Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-24 / 39. szám

8. OLDAL J-M_1, SIKERTELEN VOLT AZ XB70A SZÜZBEPÜLÉSE EDWARDS AIR FORCE BASE, Calif. — Az erről a tá­maszpontról érkezett hivata­los jelentés arról számol be, hogy az X1B70A bombázó, a csodarepiilőgép, első, egy óra hosszat tartott szüzrepülése, sikertelen volt. A szuper-repülőgép motor­ja nem működött (kifogástala­nul és a leszálló berendezés is csődöt mondott. A repülő­gép szüz-repüllése (különböző műszaki nehézségek miatt 20 rjapot késlekedett. A repülő­gépet egy egybillió dolláros honvédelmi program kereté­ben tervezték és építették. A gép pilótája, A1 White, korántsem olyan borúlátó, mint az itteni állomás szak­embered. White a következő­ket mondotta az újságírók­nak leszállása után: — Nem nevezném ezt a re­pülést határozottan sikerte­lennek. Ha egy géppel soha nem volna semmi baj, nem len(ne szükség berepülő piló­tára. A1 White a North Ameri­can Aviation Inc. alkalma­zottja. Ez a vállalat építette a repülőgépet a Pentagon egybillió dolláros programjá­nak keretében. A szüzrepülést a szakembe­rek két óra hosszára tervez­ték, a motorzavarok miatt azonban a repülést egy óra és 5 perc leforgása után be kellett fejezni. A repülőgép maximális magassága 16,000 láb voilt, maximális sebessége pedig óránlkinti 375 mérföld. Illetékesek nejn hajlandók nyilatkozni affelől, hogy az XB70A mikor végzi legköze­lebbi kísérleti repülését. A tervek értelmében; a gépnek 35,000 láb magasság­ra kellett volna emelkednie és el keletit volna érnie órán­­kiinti 660 mérföldes sebessé­get. VÖRÖS ANGOLOK LONDON. — A konzerva­tívokat le kell győzni a vá­lasztáson és közös munkás­párti és kommunista kor­mányt kell alakítani — hang­zik az angol kommunista pért választási felhívásának egyik kitétele. BETHLEHEM HÍRADÓ BARRY G0LDWATER IAMPÁNYA A LEGFELSŐBB BIRÓIÁG ELLEN OH AR LOTTE, N. C. — Barry Goldwater, a GOP el­nökjelöltje, tovább folytatta választási kampányát North Carolinában és egyúttal to­vább folytatta kampányát a U. S. Legfelsőbb Bíróság el­len. Az arizonai konzervatív szenátor ismét élesen támad­­taa Legfelsőbb Bíróságot a kötelező iskolai imádkoztatás és a szavazókörzetek ujjáren­­dezése ügyében hozott hatá­rozata miatt. (A U. S. Legfel­sőbb Bíróság alkotmányelle­nesnek minősítette a kötelező, együttes iskolai imádkozást és kötelezően elrendelte a sza­vazókörzetek ujjárendezését, a lakosság számarányának megfelelően. — Szerk.) Goldwater azt állította be­szédében, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak mindkét kérdés­ben hozott határozata alkot-[ mányellenes és nem egyéb a “hatalom puszta alkalmazá­sánál.” A Legfelsőbb Bíróság egy­szerűen közbelépett és hatá­rozatot hozott azért, mert az egyes államok törvényhozói nem voltak hajlandók azt ten­ni, amit j bíróság akart. Ha ez igy fjytatódik, rövidesen a Legfeíőbb Bíróság fogja pótolni ajörvényhozó testüle­teket —jelentette ki Barry GoldwateL A szentor ezután hangsú­lyozta, hgy bármikor készi kiállani iyilvános, televíziós vitára, Jihnson elnökkel. Goldwater később kijelen­tette az újságírók előtt, hogy Eisenhower tábornok jelen­tős segítséget fog nyújtani érdekében és választási beszé­deket fog tartani Chicagóban és Oklahomában. NÖVEKVŐ VILÁG UNITED NATIONS. — Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének felmérése szerint a két­ezredik esztendőben a világ népessége ötször anni lesz, mint jelenleg. A franciák azt hiszik, hogy minden amerikai — milliomos PÁRIS. — Szin: egy pá­risi kávéláz. Egy fiatal ame­rikai lánjirendel egy “croque­­monsieurj-t (sonka és sajt­­szendvicsj. A pincér elsiet és rövid időrnulva visszatér egy vékony szelet pirított kenyér­rel, rajta papirvékony sonka­foszlány. A lány kijelenti: nem ezt rendelte, a pincér ma­­kacskodik hogy: de igenis ezt. Áztál, amikor a lány pa­pírszalvétát kér, a pincér ölé­be dob egy piszkos papírdara­bot. A 15 százalékos borrava­lót természetesen hozzácsap­ták a számlához, és amikor a leány panaszkodott a kiszol­gálás és az ár miatt, a tulaj­donos a vállát vonogatva eny­­nyit mondott: mit tehetek? Ez a jelenet nem egy ameri­kai turistával ismétlődik meg naponta a francia főváros kü­lönböző helyein. Az amerikai­ak egy ideig elviselték azt, hogy a pincérek udvariatla­nok, a szállodák zsúfoltak, az alkalmazottak szemtelenek voltak. Aztán megunták a dol­got és egyszerűen hátat fordí­tottak Franciaországnak. Be­látták, hogy ilyen magatartás ellen csak egy módon véde­kezhetnek: ha elkerülik a franciák hazáját. Ennek viszont súlyos követ­kezményei támadtak. Hiába csökkentették a nagy szállo­dák áraikat, a vendégek nem vették igénybe szolgálataikat. Olyan világhírű hotelek, mint a Ritz, vagy a George V., tá­­tonganak az ürességtől. — A szállodatulajdonosok most rá­jöttek arra, hogy nem minden amerikai milliomos —, de ké­sőn. A legelegánsabb francia nyaralóhelyen, a Riviérán, Ju­an les Pins, egy ottani szállo­datulajdonos kétségbeesetten panaszkodott, hogy ily rossz szezonja ipég sohasem volt. A helyzetet talán legjobban Ed­ouard Bonnefous francia sze­nátor jellemezte a képviselő­háziban, amikor ezt mondotta: “Megöltük azt a tyúkot, mely nekünk az aranytojást tojta volna.” És a szenátornak minden oka megvan arra, hogy gon­doktól főj jön a feje. Az ide­genforgalom Franciaország­nak harmadik legnagyobb jö­vedelmi forrása vált az acél­ipar és az autóipar után, s abból egymillió francia élt. És ennek ellenére a második vi­lágháború óta Párisban egyet­len u j szálloda sem épült; mig a. körülbelül ekkora Olaszor­szágban 530 ezer szállodai szoba van, addig Franciaor­szágban 340 ezer. És francia hoteltulajdonosok minden lel­kiismereti urdalás nélkül oly árakat körtéje — különösen az amerikaiaktól, — melyek szinte elképesztőek voltak. Ugyanakkor a legelőkelőbb szállókban is hanyag a kiszol­gálás. Egy texasi vendég leg­utóbb a következőket mondta el: nem elég, hogy nemlétező kocsijának parkolása címén is felszámítottak egy össze­get, de amikor megkérdezte: miért emelték fel szobájának árát egy éjszakán át minden bejelentés nélkül 20 dollárról 30 dollárra, — nyersen ezt vá­laszolták neki: “Mert az ára­kat időközben stabilizálták.” Miért kezelik a szegényebb amerikai turistákat úgy Fran­ciaországban, mint ellensége­ket? “Azért, mert az ellen­ség túlságosan gyakran láto­gat ide” — mondotta André Frossárd, a párisi Le Figaro cimü lap munkatársa. A következmény: mig Spa­nyolország az utóbbi időben megháromszorozta idegenfor­galmát, a francia idegenfor­galom mindössze húsz száza­lékkal emelkedett. Thursday, September 24, 1964 SZERELEM HÍNÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS És valóban, ettől a perctől fogvű, Rózsika izgatottsága, le­csillapodott, amire az ő helyzetében valóban nagy szükség is volt. Most nem volt sok vesztegetni való idő és az agynak tel­jes higgadtsága kellett hozzá, hogy a további teendőkről tisz­ta fogalmat alkothasson magának. Gondolkozni kezdett. És minél tovább gondolkozott, annál nagyobb világosság szállott elméjébe. Végre felkiáltott: — Jóságos Isten, a te segítségeddel meg lesznek mentve mindketten. 1 : V|­­r,f' ; 'V1* ■;'’1 Most ismét távozott zárkájából és lábujj hegyen felkereste a hálótermet, melyben a kevésbé veszedelmes elmebetegek tar­tózkodtak. Az ajtó mellett lévő nagy karosszékben az ápolónő ült és “virrasztott”, vagyis más szóval: horkolt. Rózsika el akart sur­ranni mellette,N az ápolónő azonban mégis felriadt álmából és rárivalt: — Hová akar menni? Kit kérés itt? — Fel akarnám keresni az angol nőt, — felelte Rózsika. Köszönetét szeretnék neki mondani, mert megmentette életemet, mikör azok az őrült fúriák meg akartak fojtani. Hal­lom, hogy betegeskedik és most meg szeretnék győződni, váj­jon jobban van-e? Áz ápolónő ebben nem talált semmi különöset és bebocsá­­totta őt, amit annál is inkább megtehetett, mert hiszen Mor­­vay doktor meghagyta az összes ápplónőknek,. hogy Rózsikát a szabad mozgásban semmikép sem szabad korlátozni. Rózsika tehát nyugodtan átléphette a hálóterem küszöbét. Edith ágyát csakhamar megtalálta. Az angol nő hőfehér ru­hába öltözve, úgy feküdt ott, mint egy halott, mely az eltakarí­tásra vár. Rózsika a szendergő fölő hajolva, néma csodálattal nyug­tatta rajta tekintetét. Edith arca bár halvány volt, mégis fel­tűnően szépnek volt mondható. Arcának sajátszerü varázst köl­csönzött a két piros folt, mely szemre szépnek látszott, a való­ságban azonban igen veszedelmes jel és a nép a halál rózsái­nak nevezi. Igen, a halál rózsái virítottak Edith arcán. — Rózsika előtt már régen nem volt titok a szerencsétlen angol nő gyógyítha­tatlan betegsége. Ő nagyon jól tudtá, mit jelentenek ezek a pi­ros foltok és a száraz köhögés, mely szegénykét éjjel-nappal kí­nozta. Rózsika néhány percig szótlanul hanyatlott. Most azonban fclyan édesen és olyan szelíden aludt, hogy szinte sajnálta őt lelkelteni, de meg kellett tennie, mert két ember életének meg­­íientéséről van szó. — Edith, kedves Edith, ébredj! — mondta halkan. A beteg, aki nagyon ébren aludt, rögtön felnyitotta sze­meit. Összerezzent, mert nem tudta, mit akarnak vele: de rög­tön lecsillapodott, ahogy Rózsikát megismerte. — Oh, te vagy, Rózsika? Különös, hogy ebben a percben éppen rólad álmodtam. Úgy volt, mintha ezüstszínű nagy fo­lyóhoz mentél volna. A nap már leszállóit, de azért még min­dig világos volt. Ekkor hirtelen aranyos csónakon egy királyfi jött és kikötött a parton. Te beszálltál a csónakba és ő magá­val vitt téged a boldogság édenkertjebe. Igazán szivből kivá­rom neked, hogy egyszer valóban boldog légy. — Hát magadnak mit kívánsz, Edith? — Megváltást a földi kintól, — felelte az angol nő, alig hallhatóan. Isten legyen irgalmas annak, aki engem szeren­csétlenségbe döntött. Rózsika jobb karját a beteg feje alá tolta és feltámasztotta őt. Aranyhaja dús fürtökben omlott két oldalt. Még most is eszményein szép volt ez a nő, akit sorsa a tébolydába űzött. — Ki az, aki ily nagy bajba döntött, Edith? — kérdezte Rózsika szelíden. — Ha jól emlékszem, egyszer már beszél­tem róla, — Oh, kedves Rózsikám, ha mindent tudnál, akkor meg­értenéd,. mikor azt mondom, hogy egyedüli vágyam a megvál­tást a halál által és megértenéd miért vágyom a föld alá, ahol már írem fáj semmi. • . Huszonlülencedik fejezet A halál rózsái Rózsika kérésére Edith elmondta életének történetét. — Atyám kereskedő vilt, aki egy egész hajóhaddal ren7 delkezett. Bőségben, fényben és előkelő gazdagságban nőttem fel, elkényezteti gyermeke voltam szüleimnek, különösen atyámnak, valósággal szemefénye voltam. Mikor rólam volt szó, nem riadt vissza semni áldozattól, fejedelmi nevelésben részesültem, mindenre külón tanítómesterem volt és mikor tizenhetedik évemet elérten atyám az angol bankba három milliót helyezett el részemn hozományom fejében. Elképzelheted, kedves Rózsikám, mennyire körülrajong­tak a férfiak, hányán akadtík még a legelőkelőbb nevek vise­lői közül is, akik kezemre számítottak, mert nemcsak gazdag voltam, hanem mint mindenki mondta, még egy kicsit szép is. Még voltak bennem egmb jó tulajdonságok is, kedvesség, szeretetreméltóság és jóság. A férfiak fülem hallatára magasz­taltak és nyiltan bevallották, hogy valósággal el vannak ra­gadtatva. Nem volt csoda, hogy minden ujjamra tiz késő is gadtatva. Nem volt csoda, hogy minden ujjamra tiz kérő is sem vetettem rájuk. Nem, nintha szívtelen, vagy kacér lettem volna, de még nem akartam feláldozni szabadságomat. Élni akartam még, mint erdőben a madár. Egy napon barátnőmnél voltam látogatóban, akinek kas­télya a Westend nevű kertvárosban volt, óriási parkkal körül­véve. Kocsim nyolcra volt odarendelve, de valami okból ké­sett. Később megturtam, higy az egyik ló elbukott és emiatt tovább egy óránál fel volt lartóztatva. Ehhez járult, hogy ba­rátnőmmel valami csekélység miatt összeszólalkoztam és duz­zogva hagytam el őt, arra síámitván, hogy útközben találkozni fogok kocsimmal, beleülök es hazavitettem magam. Alig hogy az utcán voltam, egyszerre sürü köd ereszkedett le, ami Londonban ugyszól/án napirenden van. A köd által okozott nagy hományban elvesztettem az irányt és egyszerre csak azon vettem észre ma*am, hogy piszkos és veszedelmes városrészbe értem. A sürü löd a tolvajok, zsebmetszők és más gonosztevők egész hadát csalta ki az utcára, akiknek ilyenkor van a szüretjük, hogy lecsípjék fülbevalómat, az arany nyak­láncomat a gyémánt kereszttel, de mindezt nem bántam és csak arra kértem a jó Istent, hogy egyéb bajom ne legyen és vezéreljen ki szerencsésen ebből a gyanús városrészből. Ekkor egy nagy utca sarkán egyszerre három suhanc áll­ta el utamat. Elvetemült fickók lehettek, arcukról szinte le­­ritt a romlottság. Egyikük mindjárt felém hajolt és szemtele­nül csókot kért. Rémület fogott el, menekülni akartam, egyi­kük azonban átnyalábolt és visszatartott. A gazemberek egy­másra néztek, amiből rémülettel megértettem, hogy valami iszonyút terveznek ellenem. Talán meg akarnak ölni és a Them­­sébe dobni. Oh, Rózsika, ki sem tudom mondani, mit szenved­tem én abban a pillanatban. — Igazán borzasztó lehetett, — mondta Rózsika szána­kozva. — A rémület bénította meg tagjaimat, iszonyat szorí­totta össze torkomat, úgy, hogy még segitagére sem bírtam ki­áltani. Szentül hittem, hogy végem van és Istennek ajánlottam telkemet. A nyomorultak már be akartak vonszolni egy sötét kapualjba, mikor egyszerre ott termett egy választékosán öl­tözött, nyúlánk termetű férfi. Az első tekintetre felfogta a hely­zetet. Látta, hogy előkelő hölgy vagyok, amazok pedig csavar­gók és rögtön cselekvésre határozta el magát. Pillanat alatt tőrös botjához nyúlt és támadóimnak egyikét leszúrta. A döfés oly érős volt, hogy a vas ketté tört. Ennek láttára a másik két csavargó rávette'magát. Védőm azonban kitűnő boxoló volt és úgy meggyómrozta őket, ho£y kínjukban a földet rágták. En-í gémét pedig, aki.elájultam, fölemelt a földről és karjain elvitt.' Egy. népesebb utcába érve, kocsit kerített, abba beleültünk és mivel útközben annyira i magamhoz tértem, hogy megmond­hattam a nevemet, hazavitt szüleim házához. Bemutatta magát. Megtudtam, hogy bankhivatalnok, aki égy nagy pénzintézetnél van alkalmazva. Sokat beszélt, kedves embernek látszott, én egyre jobban felmelegedtem és később rá is néztem. Láttam, hogy az arca igen szabályos és csinos, de a haja vörös volt. — Vörös, — rebegte Rózsika és önkénytelenül visszaem­lékezett az előbbi jelenetre és arra a vöröshaju gonosztevőre, aki Morvay doktortól mérget kért, mellyel meg akarta ölni Rédey Irmát. Edithet kínos köhögési roham fogta el ,mely csaknem esz­méletétől fosztotta meg. — Rövid leszek, Rózsika, mert erőmet fogyni érzem, de nem is akarok hosszasabban foglalkozni ezekkel a szomorú em­lékekkel. A dolog úgy fordult, hogy végre is nejévé lettem, ha­bár atyám nagyon ellene volt, miután tudakozódott felőle és olyan értesüléseket szerzett, melyek nem a legkedvezőbb szín­ben tüntették fel őt. Azt mondták róla, hogy kártyás és nem megbízható, habár igen tehetséges ember. E mellett már sok viszonya is volt és nem egy fiatal leányt tett szerencsétlenné. — És mégis hozzámentél, Edith? — Igen, mindezt tudva, mégis hozzámentem, mert sze­rettem őt, mert nem tudtam nélküle élni. Oh, Istenem, miért al­kottad olyannak a szerelmet, hogy nemcsak boldogságunknak lehet kutforrása, de szerencsétlenségünknek is. Atyámnak intő szavai, melyeket könnyek között még esküvőm napján is is­mételt, vajmi hamar teljesedésbe mentek. Szerencsétlen asz­­szony lett belőlem, mert férjem eljátszotta és eltékozolta a va­gyont. melyet atyámtól kaptunk. Ekkor elhanyagolt és mikor az első gyermeknek életet adtam, ő kénytelen volt London­ból menekülni, mert rábizonyult, hogy bűnt követett el. Pazar­ló életmódjának folytatása végett hamisításokat követett el, sőt erejével és ügyességével rossz célokra visszaélve, egy jól szervezett betörőbandát alapított, melynek élén a legvakme­rőbb betöréseket követte el, melyek Londont egy egész évig izgalomban tratották. Senki még csak nem is álmodta, hogy férjem, egy előkelő család tagja, közönséges betörő legyen, mig végre egy betörés alkalmával tetten érték. Csak csodával határos módon sikerült neki az elfogatás elől elmenekülni. Még most is visszaemlék­­szem rá és nem is fogom elfelejteni azt a pillanatot, midőn dúlt arccal, rémülettől kidülledt szemekkel rohant hálószobámba. Felvert álmomból és rámkiáltott: “Adj hamar pénzt . . x min­det, ami csak itt van, menekülnöm kell!” — Menekülni? —kérdeztem remegve és félig felültem az ágyban. —Miért? De várj, én is veled megyek! — Nem! — kiáltott hevesen. — Most nem használhatlak. Később azonban utánam jöhetsz. Megyek Franciaországba, vagy Belgiumba, vagy mit tudom én, hová. . (Folytatjuk) _

Next

/
Oldalképek
Tartalom