lényegében már nagyon régi házasok va­szemiügyre vette, kitűnt) hogy a sérült ugyanaz volt, aki egy hónappal és néhány nappal előbb, hasonló helyzetben, az ő segítségére sietett. Titkárnőt választott az uj polgármester TRENTON, N. J. - Car­ment i J. Armenti, az uj pol­gármester, elfoglalta hivata­lát és az első napon első dol­ga volt: megfelelő titkárnőt választani. Választása Hope Vulgaris 28 éves kisasszony­ra esett, aki a város üzleti igazgatójának asszisztense volt. Kinevezte Miss Vulgá­rist személyes asszisztensévé és — megkérdezte Őt: akar a felesége lenni? Hogyne akar­na, hiszen már múlt ősz óta Mr. Armenti menyasszonya. Ellopott börtönkulcsok WEST BROMWICH, Ang­lia. — Ismeretlen tettes egyik éjszaka betört az itteni ren­dőrőrszobára és minden bör­tönkulcsot ellopott. A rendőr­ség nyomoz a tettes után. A Kennedy emlékmű Jeruzsálemtől délre Izraelben, melyet julius 4-én lepleztek le. kommunizmust látják. te el! Milyen nyelvet beszélnek a nem angolnyelvii diákok? Jean keblét meg fogja vizsgálni California Legfelsőbb Bírósága ügyésznek, ő a szeméremvé­gyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom