Bethlehemi Hiradó, 1962. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-04 / 18. szám

40th ANNIVERSARY YEAR 40-ik JUBILEUMI ÉVÜNK The Only Hungarian News­paper in Lehigh Talley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR— SZELLEMÉBEN AMERIKA: MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre..................$5.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Cinss Matter May 18, 1923, at the Tost Offiee at Bethlehem, Pa., undi|r the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year........................ $5.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Volume 40-ik Évfolyam 18-ik szám BETHLEHEM, FA., 1962 MÁJUS 4 '■ !' 1 Egyes szánu* ára 10 cent VILÁGTÜKÖR REV. DR. MIHÁLYI GIL. BERT O. Praem, a St. Norbert College (West de Pere, Wis.) tanarának a kiváló tollú egy­házi és poluikai írónak és tudós­nak "The Principle of Sphere of Influence in U. S. Foreign. Policy toward Hungary" (A U. S. kül­politikájának érdekszféra elve Magyarországgal szemben) ciim­­mel és “An Inquiry into the U.S. Attitude and its Causes toward the Hungarian Freedim Fight of 1956 (Tanulmány a U. S.-nek az 1956-os magyar forradalommal szembeni .magatartásáról és an­nak okairól) alcímmel rendkívül érdekes és értékes, nagyszabású müve jelent ,meg angol nyelven. Még márciusban adta ki, de szán­dékosan vártunk eddig a mélta­tásával, mert látni akartuk, hogy megállapításait hogyan fogadja, mely kritikával kiséri az amerikai angol és magyar sajtó? Amennyire módunkban van fi­gyelemmel kísérni, sajnos azt lát­juk, hogy az angol nyelvű sajtó még nem is foglalkozott vele, talán mert az eddig elintézetle­nül maradt magyar kérdés kinos pont, amelyről már sokat elmond­tak az amerikai sajtóban és poli­tikai életben és valanosy ‘‘a hall­gatás összeesküvése” kezd kiala­kulni a kérdés bolygatása e.llen, mert felpiszká'ása a Vasfüggö­nyén innen élő népeknél senki­nek sem kellemes. Sokan úgy éreznék magukat, mint amikor az embernek eszébe juttatják va­lamely adósságát, amelyet nein tud megfizetni. . . * * * AZ ANGOLNYELVÜ ameri­kai sajtónak a magyar kérdés nem elsőrendű problémája, de az amerikai magj^ar sajtónak igen. Megsem irt még egyik ame­rikai magyar lap se dr. Mihályi munká'áról. Az ok nyilván ab­ban keresendő, bogy nem a régi magvarországi pártok feltámadási érdekei szeimp''ntiából, vagyis nem célzatos beállításban foglal­kozik a magyarság e nagy sors­­problamájával, nem akarja tisz­tára mosni a muTak némely szél­sőségesen eltévelyedett magyar politikai alakját és követőit. Nem folytat handabandázó, történelem hamisító, mellébeszélő és hazabe­szélő pártdemagó-dát, hanem pár­tok és párterkölcsök felett állva, az egyetemes magyarság szem­pontját és történelmi érdekeit szem előtt tartva vizsgál és vonja le végkövetkeztetéseit. Egészen más hang, mint amelyet némely amerikai jobboldali lapokban ol­vashatunk, beleértve a Sze’énviek. Györffyk patetikus, de tárgyila­gosságban és realitásban nem éppen bővelkedő Írásait is. . . Nem mindenben tudunk egyetér­teni dr. Mihályi megállapításai­val, de tárgyilagos jóhiszeműsége tiszta keresztényi erkölcsi szelle­me és ami ezzel egyértelmű párt­­politikai' elfogulatlansága minden tiszteletet és becsülést megérde­mel és nemcsak külön katégoriát biztosit számára egyházi cikkí­róink között, de mintául szolgál­hat sok magyar világi közírónak is, akik egymással szinte vetélked­ve tobzódjak ez egyoldalú tör­ténelemlátásban, az ezzel kap­csolatos szerencsenmosdatásban s a mások illetéktelen megvádolása ban. . .Nemrég még ol an cikket is olvastunk, amelyben egy Ame­rika ellen még a Hitler Szálasi front kolla’ooráció ilyen, fegy-| veresen, az utolsó percig harcolt katonatiszt tett szemreh' nvást i Amerikának, amiért nem Hitler [ oldalán harcolt és nem engedte, hogy Hitler megnyerje a háborút és a "felsőbbrendü” német "ur­­ivép" segédnépi szolganépi gyar­mativá tegye egész Európát * kenn« Mngyuromé;;»* is... 1 AZ EGYOLDALÚSÁGTÓL nem egészen mentes dr. Mihályi tanulmánya sem, de nem megy odáig, mint azok a cikk és köny­­virók, akik dacára, hogy Magyar­­ország háborút üzent Amerika és szövetségesei ellen és mindvé­gig, még akkor is, amikor már a gyerkőc román király sietett Er­dély megtartásé érdekében elpár­tolni a háborút reménytelenül el­vesztett Hitlertől, kitartott a hit­leri imperializmus oldalán, az amerikai politikusokat ültetik a fővádlóttak padjára. És úgy ala­pulják őket, mintha és német faj uralmi imperializmusról, amely a második világháborút elinditot- Ausztria és Csehszlovákia el­­ragadásával és Lengj'elország megrapanásával elindította a má­sodik világháborút, sohasem hol­­lottak volna. . . Hitler impe­rialista törtetése az alap-ok volt, aminek aztán csak következmé­nye lett, hogy Churchill és Roo­sevelt meg akarták nyerni a há­borút hazájuk számára s ezt úgy tették meg amiként az pillanat­nyilag ’hazájuk győzelmi céljának legjobb érdekéül látszott, tehát Raosevelt illetve halála után Tru­man úgy, hogy a Szovj ettel szem­ben olyan politikát folytatott, amely számolt azzal, hogy a Szovjetre Amerikának meg szük­sége lehet a Hitler és a japánok szövetsége és az abból folyó pearl harbori orvtámadás miatti hábo­rú megnyeréséhez. * * * DR. MIHÁLYI müvének fő-té tele az, hagy Amerika azért nem avatkozott be az 1956-os ma­gyar forradalomba, mert meg mindig respektálta a Teheránban 1943-ban történt érdekszféra felosztást, amely Magyarországot miután a katonai földrajzi adottságok erre utaltak (Ma­gyarország a Szovjet előrenyo­mulási vonaláta esett, miután a balkáni második front ötletéből semmise lett) a Szovjet érdek­szférájává tette kétségtelenül azért, mert Stalin igy követeké és mert a Franciaország bukása után magára maradt Anglia egy­maga nem tudott volna végezni! Hitlerrel. . . Idézi Nixon 1956 október 29-i kijelentését, amely szerint “a; lengyelországi és magyarországi. események igazolták felszabadi­­tási politikánkat” és elitéli ezt, a választási propaganda hevében tett korteskijelentést, amely hat .nappal később Budapest Szovjet tankok általi lerohan', sával oly szörnyű cáfolatot nyert s amely a magyar szabadság ügyének óriási véráldozataival szemben passzívan csak választási haszno akart kisajtolni a mártírok véré bői Elítélően idézi Eisenhowe elnök és Dulles külügyminiszter e rovatban sokszor idézett kije lentéseit, amelyek a forradalom dezavuálásával szinte megadták a Szovjetnek a zöld jelet annak leverésére. Ezenkívül idézi Feig- 1 han ohioi képviselő egy cikkét is, amely arról vél tudni, hogy Eisen­hower Tito egy táviratára a Nagy Imre féle választási kabinetre cé­lozva azzal felelt, hogy “az Egye­sült Államok kormánya nem ro­konszenvez cly, a Szovjettel szom szédos kormányokkal, amelyek ; nem barátságosak a Szovjetunió- ‘ val szemben”. Dr. Mihályi megállapítja, hogy ily táviratnak nincs nyoma sem miféle külügyminiszteri kiad­ványban, de döntő iont osság u 1 adaléknak tartja annak bizenyi- 1 tására hogy USA a háború alatti érdekszféra elosztást kivanta tisz­­teleiben tartani, amikor nem avat- i kozott be a magyar forradalom- 1 ba. Mi nem tartjuk fontosnak a i Titonak küldött távirat létezése 1 kérdését, annál inkább mert Nagy! i Imre nem «jy 5*ovj*t eilen«, I ! hanem semleges Magyarországot akart deklarálni, miként az Egye­sült Nemzetekhez küldőit távira­tában azt deklarálta is. Ennek a rovatnak azon időbeli cikkei teljesen fedik dr. Mihályi munkájának azon állíspontját, nogy Nagy Imre kormányának semlegességét Amerikának el kel lett volna ismernie. . . Ez még nqm vezetett volna atoímvilághá­­borura, amitől Washington felt. Washingtonnak az volt az ál­láspontja, miként az 1956 okt. 25-én New Yorkban, a lapok szá/nára tartott sajtófogadáson, melyen jelen voltam, nyíltan tár­gyalták, hogy a magyar forrada­lomnak nem szabadott volna an­nál tovább menni mint ameddig Gomulka és Vishdnszky bíboros elmentje Lengyelországban. (Mel lesleg szólva a lengyel kommuni­­zalT.sjk lényegén és Lengyelor­szágnak. a Szovjettel való vi­szonyán érdemben semmi sem változott. . . ) 1956 november 3-án az Egye­sült Nemzetek Nagy Imre dele­gátusát szó nélkül kitette széké­ből és beültette Kádár újdonsült delegátusát, amit mint megírtuk, szégyen volt megtenni... És tel­jesen egyetértünk dr. Mihályi azon nézetével is, hogy a Kádár delegációt nem szabadna megtűrni az E. N.-ben. De emlék­szünk, és itt szóvá istettük, hogy Cabot Lodge amerikai fődelegátus (a későbbi republikánus alelnök­­jfelölt) úgy nyilatkozott, hogy nincs amellett, hogy a Kádár de­legációnak kitegyék a szüret, mert ‘‘akkor a Szovjet más delegációk törvényességet kezdene firtatni”, ami viszont az innenső oldalnak •r.em volna kellemes. * * * NEM HISSZÜK, hogy Ameri­kát 1956-ban az érdekszféra fel­osztás feszélyezte volna a beavat kozási szándékában. Szerintünk az érdekszféra felosztás a hábo­rú tartmára szólt, de kétségtele­nül veszélyeket rejtett magában. Annakidején Teherán után a new yorki magyar napilapban né-| valáirásos cikkben kifejezést is adtam azon aggodalomnak, hogy ha a Szovjet egymaga fog ren­delkezni az elfoglalásra kerülő Magyarorzágon, ott kommuniz­must fog felerőszakolni és ezért lelkiismereti problémáink vannak, hogy ily körülmények között ajánljuk e az amerikai magyarság­­naá az USA War Bond hadiköl­­csönök jegyzését. . . Mégis azt hiszem, hogy — hacsak a yaltai egyezményen kívül, amely Ma­gyarországnak szabad választást és önrendelkezést biztosított, nem volt egy külön titkos egyezmény is, amely bé­ke időkre is a Szovjet érdek­szféra tartozékáül adta át Ma­gyarországot (és más mai, kom­munista erőszakuralmi szomszé­dos országokat), — az érdek­szféra felosztás a békeszerződéssel megszűnt. A 8 éves republikánus uralom alatt sok titkos yaltai dokumen­tumot hozott nyilvánossági a a republikánus kortes politika. Ha lett volna Magyarországot eladó , titkos egyezmény azt is nyilvános­ságra hozták volna, a demokrata párt népszerütlcnsitésére. Vagy Eisenhower jobbnak látta felsőbb nemzeti érdekből nem nyilvános­­ágra hozni a netáni egyezményt? * * * DR. MIHÁLYINAK igaza van, bogy a hatalmasoknak egyetlen kisország szabadságát sem sza- , badna kockára tenni a maguk ér­dekeiért. De a háború nem babra megy és minden államfő első Feladata hogy a háborút hazája szhmára győzelmesen fejezze be. ( Magyarország nem volt semleges » második világháborúban, sőt (F*lytatái a 4dk oldalon) A SZOVJET A NYUGATI HADERŐK BERLIN­BŐL VALÓ KIVONULÁSÁT SZABTA MEG A MEGEGYEZÉS ÁRÁUL ÁR-ÖSSZEESKÜVÉSI VÁD A U. S. STEEL ÉS BETHLEHEM STEEL C0. ELLEN Berlin ügyében a múlt hét vé­gén újabb tárgyalás volt Rusk külügyminiszter s Dobrynin wash­ingtoni Szovjet követ között. A beszélgetés 50’ percig tartott és folytatódni fog. de két hét előtti jóslatunk, hogj a Szovjet a Nyu­gat Berlinbe ! vezető autóutak használata nemzetközi ellenőrzés alá helyezéséért nagy árat fog kérni, mind valószínűbbé válik. Az amerikai javaslatot a Szovjet csak több feltétel teljesítése ese­tén hajlandó iontolóra venni s ezek között eliő helyen áll azon szemérmetlen és vakmerő követe­lése, hogy a nyugati szövetsége­sek csaDatai vonuljanak ki Nyu­gat Berlinből, Imiről Washington természetesen hallani sem akar. Nyugat Németországnak mél­tán nem tetszik, hogy a nemzet­közi ellenőrző bizottság 1 3 tagja között a kelet németországi kom­munista erőszakkormány egv kép­viselője is helyet kapna. DeGaulle francia elnök pedig igen helyesen továbbra is kitart amellett, hogy Berlin üg’re ne*n akutálís, mert a megszáll'si szerződés csak egy cssznémet béke létrejötttekor lesz aktuális és uj eg--ezménv eszik az eddiginél rosszabb lehet. Macmillan angol «rniszterel­­nök a hétvéget Kennedy elnök­nél töltötte. — “Élni és élni hagyni” szellem i uj berlini egyez­ményt, kompromisszumot remél a nvugati világot eltemetni akaró Kruscscvtől. De kije'entette, hogy az előtárgyaFsok még nem értek olyan pontra, hogy csu~s tárgya­lásokról lehetne szó és csúcskon­ferencia egyelőre nem aktuális. A keletnémet erőszakkonmány elismerésének kérdése Rusk külügyminiszter szeretné egységes álláspontot elérni Berlin ügyében s a hét végén Görög­ország fővárosában Athénben tartandó NATO konferencián ily irányban fog tárgyalni a szövet­séges országok képvisdő'vel. Rusk kijelentette, hogy Ame­rikának nincs szándékában, hogy a keletnémet kommunista kor­mányt elismerje s ezért a nyu­gatnémet aggályok tárgytalanok. Az athéni konferencián szó lesz a NATO egyes tagjainak, különösen Nyugat Németország­nak azon kívánságáról is, hogy a NATO-nak saját atomhadereje legyen, amelynek használatáról esetről esetre az összes tagok együttesen döntsenek. Washing­ton nem hajlandó ily messzire el­menni, de kész több információ­val szolgálni az atomfegyverekről és azoknak a Szovjet részéről jö­vő támadás esetére való haszná­lata részletkérdéseiről megbeszé­léseket folytatni a NATO tagor­szágaival. Rakéta őlő rakétánk sikere Annak dacára, hogy Wash­ingtonban és Londonban Szovjet társutasok és naiv széplelkek tün­tetéseket rendeznek az amerikai atombomba kísérletek újbóli' megkezdése ellen, — amit elfe­lejtettek megtenni amikor a Szov­jet ugyanezt cselekedte, — az amerikai földfelcttí atombomba kísérletek uj sorozata múlt hét közepén újból megkezdődött, egyelőre főleg középható erejű atombombák kipróbálásával. Ami legfontosabb és legörven­­detésebb: sikerrel próbáltak ki egy Nike Zeus rakétaőlő rakétát is, amely rakétáknak nagy jelen­tőségük lehet atombomba táma­dás elháritása szempontjából. Május 1-i Szovjet bolondgomba A május elsejei moszkvai' ün­nepségeken Malinovszky tábor­nok hadügyminiszter tartott be­szédet és — azzal vádolta Ken­nedy elnököt, hogy atomháborút készít elő. Stalin képe mindenütt hiány­zott a moszkvai ünnepségen, de annál inkább előtérben volt a peipingi ünnepségeken, ahol a főszónok — a kommunista orszá­gok egységét dicsőítette. . . DOBINAK KIFIZE­TŐDÖTT . . .-ooo-A MÁJUS 15-1 ELŐVÁ­LASZTÁSOK A május 15-én tartandó elővá­lasztások hivatalos pártjelöltségi pályázói a szenátus szövetségi állásra: Joseph S. Clark eddigi dem. szov. szenátor és James E. Van Sandt rep. congressman. A kormányzói állásra: Richardson Dilworth volt dem. philadelphiai polgármester és William W. Seranten rap, eencmamm. Üzleti körökben sok kommen­tárra ad okot, hogy noha Kenne­dy elnök a legutóbbi sajtókon­ferenciáján az acéliparral való megbékélést hirdetett, nem intet­te le a szövetségi grand jury azon eljárásának folytatását, amely már hónapokkal az acél-áremelé - si kísérlet előtt indult a U. S. Steel, a Bethlehem Steel és két kisebb acélgyár ellen az acélárak logzitése, vagyis “ár-összeeskü­vés” vádijával, a Sherman féle antitrust törvény alapján. Még Eisenhower kezdte A grand jury vádja kiterjed az Armynak, Navynek és más intéz­ményeknek történt szállításokra is. Ezt az eljárást még az Eisen-! hower administráció kezdte azzal a célzattal, hogy leszállítsa a nem­zetvédelem számára szükséges hadianyagok és gépek árát, biz­tosítva azt, hogy az ajánlati sza­bad verseny a nemzetvédelmi kia­dások csökkentése érdekében ér­vényesüljön. Kormánykörök, a visszavont áremelés utáni megbékélő bang mellett további erélyt tartanak szükségesnek és Hodges keres­kedelmi államtitkár kijelentette, hogy a májusban esedékes alumi­nium ipari uj kollektiv szerződés­nél szintén nyomást fognak gya­korolni nemcsak a gyárakra, de a unionra is, mert az alumíniumot épp úgy életfontosságú kulcsi­parnak tartják, mint az acél ipart. Ez válasz kívánt lenni azon, ■munkaadói körökből származó kommentárokra, hogy a Kenne­­dy-kormány csak a gyárakkal szemben érvényesit erélyt az árak állandósítására, de nem a unionoknál a bérek emelésé ellen. A közeljövőben esedékes a va­­suttársáságok alkalmazottai egy részének kollektiv szerződése s a Kennedy kormány annak, alkal­mával módot nyer ez egyoldalú­sága vád megcáfolására. Tárgyalás május 10-én A megvádolt gyárak, illetve gyári vezetők az ár-összeesküvés éc ajánlati versennyel kapcsola­tos ár-rögzités ügyében május 10-ére kaptak idézést a szövet­ségi ügyészségtől. Szó van arról, hogy egyidejűleg polgári per is indul a gyárak ellen kártérítési címen. A kormány magas össze­gű követelésekkel is léphet fel. Egyébként a büntetés egy évi fogság és 50,000 dollárig terjedő pénzbüntetés lehet. A vád a Bethlehem Steelré vonatkozóan Erb Gurney mana­­gert és Robert S. Barnes assistant managert személy szerint is fele­lőssé teszi. Azt is állítja, bogy az ár-összesküvás már 1948 óta folyik. , Úgy U. S. Steel, mint a Bethlehem Steel igazgatósága a vádakat leghatározottaban ta­gadó nyilatkozatokat tettek. Homer nyilatkozata Arthur Homer a U. S. Steel igazgatósági elnöke az április 26-i sajtókonferenciáján úgy nyilatko­zott, hogy a tervezett, majd visz­­szavont 3 és fél százalékos áreme­lés nem állt ellentétben az egész­séges gazdasági élet feltételeivel, legkevésbbé az ipari szabad ver­seny elvéveL Nem tudja, hogy a munkások tiz centes órabér-emel­kedése, amelyet a kedvezmény­­javítások kitesznek, inflációs ve­szélyt emelők e vagy sem, de azt tudja, hogy a gyárak termelési költségeit növeli. Azon kérdésre, hogy a kormány és az acélgyárak közti viszony megjavulására van e kilátás, Homer kijelentette: — A kérdés az, hogy kipellen­gérezni vagy pedig segíteni akar­nak bennünket? Várunk és majd meglátjuk, mi történik. Remélem, hogy reményeim nem esnek Az Inland Steel véleménye Az Inland Steel negyedévi be­számoló gyűlésén Joseph Block Jr. elnök a részvényesek tapsaitól kisérve kijelentette, hogy az acéli­part nem szabad bűnbakká tenni s hogy az árak szabad versenyét nem szabad gátolni, de elismeri, hogy a mostani áremelési kísérlet nem egyezett a nemzet jelenlegi érdekeivel. Ennek belátása volt döntő abban, hogy az Inland Steel nem csatlakozott a U. S. Steel és Bethlehem Steel által meghirdetett áremeléshez. Kennedy hármas együttműködés szükségéről Kennedy elnök április 30-án bezédet mondott a U. S. Keres­kedelmi Kamarák washingtoni konvencióján és hangoztatta, hogy a kormány nem ellensége az üzleti világnak. Kifejtette, hogy a kormánynak is nagy érde­ke, hogy az üzleti világ megfelelő jövedelemhez jusson, hiszen az adók nagysága függ ettől. Nem ccl az, hogy igazságtalanul osszuk el a kalácsot, hanem hogy na­gyobb legyen a kalács.” Egészsé­ges alapokon növelni kell a nem­zeti termelést és a kivitelt s ezzel csökkenteni az inflációs veszélyt. Az acélipari áremelési kísérlet­re célozva hangoztatta, hogy nem az áregyezmények, hanem a sza­bad verseny biztosítja a gazdasá­­sági élet fejlődését és a közönség érdekét. “Az üzleti világ, a mun­kásság és a kormány együttmű­ködésére van szükség, hogy a gazdasági élet állandóságát és a dollár szilárdságát megvédhes­­sük." — , Az elnök beszédet csak a vé­gén tapsolták meg, ellenben gyak­­ían szakította meg taps a lelépő kamara elnök, Richard Wagner chicagói olajrvállalati, igazgató beszédét, aki a Fehér Ház "egy­re növekvő hatalmi tultengését" és “totalitárius államokra em­lékeztető módszereit” emlegette, a kormányt költekezőnek mon­dotta és tiltakozott az ellen, hogy az iparról anyagi mohóságot téte­lezzenek fel hazafias hírnevének rovasara.-ooo-A seattlei világkiállítás Az április második felében megnyílt seattlei (Wash.) világ­kiállítás sok látogatót vonz a fő­városból és az ország többi részé­ből. Főattrakciója egy tetőven­déglő, amely állandóan körbe forog, úgy hogy étkezés közben is gyönyörködni lehet a panorá­májában. Másik technikai csodá­ja egy kiállítási vasút, amely csak egy sínén halad. A kiállítást Kennedy elnök Floridából közvetített beszéddel nyitotta ímeg, melyben az atom­korszak első amerikai világkiállí­tásának mondotta a seattleit és bizalmát fejezte ki az Egyesült Államok jövője iránt.-ooo-STALIN UTÁN VISHINSZKY IS SORRA KERÜLT.. . Az 19331—36-os moszkvai ki­­lakatperek főszereplője, Vishin­­szky főügyész, később UNO dele­gátus, kinos emlékét idézte a múlt héten az Izvesztija, mely többek között a következőket irta a szta lini diktatúra hírhedt luciferi je­lenségéről: — Vishinszky deformálta a Szovjet igazságszoláltatást és “jogi” alapot nyújtott a tömeges kivégzésekre, amelyek során tel­jesen ártatlanok pusztultak el. A lap még hozzáfűzi: — A szovjet igazságszolgálta­tás bizonyos szektorai .még ma is nyomát viselik Vishinszky műkő désének, ezek még nincsenek kellőképen detztalinizilva. Május elseje munkásünnepének alkalmából Moszkvában ezévben is kiosztották a Lenin dijekat. A ‘‘békéért való szellemi munkájuk ’ elismeréséül Picasso, a h'res kom­munista festőművész, Nkrumah ganai elnök, Dobi István, a ma­gyarországi Elnöki Tanács elnöke, vagyis a magyar államfő, tov.b­­bá egy pakisztáni és egy chilei kommunista kapta a sok ezer ru­bel összegű dijat. Dobi István nem volt képzett politikus, a Kisgazdapártnak volt választási kortese a harmincas évek idején valahol Komárom megyében s 1945-ben rukkolt előre képviselőjelöltté, mint föld­műves családból származó “kis­gazda". Az 1947-ben a kommu­nistáknak végleg behódolt kisgaz­dapártiak között Dinnyés Lajos mellett a legszolgálatkészebb voltj k Rákosi kirakati figuraként tette meg elnökül, miután előzőleg az okoskodó Szakasits Árpádot az államfői székből egyenesen a börtönbe lódította. Dobi mint államfő mintegy tiz év óta tölti be az 1. sz. Fejbólin­tó János szerepét. Azzal, hogy Lenin díjban részesítették, nem öt akarták megtisztelni, hanem a parasztságot lekenyerezni. — Mondani sem kell, hogy ez nem sikerül, mert a parasztság többsé­gének a magán földtulajdont megszüntető, kolhozositó rend­szerrel szembeni álláspontja vál­tozatlanul a régi és Dobit válto­­gftUiiirci áruiénak tekinti, Augusztus 11-ig hazaen­gedik a rezervistákat Az Arany április 27-én hivata­los közleményt adott ki, mel) szerint mindazon tartalékosokat, és nemzeti gárdistákat (National Guard), akiket a berlini válság miatt múlt év októberében akti\ szolgálatra hívtak be. augusztus 1 és 1 1 között szabadságolják. A Navy augusztus 1 -én bocsájt­­ja el a 8,000 rezervistáját, míg aj Air Force nem közöl közelebbi időpontot, de a behívott 27,000 nemzeti gárdistát augusztus fo­lyamán szintén szabadságolni fogja. Kennedy elnök a Husvét alkal­mából megkegyelmezett két re­­zervistának, akik ellen büntető eljárás indult. Az egyik egy sze­nátorhoz intézett levelében feles­legesnek mondotta behívását és birálta Kennedyt, a másik pedig arra izgatott, hogy a behívott re­­zervisták elbocsáj fásukat követel­jék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom