Bethlehemi Hiradó, 1965. január-június (43. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-11 / 6. szám

f 8. OLDAt;

BETHLEHEMI HÍRADÓ

Thursday, Feb. II, 1965

A bolygó zsidó legendája

i.

Hétszáz éven át kisértett a legenda Európa-szerte. Még úgyszólván a legújabb időben is látni vélték a bolygó zsi dót; 1868-ban egy O’Grady nevű bérlő találkozott vele az Egyesült Államokban!

Ki volt? A legrégibb adat Pilátus ajtónállójának mondja, ismét mások tímárnak állítják, végre a 17-ik század óta a közhit megállapodott abban, hogy mesterségére nézve varga volt és Jeruzsálem kapuja mellett lakott.

E század elején, a hires Duduaeus féle riportban bukkant fel először az Ahasverus név, amely azóta rajta maradt. Cselekedete, mely miatt az átok ránehezült, több változatban kering: majd kaptafával ütötte meg az Üdvözítőt, majd puszta kézzel vágott rá, majd csupán tovább kergette ajtaja elől és nem hagyta pihenni. A bünhődés is különböző ; van olyan változat, mely

szerint nem kell szüntelenül mennie, hanem leülhet, ehetihat, égy helyben lakhat, csak az örökéletben egyezik vala mennyi.

A legenda legrégibb Írott forrása Roger de Wendower angol szerzetes “A történelem virágai-’ cimü krónikájában buggyan fel. Eszerint 1228- ban egy örmény érsek zarándokút ján Angliába érkezett s ott elmondotta személyes tapasztalatait a bolygó zsidóról. Ugyanezt az eseményt dolgozta fel egy másik nevezetes angol barát, Matthews Paris “Anglia története” címmel irt 1250 körül irt müvében. Ez az utóbbi leírás részletesebb:

❖ :je ❖

“Jött egy örményországi érsek Angliába s őt megkérdezték ama József felől, kiről annyi beszéd folyik a nép között, s aki jelen volt a mi Urunk szenvedésénél, beszélt vele és ma is él, a keresztény hit tanításainak bizonyságául. Ő azután elmondta, amit tudott róla. Nevezett József az ő asztalánál evett, és másszor is látta őt, és beszélt vele. Mikor Krisztust a palotába kihurcolták, és a kapuhoz értek vele és az Üdvözítő áthaladt a kapun, Carthaphilus, Pilátus ajtónállója, öklével megvetően a nyakába vágott és gúnyolódva igy szólt: “Eredj Jézus, eredj gyorsan, mit késlekedel?” Jézus azonban komor pillantást vetett rá, s azt válaszolta: “Én megyek, te azonban várni fogsz, amig visszatértek.” És az Ur szavához képest igy várakozik az ő eljövetelére Cartaphilus, aki akkor 30 éves volt, és azóta mindig, valahányszor századik esztendejét eléri, elgyengül és ájulásba esik, amelyből ha feléled, ismét visszanyeri hajdani életkorát, úgy hogy elmondhatja a zsoltárral: “Ifjúságom megújul, mint as sasé.” Mikor azután a keresztény hit tanításai mind

[ jobban elterjedtek, Cartaphilus megkeieszteltette magát József névr» ugyanazon Ana- I niás által, aki Pál apostolt is megkeresztiJte. Azóta a két Örményorságban és más keleti vidékken tartózkodik, püspökök é más főpapok társaságában él, szentáletü, kegyes, de ke’és beszédű férfiúként ismeiites, aki csak akkor szólal neg, ha püspökök és ájtatos emberek kérdezik. Ilyenkor azután beszél a régi idők eseményeiről, a mi Urunk szervedésenről., a feltámadásról az apostolok cselekedeteiről és mindezekről nem odavetileg s csufondárosan, hanem mint aki szemében könnydckel, szivében istenfélelemnel jön-megy, rettegve Jézis Krisztus eljövetelét, nehojy az utolsó ítélet alkalmával haragosan találja őt, akit a megfeszítés felé vezető utjábsn kigunyolt és jogos megtorlásra ingerelt. Sokan jármai hozzá a legtávolabb világtájakról, hogy láttán és beszédén épüljenek. Minden ajándékot visszautasít, beéri a legegyszerűbb táp-UÁMMPNTETQ kávé. kakaó, tea, szövet, vászon

VHIvllTlK.ll I E.O GYAPJUFONAL, CIPŐ, ÉPÍTŐANYAG KERÉKPÁR. RÁDIÓ, HÁZTARTÁSI és IPARCIKKEK megrendelhetők

MAGYARORSZÁG és CSEHSZLOVÁKIA

területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TÜZEX csomagok teljesen külömböznek a magyar IKKA csomagoktól

MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK

FŐÜGYNÖKSÉG CSAKIS U. S. A.-BELI ÜZLETEK RÉSZÉRE

U. S. RELIEF PARCEL SERVICE, Inc.

Phone: LE 5-3535

BRACK MIKLÓS, igazgató

| lálékkal és ruházattal. Reménységét arra építi, hogy ő nem tudta, kit sért meg, s lám Jézus is ekként imádkozott: “Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselek| szenek.” Pál, aki tudatlanságj ból vétkezett, — Péter, aki őt j megtagadta, szintén bocsána- i tot nyert. Más alkalommal, amikor az érsek ur Noé bárkáját tudakolta, amely manapság is kell, hogy meglegyen egy örményországi hegy tete-245 East 80ih St.

UJ CÍM

jén, ezt ő megerősitette, valamint más dolgokat is, és bizonyságot tett az igazság mellett; tiszteletre méltó alakjávalé becsületes arckifejezésével minden hallgatója előtt hitelt érdemelve és csodálatot keltve.”

Miután több mint három századon át ebben a formában pislákolt a rege mécsese, egyszerre megjelent a bolygó zsidó Európában!

1598 február 25-én halt

NEW YORK 21. N.Y.

Bejárat a 2nd Ave.-ről

meg Paul von Eitzen német teológus, schleswigi udvari főprédikátor. Ez a Paul von Eitzen 1547-ben személyesen találkozott volna a bolygó zsidóval és a találkozást elmondta ahnak a bizonyos Dudulaeusnak (nyilván álnév), aki azután az esemény hírét világszerte száj j elrepítette. Hogy imért hozakodott elő vele csupán Eitzen halála után, azt nem mondja meg.

Folytatjuk.

SZERELEM

kefArjai

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

Soltész Feri vad mozdulattal megvillogtatta Lola szemei előtt a tőrt.

Lola rémülten hátrált. Képzeletében Rédey Irma vérétől látta gőzölögni a gyilkos acélt.

— Feri! — kiáltotta Lola remegve. — Tedd el az a tőrt, tedd el!

— Szereted Földváry Aladárt?

— Nem, nem! Hogyan képzelhetsz ilyet? Nem adtam iá

okot, hogy bennem kételkedjél. Én csak téged szeretlek. De az Istenre kérlek, most távozzál! Már nagyon sokáig vagy itt... távozzál, légy meggyőződve, hogy megtszek mindent, amit akarsz, csak menj! <

— Megyek már, — felelte Soltész Feri, miközben az ajtó felé húzódott. — De még egyszer mondom, gondolj esküdre!

Kiment és behúzta maga után az ajtót! Lola összecsapta kezeit.

— Óh, az a borzasztó eskü! — kiáltott remegve és a haját tépte kétségbeesésében. — Vájjon őrült voltam akkor, mikor azt képzeltem magamban, hogy ezt az embert szeretem? Most látom csak, milyen óriási önámitás volt ez. De akkor még tapasztalatlan leányka voltam és igazi férfit nem is ismertem, hanem csak ilyen fajta nyegle legényeket, mint ez a Soltész. Ez volt köztük még a legkülönb. Csodáltam vakmerőségét és bátor fellépését. De most már egészen más fogalmaim vannak a férfiakról. Most tudom, hogy akiért egy leány lelkesedhetik, annak tiszta szivünek, nemeslelkünek kell lennie. Soltész Feri ennek éppen ellenkezője, éppen azért undorolom tőle. Csak az a baj, hogy soha ebben az életben nem rázhatom le. Gyűlölöm őt és mégis remegek, valahányszor közelembe jön. Vele szemben tehetetlennek érzem magám. Hangjának hallatára megfagy ereimben a vér. Oh, miért nem áll hatalmamban egy csapással végét vetni ennek a komédiának, melynek lealázó voltát csak most érzem igazán. Akkor aztán szabad lennék. Oh, milyen egész más szinben láthatnám akkor az életet.

Könnyek fojtották el szavát. A szerelem, mely Aladár iránt szivébe költözött, nemesítő hatással volt reá. Ez a szerelem tiszta volt és éppen azért tisztítótűz gyanánt irtogatni kezdett minden nemtelen érzelmet és minden szennyt, mely egész mos tanáig szivében felhalmozódott.

Nagy felindulásával nem birt, térdre rogyott és arcát a pamlag közé nyomta. Hirtelen felszökött és ahogy véletlenül a tükörbe nézett, megipedt saját magától, úgy el volt változva az arca. Ekkor eszébe jutott Irma.

— Nagy Isten! — kiáltott — Itt tépelődöm magamban, holott most minden perc drága. Rédey Irma ellen újabb merénylet készül, lehet, hogy ez már sikerül is. Most másodszor ölik meg őt. Abban az üvegben, melyet a nyomorult a gyógyszertárból hozott, mérget kevert. Nem fogom tűrni, hogy Irmának csak egy cseppet is beadjanak abból az orvosságból, illetőleg méregből. De miképpen akadályozzam meg ezt, hogy feltűnő ne legyen? Megvan már. Most tudom, hogyan fogom intézni. Véletlenül el fogom ejteni az üvget, a méreg szétfolyik a padlón és Irma meg van mentve és egy újabb bűntény meg van hiúsítva.

Minden erejét összeszedve, az ajtóhoz támolygott. Ott azonban ereje egy percre úgy elhagyta őt, hogy kénytelen volt az ajtó kilincsbe kapaszkodnia.

— De mi lesz akkor belőlem? — lihegte maga elé, — ha Irma bele nem hal, ha visszanyeri eszméletét, akkor kétség nélkül beszélni fog. El fogja árulni mindazt, amit a kerti pavillonban látott. Meg fogja mondani, hogy engem Soltész Feri karjaiban talált, mint ennek a szeretőjét. Mit fog ehhez szólni atyám, azaz a gróf, — mert már nem is merem atyámnak mondani. Kétségtelenül gyanút fog meríteni és én akkor veszve vagyok. Méltán igy szólhatok magamhoz: Boldogtalan, mit akarsz tenni? Meg akarod menteni Irma életét, hogy ezzel megsemmisítsd a magadét? Szégyenszemre kiűznek a kastélyból és visszaesek ama fertőbe, amelyből a gróf kiemelt. Leszek ismét az, ami voltam. Százszor hitványabb és nyomorúságosabb leszek, mert nehéz akkor szegénynek lenni, amikor a jólét örömeit már megizleltük. Uram, Istenem, ne hagyj el! Oh, ki fog nekem jó tanácsot adni nehéz helyzetemben?

Végre mégis összeszedte magát.

— Nem! — kiáltott fogait összeszoritva. — Nem szabad tétlenségben maradni. Ha mindent elveszitek is Soltész Ferinek újabb gaz merényletét meg kell hiúsítani. Fel, hozzá! Dűljön bár össze a világ, de fel kell mennem és meggátolni egy újabb bűntettet. Úristen, mi ez? Nem jaj kiáltásokat hallok-e? De nem. Ez csupán érzéki csalódás volt. A kastélyban minden csendes. Fel, fel, mig nem késő.

Lola felnyitotta az ajtót és kiment. A komorna még mindig nem volt ott.

Annál jobb, — gondolta magában. — Legalább nem látja meg, milyen dúlt lelki állapotban vagyok. Bizonyosan mipd egybe vannak gyűlve a beteg körül és várják a fordulatot. Csak én nem vagyok ott, egyedül.csak én, hiányzóm. De jövök már. Oh, ha már beadták volna neki a cseppeket!

Néhány perc múlva ott állott a betegszoba ajtaja előtt és halgatózott. Még minden csendes volt.

— Tehát még nincs baj, — gondolta.

Benyitott. A küszöböt átlépte, hallotta, ahogy a gróf oda szólt a doktorhoz, aki még mindig ott volt:

Adná az ég, hogy a válság jobbrafordultát eredményezze ez az uj orvosság. Bárcsak ez lenne végre az igazi.

Lola felfigyelt. Ez az uj orvosság nem lehet más, mint az a méreg, melyet Soltész Feri az üvegbe csempésztet.

Géza az ágynál áll, kezében a nyitott üveggel, mellette állt az orvos, aki egy kávéskanál tartalmát éppen be akarta önteni a beteg szájába.

Egyik kezével már nyito:ta is a száját, a másikkal az ezüstkanál tartalmát akarta beönteni.

Lola kiáltani akart, a szc azonban torkán rekedt. Oda akart rohanni, de lábai megtagadták a szolgálatot. Szerencséje volt, hogy a másik kettő nem nézett hátra. Mert ha meglátták volna őt, dúlt vonásaiból mindent kiolvashattak volna.

És most megtörtént az, ami előtte olyan borzasztónak látszott. Az orvos a kanál tartalmát Irma szájába öntötte és a lány ösztönszerüen lenyelte

Lola most végre megmozdult. Fojtott kiáltás tört ki ajkán és az ágyhoz támolygott. Géza éppen megfordult és karjaival felfogta őt.

— Szegény gyermek, — mondta. — Milyen szörnyű viharokat kell fiatal lelkednek kiállania. Képzeld, barátom, — tette hozzá, az orvoshoz fordulva, — egész délelőtt velem volt a tárgyalóteremben és végignézte az idegrázó törvényszéki drámát, melynek hőéét, aki olyan közel állott hozzánk, tiz évi fegyházra Ítélték.

— Miért vitted leányodat magaddal, Géza? — szólt az orvos szemrehányóan.

— Nem akart itthon maradni. Mindenáron velem akart jönni és én képtelen voltam kívánságát megtagadni. Most már bánom, hogy nem voltam keményebb. Szegény lányomnak milyen iszonyú kinokat okoztam. Jöjj keblemre, lányom és sird ki magadat jól, szived ettől meg fog könnyebbülni.

Lola a gróf keblére borult, az alatt azonban egyre Irmán nyugtatta szemeit. Attól remegett, hogy minden percben bekövetkezhet a végzetes katasztrófa.

— Most . . . most . . . rebegte csaknem magánkivül.

— Túlságosan fel vagy indulva, kedvesem, szólt részvétteljesen a gróf. — Vonulj vissza szobádba, lányom és pihend ki magad.

Lola azonban vailágért sem volt erre rábírható. Nem tudott elmenni a betegtől és minden pillanatban várta, mikor áll be vonaglása.

Milyen óriási csapás lesz ez a grófra és mennyire meg lesz döbbenve a doktor, ha a remélt javulás helyett egyszerre csak váratlanul bekövetkezik Irma halála.

Képzeletben a legborzasztóbb szinekben ecsetelte ki magában a katasztrófa szörnyű következményeit és mégis hallgatott, mert nem volt benne annyi erkölcsi erő, hogy az igazságnak szolgálatot téve, ezzel letaszítsa magát arról a fényes polcról, melyet elfoglalt. Nem tudott lemondani a fényről és pompáról, melyet hamis utón szerzett meg magának.

Ismét és ismét Rédey Irmára tekintett, aki még mindig egész nyugodtan feküdt ágyában. Szemei le voltak csukódva, lélegzete egyenletes és semmi sem mutatta, hogy a méreg már megkezdte működését.

Nincs semmi baj, — szólt az orvps. — A beteg egész nyugodtan alszik. Vájjon az orvosság idézte volna elő ezt a jó eredményt?

Az üvegcséből kihúzta a dugót és megszagolta. Aztán az ablakhoz lépett vele, megrázta és a világosság elé tartotta, majd újra megszagolta, végre meg is Ízlelte.

Megálljon! — akarta Lola kiáltani, amire azonban képtelen volt afölötti rémületében, hogy a méregnek most egy második áldozata is lesz. Nem volt elég, hogy Rédey Irma meghal, még a kezelőorvos is áldozatul essen egy aljas gazember gonosztásának?

'.......’ ’ - • ’ 11

Az orvosnak sem lett semmi baja^ arca egész nyugodt maradt. Lola most azt hitte, hogy a méreg olyan természetű, hogy csak néhány óra múlva kezdi meg rorpboló müvét.

Végre azonban bekövetkezett a magyarázat.

— Csodálatos, — mondta a doktor.

— Oh, már észrevett valamit, — gondolta magában Lola.

— Talán el van cserélve az orvosság? — kérdezte Géza gróf ijedten.

— Nem értem a dolgot, — felelte az orvos és egyre nézegette az üveget. — Nem az az orvosság van benne, melyet előírtam, hanem viz, közönsége ivóviz. Nem tudom elképzelni, miképpen történhetett ez? Ki hozta az orvosságot?

— Lovászmesterem, akit teljesen megbízható embernek tartok. Már előre merem állitani, hogy nem ő a hibás.

— Akkor a gyógyszertárban követték el a tévedést, —* jegyezte meg Bodóky. — Ez már mégis csak felületességre mutat. Magammal viszem az üveget a gyógyszertárba és olyan patáliát csinálok nekik, hogy nem köszönik meg.

Lola megkönnyebbülve lélegzett fel. Habár most még nem értette, miképp történhetett az, hogy most viz van az üvegben, holott Soltész állítása szerint méregnek kellene benne lennie. De igy is boldog vagyok, hogy Irma életban marad.

— Most már nyugodtan távozhatom, — szólt az orvos. — A beteg túl van a veszélyen. Estére visszatérek.

— És gondolod, kedves barátom —i kérdezte a gróf, — hogy addigra visszanyeri eszméletét?

— Nem tartom kizártnak, — válaszolt Bodóky. — Teljes bizonyossággal azonban nem merem azt kilátásba helyezni. Mindenesetre reméljük a legjobbakat. Most csak hagyjátok pihenni a beteget.

Bodóky kezet fogott mindegyikkel és ajánlotta magát.

Géza gróf visszahúzódott szobájába. Az öreg Balázs elkísérte Lolát, aztán urának ajtaja elé telepedett és miután aggódott miatta, többször figyelt befelé. Úgy vette észre, hogy a kastély ura gondolkodva jár fel és alá a szobában.

Volt is rá oka. Arról volt szó, hogy Aladár atyjának a tárgyalás kimenetelét megtáviratozza. Ez óriási feladat volt reá nézve. Ö maga is mondhatatlanul le volt sújtva, hát még mit érez majd az apa, midőn fiának gonosz sorsa tudomására fog jutni. i

Végre az Íróasztalhoz ment és kezdte papirra vetni a sürgöny szavait. Közben a keze úgy remegett, hogy egész olvashatatlanná lett az irás. A sürgöny mindössze csak három szót tartalmazott: “Tiz évre elitélték.”

De mennyi borzalmat rejtettek magukban ezek a szavak! Milyen iszonyú hatással lesznek az apára, aki az elitéltben egyetlen fiát vesziti el.

(Folytatjuk)