Bethlehemi Hiradó, 1965. január-június (43. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
G-IK OLDAL BETHLEHEMI HÍRADÓ Thursday, Apnl 1. 1965 érdeklődő vietnami fiú, követi a U. S. Marinek bevonulását Da A Pórul járt Szamaritánus Dr. Martin Luther King, koszorút visz a menetbenDallas megye bírósági épülete felé a meghalt lelkész emlékére, Selma, Ala.-ban. k angol nevei! in t feogy francia ifi rizsi ja volt Giullaume Apollinaire nagy francia költőnek első szerelmes versei egy fiatal angol lányról szólnak, akit ő reménytelenül szeret. Nagy szerelmi költeményeiben “Kék madár”-nak nevezi, mert elér hetetlen számára. A szép, kékszemü lány Annie Playden volt. Angliából került egy francia arisztokrata családhoz Párisba, mint angol társalkodónő. A grófi gyerekeket egy Guillaume de Kostrowitzky nevű lengyel fiatalember nevelte. Jelentéktelen külsejű fiú, egy előkelő svájci olasz polgár és egy lengyelszármazásu cári ezredes leányának törvénytelen gyermeke. A kát fiatal egy éven át kisérte a grófi családot európai utján. Hosszabb időt töltöttek Bonnban és eljutottak Eécsbe is. Aztán elszakadtak egymástól. Annié Playden visszatért Angliába. Kostrowitzkyből, a szegény kis nevelőből pedig Apollinaire néven a franciák nagy költője lett. Annie Playden eltűnt az ismeretlenségbe. Apollinaire életének kutatói hiába keres; ték, nem találták nyomát. —■ Végre Le Roy Breuning, az egyik londoni egyetem francia professzora szívós munkával felkutatta az eltűnt ’’Kék madarat”. Kiderült, hogy még 19C4-ben kivándorolt Californiába. Férjhez ment és most Mrs. Postings néven egy kisvárosban él. Breuning pro fesszor felkereste őt otthonában. 83 éves, hófehér hajú, sugárzó kékszemü, kedves mosolya öregasszony. Csodálkozva fogadta vendégét. El nem tudta képzelni, mi vezette hozzá. A professzor beszélni kezdett Apollinaire-ról. Sorokat idézett világhírű versei bői, de az öregasszony értetlenül bámult rá. — Nem ismertem ilyen ne vü költőt. Nem szoktam verseket olvasni. Azt hiszem, ön rossz helyre jött... — Talán Kostrowitzky néven jobban fog emlékezni rá? — folytatta Beuring. — Hja, Kostroról beszél? Arról a Szegény kis nevelőről? Persze, hogy ismertem Együtt neveltük a grófék gyerekeit. Tud róla valamit? Mi van vele ? — Meghalt még 1918-ban. — Szegény kis Kostro .. Biztosan a nyomor vitte a halálba, mert átkozottul élhetetlen volt. ,—- Téved, a maga Kostrója hires költőként halt meg. — Költészetének rengeteg követője akadt. Utcát neveztek el róla. Szobra is van Párisban. Az asszony hitetlenkedve csóválta a fejét. Nem akarta elhinni, hogy Kostro leghíresebb verseit róla irta. — Azt sem tudta, hogy szerelmes magába ? — Már hogyne tudtam vol na! Egészen -belémgabalyo lőtt szegény. Másról se beszélt, amikor kettesben ma-' radtunk. Féltem tőle. Olyan vad, olyan furcsa volt. Egy szer a hegyekben sétáltunk Szerelmet vallott és kijelentette; ha nem leszek a felesége, ledob a szakadékba. Szerencsére erre nem került sor, mert pár lépésnyire mögöttünk ott jöttek a grófék. Sze-' gény, bolondos Kostro, hát ilyen nagy ember lett belőle? Ki hitte volna, és rólam irt! Ha boldogult férjem sejtette volna! Ő nagyon szeretett en gém, sokra is becsült, de ezt még ő sem gondolta volna — mondta, — és pir futott fej apró, finom ráncokkal beháózott arcára. — De azért van egy emlé keni tőle, majdnem elfelejtetnem — mondta, s egy fado boziból sok apró lim-lom, csecsebecse közül kis amulettet vett elő. — Ezt tőle kaptam. Szüleim nem engedték hordani. Megőriztem, mint egy ifjúkori emléket, de már egészen megeledkeztem róla — mondotta elmerengve a nagyon öreg isszony, aki élete végén tudta meg, hogy halhatatlan, akárcsak Dante Beatrice-je, Petrarca Laurája és Shakespeare szonettjeinek Fekete Hölgye SffiNYSEGRE SZÜLETETT... «SZEGÉNYEN HALT MEG PÁRIS. — Élete javát mint sokszoros milliomos élte le Joseph Ioanovici, aki a minap párisi lakásán, egyedül, elhagyatottan, elfeledve, koldusszegényen meghalt 62 éves korában. Az egykori ócskavaskirálynak az utóbbi évek ben rendőrök, detektívek és betegségek voltak a leggyakoribb látogatói. Halála egy fantasztikus élettörténet végére tett pontot. A besszarábiai származású szegény és tudatlan fiatalember 1925-ben, 23 éves korá ban érkezett Párisba, évekig mint rongyszedő, majd mint Az antilopok családjába tartozó északafrikai addax, újszülöttjével a Brookfeld állatkertben Chicagóban. ócskavaskereskedő kereste meg kenyerét. Konjunktúrája a világháború alatt állt be, amikor minden árat megfizettek a vasért. A háború alatt szoros kapcsolatot tartott fenn a rendőrséggel, — ugyanakkor elvált feleségétől és nála hagyta két leányát. ■ Franciaország felszabadulása után azzal vádolták hogy gazdasági téren együttműködött a németekkel. Ioanovici, Németországba szökött, de 1947-ben visszatért, amikor mostohaöccsét letartóztatták. A bírósági tárgyaláson Ioanovici azt bizonyította, hogy hatalmas összegekkel támogatta a földalatti antináci mozgalmat. Ötévi fogházra és 1.1 milliárd frank pénzbírságra ítélték. Amikor kiszabadult a börtönből, kényszerlakhelyet jelöltek ki számára — Páris egyik külvárosában — s megengedték üzleti tevékenységének folytatását, hogy kifizethesse a 2.2 millió dollárnak megfelelő bírságot. Ekkor kötötte meg leghiresebb üzletét: ócskavasként megvette és ismét eladta a francia hadiflotta egyik 20 ezer tonnás drkálóját. Amikor kiderült, hogy ma gasrangu kormányhivatalno kok segítették az ügylet lebonyolításában, oly botrány tört ki, amely majdnem megbuktatta a kormányt. Ioanovici, aki működésének fénykorában havi 100 millió frank (200 ezer dollár) forgalmat bonyolított le, végülis kijárta, hogy elhalasszák a birság hátralévő részének behajtását. Alig hagyta el kényszerlak-PHILAD2IPHIA.—George R. Senn késő'este kinézett íz ablakon és látta, amint egy fiatalkorú banda, körülbelül busz kamasz, fenyegető módon ugrándozot) egy autó komi, amelyben hirom leány és egy fiatalembei ült. Telefo nált a rendőrsége. De elmúlt 10 perc és rendiek még nem mutatkoztak. Eközben a kamaszok köveket dobáltak az autóra, betörtek az első és a hátsó ablakot két lányt végesre sebeztek az üvegszilánkok. George I. Senn fogta a puskáját, mejtöltötte vadász söréttel és a garázda legények közé löt. Aztán másodszor is felhivti a rendőrséget. Erer már jötek a rendőrük és .elvitték ragukkal Sennt. Mert a sőrétek a kamaszok közül kettőt értek és megsebesítettek. A póruljárt szamaritánus az éjszakát a rendőrség fogháziban töltötte és másnap reggil csak 5000 dollár biztositék ellenében bocsátotta haza a biró. Ez az 5000 dollár biztosték Sennek 400 dollárjába ka*ült. Esküdtbiróság elé került a póruljárt szamaritánus, súlyos erőszaktevés vádja alatt. Az esküdtek bűnösnek mondták ki és a Mró gratulált az esküdteknek; helyesen, okosan ítéltek a vádlott súlyosan tévedett túllőtt a célon. A vád lőtt becsületei meggyőződését ás szándékát azonban a biró nem vonta sétségbe s csak feltételesen Ítélte el, mindöszsze 491 dollár eljárási költség megtérítésére kötelezte. A bond, a pénzbírság és a védelem $500 költsége 1391 dollárt tettek ki. Ennyibe került — no meg egy éjszaka a dutyiban — George R. Sennek, hogy segíteni akart szorult helyzetbe jutott felebarátain. Ami pedig a garázda kamaszokat illeti, 13-at közülük 50 dollár pénzbírságra Ítélt a bíró egyenkint rendzavarás ki-> hágása címén. Baj sokszor nem jár egyedül. A mondottakon kívül baj volt az is, hogy azokban a napokban Senn f elesége kórházban volt újszülött gyermekéi vei és tervezgetését, hogy lefizetést eszközölnek egy házvételre, dugába dőlt, a szamaritánus affér felemésztette megtakarított vagyonkáj ukat. Szerencsére akadtak szerencsésebb szamaritánusok, akik Sennók segítségére siettek és nem kaptak azért büntetést. Ezek a szomszédok voltak, akik gyűjtést indítottak és összegyűjtöttek a Senn házaspárnak 600 dollárt. További ir volt a sebükre, hogy mindenfelől lereleket kaptak, melyeknek irói l’okonszen vüket és tiszteletüket fejezték ki. Idézet az egyik levélből: Gratulálok, úgy cselekedett, ahogy egy igazi férfinak cselekednie kell, ha látja, hogy garázda huligánok embereket bántalmaznak. Ha ön nem tét te volna azt, amit tett, az újságok talán a szemére hányták volna, hogy tétlenül nézte a huligánok garázdálko dását. Egy másik levélből; Ez az egész dolog megdöbbentő. Az a rossz érzésünk van, hogy züllésnek indult civilizációnk. Hála legyen Istennek, hogy még akadtak emberek, akik helyét, hojy újabb nagy üzletekbe kezdjen, amikor 1956- ban ismét vádat emeltek ellene, hogy 40 millió frank adó val becsapta a kincstárt. Ioanovici végül Izraelbe szökött, ahonnan azonnal kiadták és a marseillesi börtönbe' került, hogy újabb ötéves börtönbüntetést töltsön ki. Még a fogházban volt, mi kor egy további évet kapott hamis csekkek kibocsátásáért. Három év előtt az egykori milliomos szegény, megtört és beteg emberként hagyta e’ a börtönt. közbe mernek lépni, ha ilyen erőszakosságot látnak . ..” * 5;S Történtek az utóbbi években dolgok, amikért nem adhatunk hálát az Istennek. Például : 1931 március 13-án éjjé' New York egyik utcájábar egy férfi szurkált egy nőt, ? nő sikoltozott, segítségért kiáltozott, a közeli házak la kói az ablakokhoz léptek éí mind — mint később megálla > pitást nyert, 38-an — mindent láttak és hallottak. És egy sem tett annyit, hogy felhívta volna a rendőrséget. — Unottan bezárták az ablako kát, nein voltak kiváncsiak arra, hogy mi lesz a vége s lenti szurkálásnak. A lent; szurkálásnak egyelőre az leti a vége, hogy a brutális tárna dó eltávozott, otthagyta a kövezeten vonagló áldozatát. — Aztán azonban visszajött a támadó, tovább szurkálta e nőt. Addig szurkálta, mig az utolsót nem lélegzett. 1965 március 6.-án Philadelphiában a földalatti vasút állomásán néger kamaszok egész tálkája rátámadt egy 16 éves fehér lányra, megra gadták és le akarták dobni a sínekre. Egy 23 éves tartalékos tengerészeti pilóta a lány segítségére sietett. A banditák nekitámadtak, ütötték, verték, de neki sikerült elmenekülni. Nyomban értesítette a rendőrséget. A Navy szép kitüntetéssel jutalmazta a szamaritánust. * * * 1985 március 12-én Brooklin, N. Y.-ban, a földalatti peronján, egy néger fiatalember kést ragadott és oly erő vei szúrt bele többször egy fehér fiatalember fejébe hogy a koponyája több helyen betört. A bestiális merényletnek 10 tanúja volt — mind ietve odébbálltak. A rendőrségnek c3ok később sikerüli; kinyomozni a tiz tanú közül az egyiket. A tanú a négei! merénylő nyomára vezette í rendőrséget s a késelő, ami, kor megtudta, liogy a rendőr ség a nyomában van, március 17-án önként feladta magáti :i: >!: * Mindezekben az esetekben az egész ország sajtója elitélte az “érdektelen” tanukat, akiket inkább érzákteleneknek lelhet mondani. És cikkírók százai sopánkodtak: hová jutunk, ha az embereket hidegen hagyja felebarátaik siralmas, veszélyes helyzete? Tudjuk az okot: az emberek idegenkednek a rendőrségen, íróságon való megjelenéstől, az időveszteségtől, az esetleges izgalmaktól, banditák és gangszterek bosszújától is. Ez az idegenkedés érthető, mégis; a kölcsönös segítség az emberi együttélésnek egy örök törvénye. Mint a balesettel, a bűnténnyel is úgy van az ember; “Az mindig másokkal történik, mi közöm ahhoz :..” U.S. Marine, Tubbs káplár, Warren, Pa.-ból bajtársai gondozása alatt, miután eszméletét vesztette a nagy hőségben. GENTLEMAN SPORTOLÓK GENF. Az Egyesült Nemzetek kulturális bizottsága most Ítélte oda első Ízben a “fair play” trófeát. Azt a sportolót tüntetik ki ezzel a díjjal, aki lojális magatartásával, az Írott és Íratlan szabályok betartásával sportszerűségből példát mutat az ifjúságnak. A választás az 1964 évi magatartásáért Eugenio Montira, az olaszok 4- szeres bob-világbajnokára esett. Monti az 1964 évi innsbrucki téli olimpiai játékokon nagy vetélytársát, az angol Nash-t minden habozás nélkül kisegítette egy olyan pót* alkatrésszel, amely nélkül az angol bobversenyzö nem nyerhette volna meg az olimpiai aranyérmet. A bizottság külön megemlékezett még egy példaadó magatartásról, melyet a svéd Kall-testvérek tanúsítottak a tokioi olimpiai játékokon. A vitorlás versenyen ez a két svéd versenyző azonnal segítségére sietett egy ausztrál hajótörött vitorlásnak és a vitorlás utasát kimentette a viharosan hullámzó habokból. A svédek igy természetesen1 kénytelenek voltak kikapcsolódni a versenyből és feladni minden győzelmi reményt. Hét évszázad után HAMELN, Németország.— Régen volt, 1284-ben, hogy Hameln városában elhatalmasodtak a patkányok, rengeteg kárt okoztak. Akkor a város bölcs atyái felfogadtak egy varázslót, csalogassa el a városból, akárhová, a ronda állatokat. A varázsló megszólaltatta fuvoláját és édesbus; fülbemászó muzsikájára előmásztak odúikból a patkányok és mentek, mendegéltek a fuvola kommandójára, még a Weser folyó partján sem álltak meg, belevetették magukat a vízbe és mind megfulladtak. Hameln városa megszabadult a kártevőktől. De hogy, hogy nem, az idők múltával uj patkánynemzedékek láttak a csatornák sötét mélyében “napvilágot” és Hameln népének azóta sem volt nyugta tőlük. Most a városi tanács uj, nagyarányú irtóakciót határozott el. — De nem fuvolás varázslót fogadott fel, hanem megbízást adott a Rentckil nevű angol patkányirtó vállalatnak, irtsa ki a hamelni patkányokat. A Rentokil emberek azt mondják, hogy tiz év alatt eleget tehetnek a megbízatásnak. Viszonylagosság STOCKHOLM. — A svéd munkaügyi hivatal háztartási alkalmazottakat akar behozni Máltából és olyan magas munkabért ajánlott, hogy az érdeklődők gyanakvását váltotta ki. — Ez leánykereskedelem lehet — mondják a máltai nők, és hozzátartozóik — tisztességes cselédlányoknak nem fizethetnek ennyit. Végül a máltai hatóságoknak kellett közbelépni és megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem a svédek Ígérnek túl nagy bért, hanem a máltai munkabérek túl alacsonyak. TERJESSZE LAPUNKAT! Hároi . íjára.
