Bethlehemi Hiradó, 1956. október-december (34. évfolyam, 46-52. szám)

1956-12-21 / 51. szám

Th Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit J szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre.........................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year.........................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIV. Évfolyam, 51-ik szám BETHLEHEM, PA., 1956 DECEMBER 21 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR MAGYARORSZÁGON szom­baton az volt a helyzet, hogy a munkások a kormány fenyegeté­sei dacára folytatták az ülő­sztrájkot és a vidéken heves har­cok voltak a szabadságharcosok és az oroszok között. A főváros­ban is tcbbhelyütt voltak véres összeütközések. A forradalom továbbmegy. Már szórványosan érkeznek le­velek Magyarországról és tele vannak bámulatos optimizmussal. “Most tél van, de a tavasz Ma­gyarország legszebb tavasza lesz és ti is itthon lesztek majd..’’ — Írja egy ismert, budapesti szín­művész egy Amerikába menekült szerkesztőnek november 27-i le­­ve.ében. Adja Isten, hogy igaza legyen. Áldja' meg fanatikus hő­si kitartásukat! De sajnos, a valóság tényei, a magyarság ször­nyű elhágyatottsága egyelőre nem támasztják alá ezt a megha­tó, bátor hitet. . . * * * A HÓHÉRKORMÁNY letar­tóztatta az eddig ismeretlen, mindössze 23 éves Rácz Sándor gyári munkást, a budapesti köz-] ponti Munkástanács elnökét és adlátusát, Báli Sándor munkást s; ezen a címen a budapesti és vi-1 déki munkások zöme folytatja a Munkástanács által erédetileg csak két napra, múlt hét keddre; és szerdára felrendelt általános sztrájkot. Csepelen a 3600 mun­kásból a hétvégi napokon csak 28,000 jelent meg, de noha oro­szok szállták meg a gyártelepet, ülő sztrájkot folytattak. A kor­mány azzal feny.egetődzik, hogy nem fizeti ki a bérüket, illetve csak a végzett munkához képest; ad bért. Ez a helyezt a nagy pes ti és környéki gyárakban is. AI kormány azonban köti magát ahhoz, hogy nem engedi szaba­don Ráczot és Bálit. Ragaszko dik a Munkástanácsot feloszlató határozatához is és mint Dobi István, a részeges köztársasági elnök mondotta egyik beszédé­ben, az ország gazdasági életét “öngyilkosság fenyegeti.” A munkások, úgy látszik, azon az állásponton vannak, hogy olyan gazdasági élet amely a kommu­nizmus munkásnyuzó, éhbéres Rendszerén épül, nem érdemel egyebet, mint összeomlást és az­zal utasítják el a felelősséget, hogy mindent gyorsan rendbe le­het hozni, csak takarodjék el a Kádár kormány és jöjjön olyan a helyébe, amely szabad válasz­tásokat és azok nyomán rendszer­­változást hoz. Rácz nyilatkozatot adott egy milánói lapnak azzal, hogy csak letartóztatása esetén közölhető Tbben többi közt ezt mondja: “Készek vagyunk eszméinkéit harcolva, meghalni és a Kádár kormány sohasem lesz képes megtörni ellenállásunkat." Egyik külföldi laptudósitó bu­dapesti jelentése szerint csak azon munkások ingadoznak, akik nek nagy nyomoruk miatt szüksé­gük van a bérre. A termelést a szén, villany­áram és nyersanyag hiány is hát­ráltatja. Kádár jobb fizetést és kedvezményeket Ígér azon mun­kásoknak, akik munkába állnak, mig a távolmaradókat elbo­­csájtják. Ennek hatása alatt szombaton többen mentek be a gyárakba. A kormány a sztrájk kitörése­kor meghirdetett ostromállapot értelmében szombaton kivégez­te« egy munkást fegyverrejtege­tésért. Egy rendelet öt évig ter­­jerő börtönnel fenyegeti azt, aki engedély nélküli gyűlésen részt­­vesz. * * * DUDÁS Józsefet, a forradal­mi bizottság elnökét, aki polgár­ember, németországi lapok diplo­máciai körökre hivatkozó jelen­tése szerint a kormány megbeszé­lésre a parlament épületébe hívta (ahol Kádár székel) és ott azj oroszok letartóztatták. Egészen1 azon módszer szerint csalták tőr-: be, mint nov. 3-án Maiéter Pál,' a’.ezredést, a forradalom katonai vezetőjét. A bányászoknak csak mintegy 40 százaléka dolgozik újra. Töb­ben közülük elmenekültek Ausz­­riába, mások beálltak guerilla­­harccsnak. A budai hegyekben, a Bakony­ban, a Mecsekalján és Borsódban a forradalmárok és az oroszok között nagyobb harc is volt köl­csönösen jelentékeny vesztesé­gekkel. Miskolcon az oroszok rá­gyújtottak egy színházat az ott gyülésező forradalmárokra és hir szerint sokan pusztultak el, de az oroszok ákitólag végül el­hagyták a várost. Nagyobb harc volt Eger környékén is. Rengeteg híresztelés van a vi­lágsajtóban. Legtöbbjük valószi­­nüt’ensége hamar megállapítható. Állítólag Serov, az orosz politikai rendőrség főnöke még mindig Budapesten van és tulajdonképen ő kormányoz. Vezeti a forrada­lom felszámolását célzó akciókat s diktálja a keményebb eszközö­ket Kádárnak. Nagy Imre továbbra is Romá­niában van fogságban és az újabb miniszterelnöksége érdekében fo­lyó agitáció lanyhulónak látszik. A szabadságharcnak valami nagy, uj eseményre volna szük­sége, hogy ismét te’jes lánggal lobogjon. Nyugatról kellene en­nek jönnie, de onnan csak irctt maiasztok jönnek vagy pedig — ’eintések, mint Dulles beszéde a NATO párisi konferenciáján, amely megismétli Eisenhower is­meretes kijelentését, hogy a rab­országok miatt nem indítanak háborút és ezzel elősegíti, hogy i magyarországi forradalmárok elveszítsék reményeiket és a töb­bi rabországok népei, kikre a magyarországi népirtás amúgy is elriasztóan hat, gondolni se mer­jenek arra, hogy ők is megpró­bálják lerázni láncaikat. A Nyugat, most a Szovjet hasznára és mulatságául azon fárad, hogy leintse a magyar for­radalmat és minden rabországi forradalmi hajlandóságot. Mint Goethe versének bűvészinasa, megijedt a szellemektől, melye - két maga idézett meg és vissza akarja parancsolni őket a föld­alatti passzivitásba. . . * * * ÍROTT malasztnál nem egyéb a határozat, amelyet az Elgyesült Nemzetek new yorhi közgyűlése három napi szósza­­poritás után, dec. 1 2-én hozott s amelyben megrója a Szovjetet a nayarországi népirtásért, véres oeavatkozásért és újólag felhivja logy vonja ki csapatait. A hatá­rozatot 55 szóval hozták, a Szov­­etblokk 8 szavazatával szemben rizenhárom ország, India, Jugo iziávia, Finnország és az afró­­ázsiai országok egyrésze tartóz­­íödott a savazástól. India azon i dvánságát, hogy Hammarskjöld i. N. főtitkár utazzék Moszkvá­sa, — olyan formában, hogy elhívják, tegyen meg minden ehető lépést, — utólag bevették r határozatba. India azonban négsem volt hajlandó résztvenni i Szovjet megrovásában. Amikor : sorok gépbe mennek, Nehru, ndia miniszterelnöke Amerika oldj én van és Washington tisz­­eiettel látott vendége, akinek íyilván újabb hatalmas kölcsön­­lel is fogunk kedveskedni, hogy átogatása kifizetődjék. . . Az újabb határozatnak ismét ‘nincsenek fogai”, a Szovjetnek lemmi baja nem esik, ha még :sak válaszra sem érdemesíti. A noszkvai lapok máris gúnnyal és izitkozódással Írnak róla, Sobo­­ev orosz fődelegátus pedig ellen­­rádat emelt, azt, hogy Amerika •vek órta rendszeresített agitáció- 1 ral (rádió, ballonok, stb.) bea-1 'atkozott a rabnépek, köztük ■ dagyarország belpolitikájába, ] : \z amerikai delegáció nem is j dlenzi a vád napirendre tűzését, íangoztatva, hogy a Szovjet meg ogja bánni felvetését. Reméljük, ■z alatt a delegációnak azon zándékát kell érteni, hogy élére:' (Folytatás a 1 4-ik oldalon) | BOLDOG KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGGAL hozzátok, testve Karácsony este Budapesten Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ köszöntünk kedves magyar reink, a béke és szeretet ünnepén. Fogadjátok kö­szöntésünket olyan jó mint amilyenből az fakadt és biztosítsatok magyar újságunk ra is helyet a családi ka­rácsonyfátok alatt. Le­gyen minden magyar ott­honban lelki békesség és boldogság, tiszta ö szeretet! Dicsőség az Istennek! Békesség a földön a jóakaratu embereknek! Adj on Isten erőt séget, munkát és kenye­ret minden vérünknek. Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket és Nagyon Boldog Újévet 1 kíván olvasóinak, hirdetőinek, munkatársainak, barátainak .és általában | | .. az összmagyarságnak a | i BETH L EH EMI HIBÁDÓ H szerkesztősége és kiadóhivata’a § f X Magyar Karácsony 1956 A Karácsony békés, szép örömei között, a szabad Amerika dús ünnepi asztalánál évek so­ra óta árnyék borult szivünkre, - ha szülőföldünk népe balsorsára, orosz és kommunista rabszolga életére gondoltunk- Ilyenkor mindig azt kíván­tuk, hogy jövő Karácsonyra már ők is szabad nemzetként és szabad emberként ünnepelhesse­nek. Volt október vége táján néhány nap, ami­kor sokak előtt uj látszott, hogy a hirte en ki­robbant csodálatos szabadságharc csodálatos győzelmet hoz a mérhetetlen megszálló túlerő gépesített hadaival szemben és Karácsonyra vég­re valóban egy felszabadult nép zenghet hálai­mát az Egek felé, a Megváltó születésének fen­­költ ünnepén. De a hősi magyar nép magára maradt, a szabad világ szolidaritása csak szép szavakra szoritkozptt, holott mint a szabadság­­harcosoktól .kiszabadított nagy nemzeti martir. Mindszenty hercegprímás értésére adta a Nyu­gatnak: "a vizbefulónak nem üzenetekre van szüksége . • . Túlsók a szónoklás és szavazás. A cselekvés az, amire most szükségünk van.” Ami a legcsodálatosabb, a magyar nép el­­hagyatottsága dacára is továbbfolytatja a harcot. Amikor e sorokat papírra vetjük, a gyárakban, bányákban, közlekedésben tovább folyik a sztrájk és az ország különböző részein partizán­harcosok csoportjai folytatnak guerilla-harcokat az orosz tankok és katonák tömegével szemben. Isrfiét olyan szörnyű karácsonya van óhazai né­pünknek, mint volt 1 944-ben- Budapestet ismét ágyutüz dúlta fel és sok ezrével vannak halottak. Akkor, tizenkét év előtt, teljesen céltalan volt" a magyar áldozat. Horthy kormányzó fegy­verszüneti nyilatkozata úgyis elég késői időpont­ban hangzott el. Hitler háborúja régóta remény­telen volt s magyar részről csak az lett volna a probléma, miként lehet a helyzetet drága ma­gyar emberéletekben és a nemzet javaiban minél kevesebb áldozattal megúszni. A mostani tragé­diánál az Advent felemelő hangulatában azért imádkozunk, hogy ezúttal ne legyen céltalan a rengeteg életáldozat! A magyar nép hősi kitar­tása hozza meg gyümölcseit, mozgassa meg a Nyugat lelkiismeretét és ösztönözze becsület érzését azonali beavatkozásra, a Négy Szabadság és egyébb nagy fogadalmi tettekkel való bevál­tására! ez Az öreg tanító Budapesten, a Ferencvárosban, ott ahol most o.yan nagy harcok folytak, egy kopott, vakolatnélküli bérház legfelső emeletén lakott. Szegé­nyen és elhagyatottan élt. Szobá­jához egy volt tanítványa révén jutott, aki takarítónő volt az egyik minisztériumban. Ö gon­doskodott róla, amikor a kom­munisták kiengedték a börtönből. Magányát ritkán szakították meg látogatók, Az öreg ember félt az újabb találkozásoktól és az élettől már nem várt sokat. *­Aznap este a karácsonyi éj­féli misére készülődött. Ahogy rendbeszedte szobáját és szeme végigfutott a hiányos bútorokon és a megmaradt néhány könyvön, í csendes kopogtatást hadott. Pes­ten mindenki fél a váratlan lá­togatótól és az öreg tanító ezért nem mert mindjárt a kopogtató­nak válaszolni. De amint lassan az ajtóhoz ment és csendesen ki­nyitotta, egy meglepően szép, fiatal leány mosolygó szemeivel találta szembe magát. “Nem tévedésből nyitott be hozzám?” kérdezte meg tőle. Keze az izgalomtól, amint a ki­­incset fogta, remegni kezdett és nem tudta, hogy mitévő legyen. “Nem, nem — válaszolta a leány — úgy örülök, hogy sze­rencsésen ide találtam, mert nem volt ám könnyű." És egy nagy batyut maga után huzva belépett a szobába. Amint levette a kabátját, a nedves hidegben egyszerre csak borzongás fogta el. Setét piros, selyem estélyi ruha volt rajta, kiemelve a leány nem magas, de arányos alakját, fejét, értelmes, magas homlokát, fiúsán fésült j aranyszőke hajával s okos, kuta­tó kék szémeit, melyekkel kíván­csian nézett maga körül. Az öreg ember meglepődve figyelte a fiatal leányt, akin nem látott egyetlen egy ékszert sem; csupán az egyik kezén viselt egy kis piros pecsétgyűrűt. Amint jobban odanézett — a lemy köz-j ben csomagoláshoz látott — egy] régi családi címert ismert fel rajta. A leány ezalatt az egyik cso­magból apró, hasított fát és fa­szenet vett elő és a szoba köze­pén lévő kis vaskályhában, me­lyen főzni is lehetett, ügyesen tü­zet rakott. Nemsokára kellemes meleg töltötte be a szobát. A Fiatal leány ekkor karosszékéhez vezette az öreg tanítót, leültette is kérte, hogy türelmesen vár­ion addig amig mindennel elké­szül. Az öreg ember legnagyobb :sodálkozására a csomagokból neleg harisnya pulóver, cipő, egy iveg vörös bor, sült hús és fehér íalács került elő és utoljára még így pár meleg papucs is. “Ugy-e tudni szeretné, hogyan terültem ide?” kérdezte meg az­­án a tanítót. Az öreg ember nem szólt semmit sem. Biztos szeretett vol­­la lenni abban, hogy nem mese íz egész, "Emlékszik még Buday János­ra?” kérdezte most a leány, “ő i vőlegényem. Mikor elvitték catonának, meghagyta, hogy ka­rácsonykor látogassam meg az ő 3reg tanítóját, akiről tudta, hogy i kommunisták elhurcolták. De sokáig, nagyon sokáig tartott, amig megtaláltam. . .” Táskájá­ból egy fényképet vett elő. A tanitó mindjárt megismerte rajta látogatóját. Fiatal, férfi állt mel­lette, nyitott katona ingben. Egy tóparti nyaraló fakorlátjához tá­maszkodtak. A leány mosolyog­ja nézett bele a fényképező gép lencséjébe, a férfi komor volt. “János mindig komoly volt s va­lahogyan megérezte előre, hogy Fogságba fog jutni" jegyezte meg szomorúan a leány s maga sem tudta, hogy miért beszél erről rögtön. Az öreg tanitó okos és bölcs ember volt. Válaszul nem vigasz­taló szavakat keresett. “Néha a múlt emlékeiből kell élni kis­lányom” mondta neki. “Nem mindig jönnek meg azok, akiket i nagyon szeretünk. De akkor is t szeretni kell őket, ha nincsenek ' velünk." A leány csodálkozva : hallgatta az öreg embert. A tea-forralóban közben forr­­' ni kezdett a viz. A fiatal leány 1 az öreg ember holmija között • néhány tányért, evőeszközöket és ■ egy térítőt talált, me’yekkel meg­­teritette az asztalt. Legnagyobb meglepetésként az egyik csomag­ból egy kis karácsonyfát vett elő. A kis gyertyákat óvatosan meg­­gyujtóttá és az asztal közepére, maga és a tanitó közé helyezte. Az öreg ember egyszerre csak nagyon gyengének érezte magát. Nem merte fejét .megmozdítani, nehogy a leány észrevegye, hogy sirás fojtogatja. A szoba egyik I falán lógó két népről kezdett be­­] szélni. Az egyik Károly királyt, a másik Zita királynőt ábrázolta. Aztán egy kis faszobrot muta­tott neki, Kossuth Lajosról. Fe­leségétől kapta, mondta, amikor sok évvel ezelőtt az egyik alföl­di faluban, egy uj iskola felszen­telésénél ő mondta el az ünnepi beszédet. “Nagyon büszke volt akkor ám a feleségem” mondta csendesen. “Én is büszke vagyok magára” válaszolta a leány egy­szerűen és az öreg ember nem tudta megmagyarázni magának, hogy miért esnek olyan jól neki a leány szavai. Amikor lassan éjfél felé for­dult az idő, a leány megkérdez­te, hogy nem mennének-e el együtt az éjféli misére. Az öreg ember örömmel egyezett bele. A leány öltöztette fel. Az öreg em­ber sovány testére rásegítette az uj pulóvert, majd az uj cipőt is, mely pontosan illett a lábára s végül foltos, lyukas kabátját adta | rá, kézen fogta és igy ketten, a nagyon fiatal leány és a nagyon öreg tanitó, a templomba indul­tak. A kis templomot, de még az előtte lévő teret is sürü tömeg töltötte be. De amikor a feltűnő­en szép leányt és az öreg embert meglátták, önkénytelenül utat : engedtek nekik. A templomban ott látta az öreg tanitó a hadirok­kant tábornokot, aki a háborúban mindkét lábát elvesztette és akit a kommunisták csak nemrég en­gedtek ki a börtönből; ott voltak a környező gyárak munkásai, nehéz gondoktól terhes munkás­arcok; ott volt egy, a háború előtt nagyvagyonu arisztokrata földbirtokos is a feleségével, akik amikor megismerték a fiatal le­ányt, mosolyogva integettek neki és ott volt Klein néni, a kiálla­­mositott sarki fűszeres özvegye, aki amikor észrevette az öreg ta­nítót és a fiatal leányt, odatipe­gett hozzájuk és az öreg ember­nek ajándékot szorított a kezébe. Alacsony, sovány, zömök, ősz­­becsavarodott, hófehér hajú pap, a külvárosi munkások legnép­szerűbb papja mondta el az éj­féli mise szentbeszédét. Szeretet­­ről és együvé tartozásról és a betlehemi kis Jézusról beszélt, aki szegénységben, egy istállóban született és szeretetével az egész világot megváltotta. Aztán arról beszélt, hogy maradjon minden­ki hü hitéhez és hazájához. A tömeg aggódva hallgatta. Tud­ták, hogy a kommunisták mennyi papot és apácát hurcoltak el és mennyien haltak meg közülük a börtönökben. De ez a pap nem félt és a tömeg egynek érezte magát vele. Szentmise után a fiatal leány és az öreg tanitó egymást vezet­ve indultak el hazafelé. A leány vőlegényéről beszélt. "Minden nap irt nekem — mondta, egy­szerre aggódva és félve — és , megígérte, hogy akkor is min^’ írni fog, ha fogságba kerül, h lássam, mennyire szeret, oly hosszú ideje már, hogy n\ tudok róla semmit sem. . .” Az öreg ember tudta, hog mit jelent, szinte reménytelent várni valakire. “Tudja kislányon, — mondta neki — a szeretet meglepő dolog ám és csodákat tud tenni. Látta azt a sok em­bert az éjféli szent misén? őket a szeretet hozta oda. A Megváltó (Folytatás a 12-ik oldalon) Karácsony szent éjén egyesüljünk ez imák­ban a felszabadításért, Krisztus erkölcse szerint élő, testvéries, boldog, szabad Magyarországért­­* * ¥ Az 1945 óta eltelt időknek Mindszenty bíboros mellett legkiemelkedőbb mártírja Ko­vács Béla volt, a Kisgazdapárt rettenthetetlen főtitkára, aki beszédeiben és a Kis Újságban irt cikkeiben magyaros szókimondással szállt szem­be Moszkva és báb-helytartói erőszakával. Az oroszok egy nyilatkozat alapján, amelyben le­mond képviselői mentelmi jogáról, de amelyre állítólag más valaki aláhamisitotta a nevét, el­hurcolták Szibériába és csak nyolc év múlva, 1956 tavaszán, amikor már megindult a desta­­ünizáció, engedték hazatérni a fogságból. Rákosi meg akarta látogatni a Pécs melletti kis faluban, ahol újra gazdálkodni kezdett, de kiüzente: gyilkost nem fogadok az otthonomban. Amikor októberben Nagy Imre kormányra jutott és Ígérte, hogy szabad választásokat fog tartani, nem zárkózott el attól, Hogy tárcát vál­laljon és nevének az ország népe előtti martiri tekintélyével elősegítse, hogy ily választási kor­mány megalapozódjék. A végzetes november 4-én azonban az orosz tankok ezrei rohanták meg Budapestet és az ország többi városait és foglyul ejtették Nagy Imrét és kormánya több tagját, közte Maiéter Pál alezredest, a forrada­lom katonai hősét, aki hadügyminiszter lett- • Kovács Béla csak bujkálással tudta elkerülni, hogy őt is le ne tartóztassák. Rejtekhelyén, egy földalatti pincében beszélt vele Leslie B. Bain (Bán László), egy Budapesten tartózkodó ame­rikai újságíró, aki Mindszenty bíborossal is interviewt folytatott, amit a Look magazine és annak nyomán az amerikai sajtó közölt vagy bőven ismertetett. Ö hozta el a prímástól Eisen­hower elnökhöz küldött, történelmi érdekességü, bátor üzenetét is. Kovács Bélával folytatott beszélgetését a washingtoni “Reporter“ cimü szinvonalas poli­tikai lapban irta meg Bán László- A három ol­dalas cikkből idézzük az alábbiakat azon meg­győződéssel, hogy méltóbb embert aligha szó­laltathatnánk meg ünnepi vendégül hasábjain­kon, mint a magyar földműves sorból öntudatos, tántoríthatatlan, demokratikus politikussá fej­lődött és eszméiért oly súlyos Kálváriát járt (Folytatás a 14-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom