Bethlehemi Hiradó, 1960. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)

1960-12-30 / 53. szám

The Only Hungarian News­paper in Lehigh alley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HIRAD Ó NYELVÉBEN MAGYAS—SZELLEMÉBEN AMERIKA.' MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési díj egy évre.................$5.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS 'U”EBIC'““ Entered as Second Glass Matter May IS. 1923, at the Post PUBLISHED EVF.RY FRIDAY Subscription one year......................$5.00 Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXVIII. Évfolyam 53-ik szám BETHLEHEM. PA.. 1960 DECEMBER 30 Egyes szám.- ára 10 cent VILÁGTÜKÖR ÍAZ UJ ESZTENDŐVEL uj adminisztráció és a legutóbbi nyolc évtől ma még nem tudni valójában milyen fokban, de két­ségtelenül egy és másban külön­böző irányzat kerül Amerika élé­re és a Szovjet, úgy látszik, abban reménykedik, hogy azzal iköny­­nybben fog boldogulni, mint elődjével, Eisenhower és Nixon rezsimjével. Mire alapítja ezt, nem tudjuk, mert Kennedy eddig vajmi kevés komoly jelét adta és mert meg­győződésünk, hogy olyan ameri­kai kormánynak, amely a Szov­jetnek beadná a derekát, nem sok jövője volna és ezt Kennedy is tudja. Vagy “impeachmenttel" megbélyegezné és lemondásra kényszerítené a kongresszus vagy egyszerűen elsöpörné a nép. Él tudunk képzelni olyan kor­mányt, amely kevesebbet beszél és többet cselekszik a Szovjet és a kommunizmus ellen, mint tette Eisenhower adminisztrációja, de olyant nem, amely engedékeny­ségbe békitgetésre, Chamber­lain, az ese nyős angol minisz­terelnök példája szerinti appease­­mentre adja boldogtalan fejét, akármennyire is akadtak magyar emigráns politikusok és közirók, akik a népjóléti kapitalizmust is sokalló Nixon iránti izgatott lel­kesedésükben előre leszedték a keresztvizet Stevensonról s Ches­ter Bowlesről, bizalmatlanságot próbáltak kelteni irántuk és azt jósolták, hogy a Nyugat árulói lesznek. Szegény magyar úgy! Vannak jóhiszemű, de rossz tax­­tikáju magya.ok, akik még azt a nagyon keveset is, amire a ma­gyar ügynek kilátása van bárkik' legyenek is az amerikai elnök és a külügyak vezetői, akarva akarat lan még azzal is csökkenteni pró­bálják, hogy előre támadják őket, mikor még módjuk sem volt bár­mit is cselekedni. * * * AZ ÚJÉVI rezoluciók aktuali­tása mondatja velünk, hogy jól tennék a magyar ügynek ezek a balkezes harcosai, ha az ilyen módszerekkel a jövőben felhagy­nának. Ne nézzenek mindent a maguk megrögzött haladás elle­­ressége szemüvegén keresztül és ne higyjék azt, hogy amiért va­lamely né barát amerikai politi­kus a kisemberek életszinvona­lának emelésével és népjóléti leformokkal akar küzdeni Krus­­csev azon kommunista vilagural­­mí célja ellen, hogy a lakosság életszínvonala kérdésében túlha­ladja Amerikát, vagy pedig mert más taktikát akar követni Krus­­csevvel szemben, mint Eisen­hower követett, azért már mind­járt appeaser árulója, kiárusitója lesz Amerikának és az individuá­lis életrend világának! Még szerencse, hogy az emlí­tett amerikai politikusok sokkal őszintébb barátai a magyar ügy­nek, semmint az őket pocskon- i diázó magyar emigráns politiku­sok és közirók nemtetszését mell- . re szívnák és a szabadságára vág­­nyó magyar néppel itatnák meg . suta magatartásuk levét akként, . hogy még kevesebbet törődnének < vele, mint amennyit a mai hidro- ] génbombás földrészközi távraké- . iák mai korszakban lehetőségük \ van törődni. ; * * * (MAR KRUSCSEV is fogadko- , zott a Kennedyhez megválaszta-j u tása alkalmából intézett távirat-! i ban, hogy szeretne megegyezni , vele. Csepülve Eisenhower elnök-1 ] ségét és támadva az “amerikai* : impe.íalizmust”, ajánlotta nek , , hogy a Szovjettel való viszony j kérdésében vegyen példát boldo- j pult F. D. Roosevelt elnöktől. , Most, a Legfelsőbb Szovjet s december 23-i ülésén Gromyko ( külügyminiszter megismételte s ugyanezeket a szi. énhangokat j Kennedy felé. Épen csak hogy nem mondta meg egyikük sem, - miként képzelik a megegyezést. s ök alkalmasint tényleg azt hiszi'-, hogy Kenned 't s külügyi embereit c lépre lehetne csalni egy, a cham-1 r berlaini appeasement nazi helyett bolsevik előjellel való megismét­lésére vagy legalább is eb’-en re­ménykednek. Csuda ostobák, ha erre komolyan számítanak! Ken­nedy aligha esett a feje lágyara, bizonyára tanult a közelmúltból és a milliós családi vagyon fenn­forgása sem szól amellett, hogy hajlandó volna nyitott szemmel belemenni a kapitalista világ ön gyilkos kapitulációjába. A magyar politikusok és közi­rók, akik Stevenscnt és Bowlest csepülik ne felejtsék, hogy Eisen­hower és volt elnökei ültjük, Nixon rez3Ímje alatt Washington megengedte, hogy Kruscsev, Bu­dapest mészárosa ellátogasson Amerikába, körüljárjon, az or­szágban, mint az Egyesült Álla­mok vendége. (Gyengébbek ke '­­véért, iKruscsevnek nem az 1960- az látogatásáról szólók, amely USA delegátusi minőségében el. háritatlan volt, hanem az 195c>­­ire, amely Eisenhower szabály­szerű meghivás'ra ment végbe.!' Ennél önm egal ázásban, Amerika megalázásában és Amerika erköl­csi tekintélyének gyengítésével Kennedy és külügyi triumvirátu­sának tagjai bizonnyal r.em fog­nak továbbmenni, sőt reméljük, okulva Kruscsev kcsőb’ i viselke­désén, még idáig sem. Azt is meg fogják gondol v, hogy egy államvezetői csúcskon­ferenciám leüljenek e Kruscsev­­vei, mielőtt előzetesen alsóbb fo­kon olyan eredmények alakultak ki, amelyek biztosit] k a csúcs­konferencia sikerét, hogy ne is­métlődhessék meg az, ami az 1960 májusi, érdemlegesen el sem kezdődött pá-isi csúcskon­ferencián történt. Szemtelenség, hogy Kruscsev és Gromyko még mindig amerikai imperialismusról beszélnek Eisen­hower és Nixon rezsimje kapcsán, holott, hogy egy példát mond­junk, Eisenhower azon 1956 ok­tóberi kijelentésével, amelyben 1 felfortyant, hogy ő sohasem biz­tatott fel egyetlen, kommunista erőszakuralom alatti keleteuropai 1 országot sem, hogy forradalmat csináljon a Szovjet ellen, magyar szempontból és az individualista életrend országainak nemzetkö-i ; szolidavitása kérdésének szem­pontjából igen gyászos kijelentést ' tett (a legkevesebb, hogy hall- J gatnia kellett volna és nem ily : szavakkal úgyszólván szabad kezet adnia a Szovjetnek), de ’ sékeszeretetének kétségtelenül nagy bizonyságát adta, — mend- j hatnék azt is, hogy minden áron • mindig háborús bajkeveréssel és imperializmussal vádolni, olyan ' vakmerőség, amely a százegyedik ok a Szovjettel való megegyezési lehetőség iránti bizalmatlanságra. Kruscsev azzal csittitgatja a I rotzky-féle világforradalmi há­borút sürgető gözfejü, ko.yago3 1 kínai (kommunistákat, hogy a vi­­ágkommunizmust hidrogenbom* j aás rakétaháboru nélkül is győ- : jelemre lehet vinni az individua­­ista életrendü országok belső | 4 dáaknázásával és polgárhábo- ' •ukkal. Ezeket szítja világszerte 1 Hubától, Venezuelától algériáig, r Congoik és Laosig és talán még j íz amerikai aranykészletek elleni özsdemanőver mögött is ő áll. s 3 akkor van ábrázata Amerikát /ad ölni békeronto szándékokkal 1 is világnézeti imperializmussal, c Amerikát, amely eddig is csak a tommunista világuralmi előrelő- és feltartóztatására törekedett és egfeljebb azért volt hajlandó 1 negimozdulni, hogy a kommuniz­­nus fái ne nőjének az égig. Ki ^ átsszik hamis kártyákkal, nem G kétséges és előttünk nem látszk j1 lágy kockázatnak, ha fel.élelez­­rük, hogy Kennedy és külügyi 4 mberei ezt legalább oly világo- s an látják, mint Eisenhower és ® s’ixon látták. ^ Azoknak a magyar közíróknak, , :kik Eisenhowert az Írásaikban 4 ohasen támadt'k oly hevesen a 'é^zetesen túlsókat beszélésert és ^ serbenhagyás befejezett tc'nyéért, nint most Kennedy leendő kül­ügyi exponenseit, jobban tet'ék volna, ha bevárják ténykedéseiket miként a józan, nyugodt és elfogu latlan, népbarát magyarok teszik. * * * EGYETÉRTÜNK a N.Y. limes december hó 24-i vezércikkének azon részével, amelyben Kruscsev vei és Gromykcval szemben vé­delmiébe veszi F. D. Roosevelt emlékét. Elismeri, hogy Roose­velt 16 évi fennállás után létező-j nek fogadta el a Szovjetet. Ezt mi sem tartjuk végzetesnek, hi­szen akkor sokan úgy látták, hogy ha Amerika elismerte Hitlerü akkor a Szovjettel szembeni me­rev elutasítása már nehezebben mdokolható, lévén az egyik egy barbár fajpolitikai, a másik pedig egy szociológiái diktatúra, ami bárhogy utáljuk is a Szovjet vé­rengző gaztetteit erkölcsileg még sem teljesen ugyanaz. Visszatérve Roosevelt maga­tartásába egyeté’ret::nik a Times vezércikkével abban is, hogy Roosevelt nem volt hajlandó elis­­mierni Hitlernek cs a Srovje'nek^ a közös háborúval térdre ken”­­szeritett Lengyelországon való -'sztozkodását, Lengyelország fel-j osztását továbbá megbélyegezte a| Szovjetnek a kis Finnország el­leni támadó háborúját és nem isme te el Litvánia, Lettersz'g és Fstország invázióval való beke­belezését a Szovjetuni bft, (Ame­rika ezt máig sem. ismerte el). j Segítséget adott a Szovjetnek, -mikor amely 16 éven át cs n ’e­­sen viselkedett, mert Killer vi­szont nem viselkedett csend’sen, Ausztriát, szerződésszegéssel Csph invázióval magához ragadta Szlovákiát és aztán továbbá invá­ziókkal Hollandot, Belgiumot, Luxemburgot, Dániát és Norvé-1 giát és deklarálta az “uj rendet , curopa urává nevezte ki a fei- j ;öbb rendű prnépi német fajt ’ és j malma alá akarta kényszeríteni .gesz Oroszországot is. Roosevelt ezt az Europa feletti rémet fajuralmat, a horogkereszt :uro;rai uralmát akarta megaka- 1 lályozni és segíteni akart a ma­­zára maradt angol testvemében 1 s, amely a polgári demokrácia ítolsó fellegváraként állt akkor ía-cban Hitlerrel. . . Ocsmányság ;í> a republikánus pártpolitikának önkéntelen szolgálata, amikor kruscsev és Gromyko igy lomprpmittálni akarják Rcose­­/elt emlékét, Az adoft helyzet­ben Rooseveltnek Hitler bukását cellett akarnia, kivált, hogy Hit- i er barátja és szövetségese Japaj , 3earl HarbornáJ megtámadta , Amerikát, alig félévvel azután i iogy Hitler rárontott a Szovjetre! , Boldog Újévet Kíván olvasóinak, hirdetőinek, bará­tainak és az összmagyar­­sógnak a BETHLEHEMI HÍRADÓ szerkesztősége és munkásai JOHN F. KENNEDY MEGALAKÍTOTTA KABINETJÉT Január 20-ika felé... Kennedy leendő elnök állan dóan folytatja az előmunkálato kát az adminisztrációnak a januá 20-i beiktatás utáni átvételére Kabinetje már teljes s a múlt hé ten még néhány jelentős állásra ejtette meg a kinevezést, így Roswell Leavijt G lpatric volt Air Force főtisztvijielőt, aki a rakéta fejlesztés egyilj előharcosa volt a nemzetvédelmj mniszter mellé államtitkárrá tevezte ki. Ugyan­csak államtit!;frrá nevezte ki a nemzetvedelmt minisztériumba Paul H. Nitze new yorki bankárt e^y volt republikánust, aki fő'cj a leszerelési telvo’-kel foer foglal­kozni és iF jelesri küFöldi kon­­íerenciák~n léc? delegátus. A gazdaság tanácsadók taná­­-'=T)"k (Co”,r“il of Ec^n'mic Advisers) e’nckéé Ke~>nedy dr. Walter Wolfgaig Heller egyetemi tanárt nevezte aki mint a Roo­sevelt féle New Deal egykori lel­kes támogatója ismeretes. Dillon kinevezése Washingtoni hirek sze int, amelyeket a Fehér Fáz sem cá­folt, Fisenhower, Nixon és más re-ubükánus vezetők DilFn leen­dő pánzü'r'Tniniszte'nek, ciki ál­lamtitkár Herter külügyminiszter mellett, azt tanácsolt k, hogy ha már elfogadja a pénzügyminisz­terséget, követeljen t ötelezvényt Kennedytől arról, hogy “józan pénzügyi politikát" fog folytatni, (Mint ismeretes, a republikánu­sok Nixonnal az élen, a választási kampányban azzal rémitettek, hogy Kennedy a “költséges ter­veivel" tönkre fogja tenni a dol­lárt és katasztrofális helyzetet fog teremteni.) , Dillon szakértelme miatt pagy­­ratartott Wall streeti bankár, Ez az ügy szobekerült Kenne­dy dec, 23-i sajtókonferenciáján s Kennedy kijelentette, hogy semmiféle kötelező ígéretet nem tett Dillonnak. “Mindenki tudja, — mondotta, — hogy Az elnök d felelős személy és nem bocsájt-i kozhatik egyezségekbe kabinetje tajaival”. Hozzátette, hogy köz­te és Dillon között “teljes az összhang a .követendő pénzügyi politikára nézve.” Dec. 26-án (Kennedy taná cs­­kozásokat kezdett Johnson leen­dő alelnökkel és Robert Kerr de­mokrata szenátorral a “világűr kérdések terén való el ragadá­sunk helyrehozataláról. Mind.' et tőjüknek nagy szereoet szán a imübolygók és rakéták fejlesztésé­vel foglalkozó bizottságok élén (Folytatás a 2rik oldalon) HOGY VÉGÜL, Roosevelt biz­tos akart lenni abban, hogy Ame­rika is megnyeri háborúját Japán ellen és e célból a Szovjetet is meg akarta nyerni a Japán elleni háborús frontba, amerikai haza­fias szempontból nagyon érthető és csak világperspektiva nélküli, vagy látni nem akaró, egyoldalú magyarok és elfogult republiká­nus pártpolitikusok törhetnek pálcát felette azért, hogy Yaltá­­ban Japán legyőzetésének bizto sitása érdekében beérte Stalin váltójával, amely szabad válasz­tásokat ígért a mindvégig Hitler oldalán harcolt Magyarországnak. Már akkor kételkedtünk e vál­tó megbízható voltában és cik­kekben kifogásoltuk a katonai elő nyomulási terepek szerinti érdek szféra elosztást kivállkcpen Ma­gyarország egyedüli orosz meg­szállásra való átengedését. De v agyunk olyan tárgyilagosak, hogy megértsük, hogy Roosevelt­­i.ek Amerika győzelme fonto­sabb volt mint a méltán aggasztó eshetőség, hogy Stai n nem fogja betartani az Amerika ellen had­­baszállt Magyarorsz'g, Romani i és Bulgária választ földjén tar­tandó szabad választásokra tett ■«réretét. Rossz lóra játszottak Pesten és most káromkodunk. . . Kennedy leendő elnök befejez a január 20-án hivatalba lépő kabinetjének megalakítását. Kül ügyminiszter Dean Rusk demo­krata, hadügyminiszter Robert S. McNamara republikánus a Ford Müvek volt elnöke, aki eladta Ford részvényeit és 400,- 000 dolláros állást cserél fel a 25,000 dollár fizetésű hadügymi­­iriszterséggel. Munkaügyi miniszter Arthur J. Goldberg, az AFL—CIO külön tanácsadója és az Acélmunkás Union főügyésze, pénzügyminisz­ter Douglas Dillon republikánus, (Eisenhower alatt külügyi állam­titkár) lett. Az igazságügyi tárcát Kenne­­oy 35 éves öccse, Robert F. Ken­nedy kapta, aki bátyjának kam­pányvezetője volt. Kifogásolják, hogy Kennedy rokonát nevezte ki ily fiatalon e magas állásra, de Kennody oldalán utalnak arra, hogy a fiatal Kennedy a szenátus union raketeket kivizsgáló bizott­ságának egyik tanácsosaként igen sikeresen működött, továbbá ar­ia, horry Eisenhower is állást adott fivérének, Miltonnak. * Földmivelésügyi minszter Or­­v lie Freeman, Minnesota 42 <-'ves, volt kormán-’zója lett, aki sokat fáradozott Kennedy meg- I választásáért, de öt magát nem | választották vissza'kormányzóul. A konvención Kennedy egyik ajánlója volt. Országos postamester J. Ed­ward Day, Stevenson egykori ügyvédi cégtársa. A Prudential biztositó társaság alelr.öke lett. Mint már előzőleg jelentettük Ribicoff connecticuti kormányzó lett az egészségügyi népjóléti és közoktatási miniszter, Luther H. Hodges north carolinei kormány­zó a kereskedelmi és Stewart L. Udall arizonai kongresszusi kép­viselő a belügyminiszter. A század legfiatalabb kabinetje Az uj miniszterek legtöbbje aránylag fiatal és nincs ötven év fc-iett. A kabinet kor átlaga 47.3 év és azt hiszik, hogy ez a husza­dik század legfiatalabb kabinetje. A postaminszteri széket erede­tileg William L. Dawson illinoisi néger demokrata kongresszusi képviselőnek ajánlották fel, aki ezonban előrehaladott korára va­ló tekintettel, inkább kongresszu­si mandátumát tartja meg. Egyéb fontosabb kinevezések: Adlai Stevenson fődelegátus az Egyesült Nemzeteknél kabinettag sági ranggal. Chester Bowles kül­ügyi államtitkár, G. Mennen Wil­liams v. kormányzó, külügyi se­gédállamtitkár, Byron R. White ügyvéd, volt football bajnok igaz­ságügyi államtitkár, H. W. Braw­­ley postaügyi államtitkár, George S. McGovern a “Food for Peace" Programm adminisztrátora, Prof. David E. Bell költségvetési igaz­gató. Magas hadügyi állásra van ki­szemelve James Gavin volt Army tábornok, aki elégedetlenkedett azzal, ahogy Eisenhower elnök a rakéta kérdést kezelte és nyuga­lomba vonult. A bankjegyeiket a kláiró kincs­tári igazgató állásra, amelyet hagyományosan nővel töltenek be, Kennedy Elizabeth R. Smith, demokratát (Kentfiled, Calif.) nevezte ki. Két republikánus a kormányban Goldberg 5 1 éves és sok éven át a szakszervezeti munkásmozga­lom egyik fő-stratégája volt.— Kinevezését Meany, az AFL-CIO elnöke. Reuther, az automunká­­sok elnöke és MacDonald, az acélmunkások elnöke, valamint a szakszervezeti mozgalmak számos vezető egyénisége helyesléssel fo­gadta. Dillon és McNamara republiká­nusoknak a kabinetben való rész­vételét Kennedy azzal indokolja, hogy a legalkalmasabb embere­ket akarta kiválasztani pártra való tekintet nélkül. De megfi­gyelők azt hiszik, Kennedy erre azért is határozta el magát, mert alig százezer szavazattal kapott többet, mint Nixon, a republiká­nus jelölt. Diilon kiválasztásánál talán szerepet játs ott az is, hogy a lepublikánusok pénzügyi katasz­trófát jósoltak kortesbeszédeik­ben azon esetre, ha Kennedy lesz az elnök s Kennedy ezzel szem­­tni sakkhuzásként határozta cl Dillon kinevezését. Dillon előzőleg megkérdezte Eisenhowert és Nixont, hogy vál­lalja e a pénzügyminiszteri szé­ket és ezek nem ellenezték. De a hírek szerint hozzájárulásuk nem volt lelkes. * * * A kabinet összetétele nem vi­lágrengető. Az eddigiek szerint nem bővelkedik olyan politiku­sokban, akik nagy egyéniségek­nek volnának minősithetők. De sajnos, az egész amerikai közélet sem bővelkedik ilyenekben. . . Jóindulatot kell előlegezni a Kennedy kabinet számára, de tagjainak majd csak ezután kell megmutatniok rátenmetségüket a rendkívüli nagy és nehéz felada­tokra, amelyek előttük állnak. (Folytatás a 4-ik oldalon) HELYI HÁBORÚ VESZÉLYE KONGÓBAN ÉS LAOSBAN A SZOVJET BEAVATKOZÁSA MIATT Az uj munkaügyi miniszter a munkások és mun­kaadók közös tanácsát állítja fel Hammarskjöld főtitkár azon törekvése, hogy az Egyesült Nem­zeteket egységesen a kongói ak­ciója mögé sorakoztassa fel, dec. 20-án kudarcot szenvedett a közgyűlésen. Ily értelmű jav aslata nem ment keresztül: egy szava zattal kevesebbet kapott, mint a szükséges kétharmad. Elvetették India, Jugoszlávia és hat ázsiai és afrikai ország javas­latát is, amely azt kívánta, hogy a közgyűlés foglaljcn állást a Nyugatra támaszkodó Kassavu­­bu kongoi elnök és Mobutu had­seregparancsnok fogságában lévő Lumumba, a Szovjet által támo­gatott volt miniszerelnck szaba­don bocsájtása és Mobutu csaoa­­tainak semlegesítése é dek'ben. A javaslatot 42 szavazattal 28 ellenében elvetették, 27 ország tartózkodott a szavazástól, (Lu­­roumbát a budapesti és más kom­munista lapok szerint a fogs'gban megvakitották) Az E. N. legközelebbi ülését március 7-án tirtja; a delegátu­sok szabadságra mentek, anélkül, hogy a kongoi ké.dést nyugvó­pontra vitték volna. Lumumba helyettese, G izénk a erősen szer­vezkedik Stanleyville kongoi vá­rosban és környékén és a Szovjet állandóan szállit anyagokat és lőszert számára. Az E. N. kongoi rendfenntartó erőiből egyes or­szágok kivonni készülnek kato­náikat és a helyzet mindinkább a polgárháború teljes erővel való fellángolása veszélye felé mutat, amelyből,— épp úgy mint a laosi polgárháborúból — a koreai há­borúhoz hasonló hadviselés ala­kulhat ki. Laosban az oroszok a levegőből állandóan fegyvereket dobnak alá a kommunista felke­lők számára. (Állandó Szovjet fegyverszál­­litmányok mennek Castronak Cu­­hába, valamint az algériai forra­­daFnárnkoak Tun'sha.) A szabadságukat visszanyert uj afrikai nemzetek január 3-'n kon­ferenciát tartanak Rabbatban, melyen az algériai forradalmi kormány is résztvisz, Arthur J. Goldberg, az AFL­­CIO külön tanácsadója és az j Acélipari Union valamint nagy­számú kiäebb union ügyésze, aki január 20-ától munkaügyi mi­niszter lesz, lemondott mindezen állásairól és kijelentette, hogy nem mint a unionok érdekeinek, hanem mint az ország közérdeké­nek képviselője akarja betölteni uj hivatalát. ] Meg akarja valósítani régi ked- ] véne eszméjét, amellyel enyhíteni ' akart a “a munkások és munka- 1 adók közti hidegháborún”. Olyan 1 országos tanács felállítását tér- 1 vezi, amely ápolja az összhangot * a munkások és munkaadók kő- ^ zött és szükség eseten nagy sztráj- * kokat azon módszerek szerint old 1 meg, amelyeket a washingtoni War Labor Board követett a második világháború idején. Ez a Tanács a Fehér Ház egyik taná­csadó csoportjaként müiK.ödne és úgy a munkások, mint a munka- c adók, de a fogyasztó közönség is c képviselve volna benne. s Goldberg hangoztatja, hogy ] “a munkások és munkaadók kő- J zött el kell temetni a csatabárdot” , ca ezt úgy reméli elérni, hogy a < termelés két egymásra utalt té­nyezője között állandó barátságos éiintkezést akar megteremteni a közös tanácsadó csoport révén.-ooo-41.9 BILLIÓ HADÜGYI KIADÁSOKRA Eisenhower elnök a január ele­jén beterjesztendő költségvetés­ben 41.9 billió dollárt kér had­ügyi kiadásokra. Ebből az Arany­nak 10.4 billió (500 millióval több, mint 1960-ban), a Navy­­nek 12.2 billió (160 millióval kevesebb, mint 1960-ban) és a légi erőnek 17.9 billió (30 mil­lióval több, mint 1960-ban) jut­-ooo-MEGINT EMELKEDTEK AZ ÉLETTARTÁSI KÖLTSÉGEK Washingtoni hivatalos adatok zerint novemberben az élettartá- i költségek mintegy egytized zázalékkal növekedtek. — Az 947-es 1948-as évek áraihoz épest az emelkedés 27.4, tavaly ovemberhez iképest pedig 1.4 zázilék, ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom