Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-08-12 / 32. szám

The Only Hungarian news­­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgálni független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS E.itarwa as Second-Class latter May 18, 1923, at the Post office at Bethlehem, Pa„ racier the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year ................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 32-ik szám BETHLEHEM, ?A., 1955 AUGUSZTUS 12 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR SZENT ISTVÁN NAPJÁT, a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepét, — nem lenet titkol­ni, — keserű fájó hangulatban üli meg a szabad világ és a rab­­óhaza magyarja. Noha az előz­mények mar nem voltak bizta­tók, a genfi konferencia majd­nem csufondárosnak mondható csalódást hozott, mert a Nyugat deferált a Szovjet azon perfid álláspontja előtt, hogy a rabor­szágok szabadsága visszaadásá­ról tárgyalni sem hajlandó.Eisen­hower elnök a konferencián kije­lentette, Amerika semmiesetre sem kezdene háborút és hogy en­nek a legnagyobb nyomatékot adja, felajánlotta a Szovjetnek, hogy cseréljék ki kölcsönösen a katonai berendezéseik tervrajzait, engedjék meg egymásnak, hogy repülőgépekről lefényképezzék az eddig legtitkosabb atomtele­peket stb. Egyben olyan barát­­kozás folyik a Szovjettel, amely feledni látszik több évtizedes, véres, hóhéri múltjának minden szörnytettét és teljesen indoko­latlan, mert a Szovjet csak az eddigi ócsárló hangnemet szüne­telteti, de jobban ragaszkodik mindahhoz, amit elbitorolt, mint valaha. . i A genfi konferencia óta több cikkben mutattunk rá arra, hogy súlyos hiba volt a Nyugat genfi magatartása és helytelen a Szov­jettel való nagy barátkozás is, hiszen Amerikának az a célja, hogy rendet, szabadságot és igazságot teremtsen a világban és ez a múltban annyit emlege­tett világrendező hivatása legke­­vésbbé akkor birhat kilátással a megvalósulásra, ha eleve kijelen, ti, hogy nem fog fegyverhaszná­lattal élni. A Szovjetvezérek nem szép­­lelkek, hanem a kommunista vi­lághódító célok vakbuzgó meg­szállottjai és annál biztosabbnak érzik magukat a rablott orszá­gok birtokában, annál kevésbbé lesznek hajlandók magukba szállni és visszaadni a rabnépek szabadságát, minél nagyobb lel­­kendezéssel biztosítjuk őket ar­ról, hogy megtorlástól, fegyveres kényszertől nincs mit tartaniokl SENK1SEM lehet nálunk őszin­tébb ellensége a háború gondo­latának, de miként remélhető, hogy háború nélkül elérhessük az ellentétek megoldásának célját, elkerülhessük a háborút és mégis szabadság és igazság jusson osz­tályrészül a rabnépeknek, akiket ez Isten és ember előtt megillet és akik már tizenegyedik eszten­deje szenvednek, ha eleve har­sány hangon lemondunk arról, hogy nemes céljainknak végszük­ség esetén fegyverrel is érvényt szerzünk, ha eleve megnyugtat­juk a rablókat, hogy nem lesz ibántódásuk, ha tovább is ra gaszkodnak zsákmányukhoz? Mindez érthetőért lehangolja a szabad világban élő magyarsá­got, kivált azokat, akiknek szivét lehúzza a honvágy és az óhaza szenvedései végtelenségének fá­jó tudata. És bizonyára nagy pró­bának teszi ki az óhazában; a csendes ellentállásban kitartó népmillióknak a Nyugat meg­mozdulását oly régóta váró lel­két, — de óvnunk kell az ön­vesztett kétségbeeséstől, a re­ménytelenségbe zuhanástól. A magyarországi kommunista la- ■ pok diadalmas hangon közölték le Bulganin orosz miniszterelnök Eisenhowernek Genfben adott válaszát, hogy szóba sem áll a rabországok kérdésében, úgyszin­tén azt, hogy ezek után a rabor- Bzágok ügye többé elő sem ke­rült. De ne feledjük, hogy ez még sem volt az utolsó 3ZÓ ebben a milliókra sorsdöntő ügyben, a rabnépek sorsa nincs megpecsé­telve! A történelem nem állt meg Genffel, a világnézetek, világok harca továbbmegy és még sok nagy fordulatot tartogat méhé­­ben. A mostani barátkozó hangulat­nak nincsenek komoly tárgyi gyökerei, nincs egészséges alap­ja és igy nincs, nem lehet jövője sem. Gyökereket, alapot csak a kommunista bűnök, erőszakok, szerződésszegések jóvátétele ad­hatna, — az pedig előbb utóbb végleg ki fog derülni, hogy er­re a kommunista hatalmak nem hajlandók, sőt éppen azért mu­tattak barátságos arcot és hasz­náltak nyájasabb hangot, hogy a régi bűnök kérdése kiélezését elkerüljék és a mai fonák hely­zet további, — reményük szerint végnélküli, — folytatódását hall­gatólagosan elfogadtassák. A magyar közmondás szerint minden kezdet nehéz. Ez esetben nem gilt a közmondás igazsága. A kezdet, — a genfi udvarias be­mutatkozó találkozás, ismerkedé­si party, szándékosan felületes, első érintkezés — ment könnyen és a folytatás az, ami egyre ne­hezebb lesz! * * • AZ ELLENTÉTEK felületes, könnyed kezelésének módszere nem tarthat örökké és a hideg­háború mostani látszólagos fegy­verszünetéről ki fog derülni, hogy CSAK ÁTMENET, multó epizód, hamis idyll. Ki fog de­rülni, mennyire tévedés volt a nyugati békevágynak szinte min­denáron való kihangsu'yozása, mert a Moszkva-Peiping tengely a lényegben makulányival sem lett engedékenyebb, belátóbb, mégpedig annál inkább, mert a Nyugat oly nyakló nélküli béke­hangokat és békegesztusokat pro­dukált, holott arra semmi ok néni volt. A hidegháború nem ért véget Genfben júliusban sőt ugylehet, csak akkor fog kezdőd­ni egyre forróbb vehemenciával, amikor majd elkerülhetetlenné válik olyik másik nagy dien­tet érdemére rátérni és amikor nyilvánvaló lesz a barátkozó nyu­gatiak előtt, hogy csak a szavak lettek szebbek, de nem a tettek és hogy a Moszkva-Peiping ten­gely nem akar adni semmit, ha­nem csak megint kapni akar, kapni olyan előnyöket, amelyek a további kommunista terjeszke­dést segítik elő és csak gyengéé­nek a Nyugatot. . . A kommunizmussal nem le­het kétoldaluan előnyös, becsü­letes alkut kötni a lényeges kér­désekben és bár fölötte rosszal­juk, ami a rabországok ügyében közvetlen Genf előtt és aztán Genfben a Nyugat részéről tör­tént, nem tételezzük fel, hogy Eisenhower nyílt appeasementre, olyan egyoldalú engedékenységre volna hajlandó, amely München példája szerint csak növelné a kommunisták terjeszkedő étvá­gyát. . .Ettől Eisenhower vissza­riadna és ezért hisszük, hogy Genf legfeljebb annyiban lehet egy “uj éra” kezdete, hogy vég­re eloszlik mindazon tisztességes, jóhiszemű, de naiv emberek ké­telye, akik nem hitték, hogy a kommunizmus hatalmasaival nem lehet megegyezni, becsületes al­kut kötni. Genf nem a hidegháború vé­gének a kezdete, hanem a hideg­háború kezdetének a vége. Jó is­kola lesz azok számára, kiknek, sajnos, a lefolyt idők megannyi tanulsága sem volt elégendő. Meddig fog még tartani, amikor már nyolvadik évében van, ne­héz megmondani, pedig a rab­népek szempontjából ugyancsak szükséges volna, hogy történjék valami. De az atomfegyverek re­mélt kölcsönös kikapcsolása miatt változatlanul fontos gya­logsági erők terén a NATO fel­készülése még nagyon kezdeti hiszen többi' közt Nyugat-Német­­ország érdemben még sem kezd­te még hadserege felállítását. De még ennél is nagyobb baj a lelki felkészültség fejletlen állapot*; Anflia és Fr»nciaojr­szág még nagyon távol vannak a szolidaritás átérzésétől, amelyre a közös veszéllyel szemben szük­ség van és mások bőiére, a rab­népek szabadsága árán is ‘ alkut remélnek a Szovjettel. A rabné­pek iránt vajmi keveset éreznek abból a szolidarit_sbó!, amely­nek Amerika ad,a tanujelét a második világháborúban és ami­nek megmenekedesüket köszön­hetik. . . * * * ITT KELL elutasítani azt a hangot, amelyet némely amerikai magyar lap ütött meg e napok­ban azt hangoztatva, hogy “az amerikai katonák élete árán nem szabadíthatok fel a rabországok" s hogy "Amerika nem fog más nemzetnek szabadságáért véres háborúba indulni. ” Amerika igenis véres háborúba indult a második világháborúban Anglia megmentéséért, Franciaország, Belgium, Holland, Norvégia, Dá­nia és több más európai ország felszabadításáért, egész Európá­nak a hitleri “Uj Rend" szolga­népi, segédnépi jármától való megóvásáért és azóta is Koreá­ban harcolt négy éven át más nép szabadságáért, még hozzá nem is valami évezredes európai kulturnemzetért, kár tehát éppen a szülőföld rabnépétől megvon­ni Amerika szolidáritásának re­ményét. . . Közhely már, hogy a kommu­nizmus terjeszkedése veszély Amerikára és az egész még sza­bad világra is és mondanunk sem kell, hogy legboldogabbak vol­nánk ha a kommunizmus világ­veszélyét le lehetne szerelni fegyveres összecsapás nélkül is. De eleve azt hangoztatni, hogy Amerika nem fog más népek szabadságáért harcolni, akaratla­nul is felbiztatást jelent a kom­munisták terjeszkedő étvágya számára és tagadása Amerika azon világvezető hivatásának, amelyet az utolsó évtizedben annyiszor hallottunk hangoztat­ni Amerika vezető államférfiai ajkáról, — valami, aminek izo­­lacionista ize van és tudvalevő, hogy Amerikának izolációba me­nesztése a kommunista világural­mi álmodozók legszebb vágy­álma, hiszen akkor szabad volna számukra a vásár a többi négy világrészben s aztán végül, ugy­lehet, Amerikában is . . . Ntm hisszük, hogy akadna amerikai szellemű amerikai ma­gyar aki a dolgokat végigondol­va, ezt akarná! Ugyanakkor biz­tosíthatunk mindenkit arról, hogy mi sem akarjuk a két háború közti magyarországi rezsimek visszatérését, hanem olyan fel­szabadított Magyarországot áhi­­tunk, amelyben minden tisztessé­ges, dolgozó ember egy terror­mentes, szabad demokratikus rendszerben megtalálja a polgá­ri jólétet biztosító existenciáját, olyan uj Magyarországot, amely jó béreivel, a boldogulási alkal­mak egyenlőségével, szociális méltányossággal a magyar föló minden szülöttjének egyformán megadja az érvényesülés lehető­ségeit és nagyszerűen fejlődő, vi­rágzó "Kis Amerika" lesz! * * * EL KELL UTASÍTANI azt a felfogást is, amely azzal áltat, hogy a magyar nép a saját ere­jéből tudna valamit csinálni, ha sikerülne az oroszok kivonulását elérni. Kétségtelen, hogy az oroszok kivonulása minden­esetre jó volna, de sajnos, a var­sói ellen NATO megalakulása még orosz kivonulás esetén sem tenné orosz katonaságtól és ka­tonai bázisoktól mentessé Ma­gyarországot és enyhén szólva, felületes az a tanács, amely Tito példájára hivatkozva, azt ajánl­ja, hogy a magyar nép önmaga próbálja valamikép visszaszerez­ni a nemzeti önállóságát. Tito példája rossz, nem alkalmazható olyan kis rabországokra, mint Magyarország, amely ellentétben Titóval, tagja a varsói ellen- NATO-nak. "éves illúzió az, hogy a Szovjet hajlandó volna tétlenül hozzijárulni a titóista, önálló kommuiista országok szá­mának szaporiásához, csak mert világpolitikai sakkhuzásképen időlegesen és látszólagosan meg­békélt Titóval. Aki ilyen taná­csokat ad a magyar népnek ott kellene legyen a helyszínen és kész kellene legyen arra, hogy személyileg is vállalja a tanácsa megfogadásának egyéni kocká­zatait. . .Csak a napokban volt két újabb kivégzés, Szilárd Sán­doré és Gazdag Lászlóé, tiz em­bert pedig hosszú börtönbünte­tésre Ítéltek. Nemrég végezték ki Viola Józsefet és társait. A ter­roruralom változatlanul dühöng Magyarországon és újabb depor­tálásokról is jennek hirek. Téves a kivatkozás a Nagy Imre miniszterelnöksége idejére is, mint aki "részben a magyar "népi demokrácia" érdekeit véd­te Moszkva kizsákmányoló ér­dekeivel szemben". Té^es, mert Nagy Imrét dcsapták és nincs kilátás arra, hogy Moszkva olyan uj Nagy Imre miniszterelnökségét engedélyezze,aki n.m "részben ., hanem egészben, vagy legalábbi is a Nagy Imrénél nagyobb rész­ben kívánná vigy tudná szolgálni a magyar érdekeket Moszkvával szemben. Bevált jóslatok szerint ez rövid, egyszeri kísérlet volt, mint 1923-ban a Szovjetben az "uj gazdasági politika" átmene­ti ideje. És emlékezetes, hogy Nagy Imre korszaka nem hozta meg a nép, különösen a földmű­vesek kollaboráoicját, mint azt Moszkvában remélték; a termés eredmények és munka teljesítmé­nyek körül nem állt be javulás és a nép még jobban szabotált, hogy további engedményeket ér­ien el. A magyar népnek nem kell a titóista kommunizmus sem, hanem teljes egyéni szabadságot kiván és nem egy osztály uralmát a többiek gazdasági és politikai tönkretételével, han m vala­mennyinek méltányos, békés együttélését, egyensúlyát, az "élni és élni hagyni” jó elve ér­vényesülését. Felszabadítani, Ír­juk sókadikszor, csak felszabadí­tással, a Szovjetnek Európából való teljes politikai és katonai kivonulása, kitakarodása kény­szerével lehet. Ez a minimum,rfrig a legnagyobb biztonságot adó maximum a Szovjet megdöntése volna. Idevág egy Párisban megjele­nő folyóiratnak, a dr. Borsós (Folytatás a 4-ik oldalon) A GENFI ATOM VI­LÁGKONFERENCIA Genfben hétfőn nyilt meg az Egyesült Nemzetek égisze alatti nemzetközi atomkonferencia, melyen 72 ország képviselteti magát és amelynek az atomerő békés célokra való felhas nálása a célja. A konferenciával egy atomkiállitás kapcsolatos, me­lyen számos ország állította ki békecélokra szolgáló atomkuta­tásai egyes eredményeit. Eisenhower elnök üzenetet küldött a konferenciához. Az üzenetben, melyet Strauss admi­rális, az Atomerő Bizottság el­nöke olvasott fel, reményét fe­jezte ki, hogy az atomerőt a tö­meghalál helyett a tömegek éle­te javára sikerül majd felhasznál­ni. Az első napon Bhabha indiai tanár tartott nagyszabású elő­adást. Az atomerőnek fűtési és áramszolgáltatási célokra való felhasználásától nemcsak ipari és gazdasági, de társadalmi átalaku­lásokat is vár. Hu:z évre tes i az időt, amely alatt ez bekövetkez­het. Itt említjük, hogy az Atomerő Bizottság két újabb engedélyt adott békés ipari célokra szol­gáló atomtelepek létesítésire, mégpedig a detroiti és chicagói körzetben, az egyiket a Detroit Edison Co.-nak, a másikat az Edison Co. of Chicagónak. A Ford család egy millió dol­láros alapítványt létesített az atomerő békés célokra való fel­­használását előmozdító tudósok és tudományos szervezetek szá­mára. A 75,000 dolláros “Atom­erőt békecélokra” Ford jutalma­kat nemzetiségre és po'itikai pártállásra való tekintettel kí­vánják adományozni a legérde­mesebbnek.-ooo-A 87 ÉVES HORTHY ANG­LIÁBA HAJÓZOTT Horthy Miklós, Magyarország 1944-ben német fegyveres bea­vatkozással lemondásra kénysze- i ritett kormányzója feleségével ! együtt elhagyta a porugáliai Es­­torilt és a nyári hónapokra me­nyük és unokájuk látogatására hajón Angliába utaztak. A Monarchia flottájának egy­kori főparancsnoka 87 éves és teljes egészségben indult újabb tengeri útra. Szeptember végén térnek vissza Estorilba, a ahol a Casa San Jósé villában laknak közel tiz éve. TITO: “A CSATLÓSOK MOST SZABADDÁ TEHETIK MAGUKAT” Jack Raymond, a N. Y. Times belgrádi tudósítója Írja augusz­tus 6-án Tito karlováci beszédé­nek a rabországi kommunista ve­zetőkre vonatkozó része kap­csán: "Tito azzal vádolta a magyar és cseh rezsimet, hogy ellenzi normális kapcsolatok felvételét Belgráddal, vagyis nem köve­ti hiven azt a vonalat, amelyet Kruscsev pártvezér lefektetett. Mitöbb, Tito azt tanácsolta a csatlósoknak, hogy Stalin régi rendje elmúlt és most szabaddá tehetik magukat Moszkva ural­mától, hiszen Kruscsev megta­gadta a stalint felfogást, hogy egy rendszernek cstk egy fajtája létezhet. E kijelentések egyes megfigyelőkben optimistább vé­lemény alakítottak ki Tito irányá­ról, mint kezdetben látszott. E megfigyelők úgy látták, hogy Ti­to nem annyira a Nyugattól, ha­nem a Szovjettől való politikai függetlenséget akarta ezzel ki­hangsúlyozni. A Nyugat sohasem veszélyeztette ezt a függetlensé­get, hanem a Szovjettel és csat­lósokkal szemben van Jugoszlá­viának szüksége függetlensége ki­­domboritására." A Com inform átszervezése Ugyanakkor jelzi Raymond, hogy a jugoszláv pártlap, a "Communist" cikket közöl, amely szerint ha feloszlatnák a Cominformot és olyan nemzet­közi szocialista szervezet alakul­na, amelyben nemcsak a Moszk­vához hü kommunisták találnák meg a helyüket, Jugoszlávia nem habozna belépni. "Kruscsev bel-RÁK0SI BARÁTSÁGOT ÍGÉR TITÓNAK JANUÁRIG ELNAPOLTAK A KONGRESSZUST A kongresszus két háza aug. 2-án befejezte 84-ik ülészaka el­ső felét és január 3-áig elnapol­ta magát. Eisenhower elnök kifogásolta, hogy négy javaslat nem nyert elintézést az általa kívánt érte­lemben: 1. az iskola építési, 2. egészségügyi viszontbiztosítási, 2 országút építő és 4. vizmü­­épitési javaslat. Jelezte, nincs ki­zárva, hogy ezek ügyében rend­kívüli ülésszakra fogja összehív­ni a kongresszust, de kongresz­­szusi körök azt hiszik, erre nem kerül a sor, hanem a januári ülésszak elején fogják e javasla­tokat újra elővenni. Az egészségügyi viszontbizto­sítási javaslat tudvalévőén nem vonakozik az általános beteg­biztosítás reformjára, amelyet az elnök nem támogat, hanem csu­pán egyes, magán betegbiztositó társaságok között kiván 25 mil­lió dollár segélyt kiosztani, hogy növelhessék a tagságuknak adott kedvezményeket. Jövő évre maradt a szenátus­ban a nők Social Securityre jogo­­sitó alsó korhatár — előírásainak a 65-ik élttévről 62-re való le­szállítása, noha a képviselőház azt már megszavazta. A kongresszus négy fontosabb törvényt intézett el, a katonai tartalékok, a külföldi segély, a lakásépítések és a minimális óra­bér ügyét. Az első három ügyé­ben jóval kevesebbet szavaztak meg, mint Eistnhower kért, míg az órabérnél az elnök által kí­vánt 90 cent helyett egy dollár minimumot szavaztak meg és úgy látszik, az elnök nem fogja megvétózni a határozatot. Az 1956-os uj időszakra, — választási évről lévén szó, — várható, hogy a jövedelmi adó leszállításának kérdése lesz elő­térben, amit múlt évben a demo­kraták megszavazani kívántak,de a republikánusok ellenezték, — hogy a választási évben ők ked­­deményezhessek újból. Eisenhower elnök az augusztu­si 3-i sajtókonferenciáján kijelen­tette, hogy a 84-ik kongresszus első fele külügyi kérdésekben jól dolgozott, de belügyi kérdések­ben nem végzett kitlégitő mun­­ká. Hangoztatta az elnök, hogy "Amerika szinte példátlan pros­peritásnak örvend. Júliusban a foglalkoztatottak száma rekordot ért el és a munkanélküliség négy százalékkal esett. A jövedelmek és vásárlások növektedtek és Amerikának a lefolyt két és fél évben állandósult értékű, egész­séges dollárja volt, ami által a megóvtuk a nyugdijak vásárló erejét, a biztosítási kötvények ér­tékét, stb.” Egy kérdésre kijelen­tette az elnök, hogy nincs ko­moly inflációs veszély, de a kor­mány e szempontból éber figye­lemmel kiséri a gazdasági élet alakulását. Az elnök e hét végén többhe­tes vakációra utazik Denverhe. A budapesti rádió jelentése szerint Rákosi Mátyás augusztus 8-án válaszolt Tito panaszára, melyben azzal vádolta a magyar kommunista vezetőket, hogy te­kintet nélkül Moszkvával tör­tént kibékülésére, továbbra is ellenségesen viselkednek vele szemben. Rákosi a cspeli Sportpalotá­ban elhangzott beszédében kije­lentette, biztosíthatja Titot, hogy minden lehetőt meg fog tenni a jóviszony és jóbarátsig megerő­sítésére. Hangoztatta, hogy a magyarországi kommunista kor­mány Tito elleni ellenséges ma­gatartását “Péter Gábor, a poli­tikai rendőrség volt főnöke és csoportja sugalmazta, akik már elvették büntetésüket.” Péter Gábort a hirek szerint 1953-ban életfogytiglani börtön­re Ítélték. Egyes hiresztelések sze­rint a Szovjetbe ment vissza és más beosztást kapott. Rákosinak egy lebukott em­berre való hivatkozása teljesen arra a kaptafára történt, mint Kruscsevé, aki tudvalévőén a kivégzett Beriára, a moszkvai politikai rendőrség volt főnöké­re kente a Tito elleni támadások felelősségét. grádi beszédét valóban úgy ma­gyarázzák, mint a Cominform eszmei alapjának feladását, — Írja Raymond,— s igy nem volna meglepetés, ha a Cominformot Jeloszlatnák. A világ akkor a kommunista vezetés alatti or­szágok közti független viszony egy uj rendszerével állna szem­ben. Az oroszok kétségtelenül válaszolni fognak Jugoszláviának a Cominform feloszlatására és uj nemzetközi kommunista szerve­zet alakítására vonatkozó felhí­vására.” Tito federációs terve A Times egy másik augusztus 6-i cikke egyetért a londoni ‘Economist” folyóirattal abban, hogy lehetséges, Tito azt az is­meretes régebbi tervet szeretné felujtani amely szerint Jugoszlá­via Magyarországai s Bulgáriával a maga vezetése alatt federációs jellegű szövetséget alkotna. Ez ötletet Moszkva annakidején el­vetette s ez egyike oka volt a Ti­­tóval I 948-ban bekövetkezett szakításnak. A Times nagyon tá­volinak mondja egy ily Tito fe­­deráció létrejötte lehetőségét. A cikk kifogásolja, hogy Tito a Szovjet békészándékait annyi­ra őszintének tekinti, hogy nem látja szükségesnek a Jugoszlávia, Török és Gröögország közti szö­vetségnek katonai jellegvé téte­lét, másrészről azonban biztosra veszi, hogy Tito sohasem fog szembefordulni az Egyesült Ál­lamokkal és csendben meg fogja engedni azt is, hogy Amerika el­lenőrizze a kapott hadianyagse­gély felhasználását. KNOWLAND HÁROM FELTÉTELE Knowland repblikánus szená­tusi vezető kijelentette, hogy még az októberi genfi konferen­cia előtt ki fog derülni, van e változás a Szovjet politikájában, mégpedig Adenauer moszkvai látogatása alkalmával. A genfi konferenciának, mon­dotta, csak akkor lehet értelme és eredménye, ha 1. a Szovjet visszaadja a rabországok sza­badságát, 2. hozzájárul az atom­ellenőrzéshez és 3. hozzájárul Németország egyesítéséhez. Ak­kor, úgymond, elhisszük, hogy lemondott világuraími céljairól és nemzetközi aknamunkájáról.-ooo-BULGANIN AMERIKA MEGHÍVÁST VÁR Bulganin orosz miniszterelnök vasárnap garden partyn látta vendégül a Moszkvában állomá­sozó összes külhatalmi követeket családjukkal együtt. A Bulganin Moszkva melletti nyári lakában lefolyt garden par­ty az első volt, amelyen a Szov­jet egy miniszterelnöke vendégül látta a nyugati követeket. Részt­­vett Bohlen moszkvai U. S. kö­vet is úgyszintén számos külföl­di laptudositó. Bulganin fölötte barátságosan fogadta vendégeit és nyíltan han­goztatta, hogy ha meghívást kap­na az Egyesült Államok meglá­togatására, annak örömmel ten­ne eleget. A kerti ünnepély öt és fél óráig tartott és mindvégig az "uj h*pg" jegyében fply* 1«, Tárgyalások Genfben Vörös Kínával A Genfben Johnson amerikai és Wang kínai követ között fo­lyó tárgyalások, amelyek múlt héten kezdődtek, még nem ju­tottak tovább a kommunista Kí­nában visszatartott amerikai ál­lampolgárok szabadonbocsájtása kérdésénél. A kinai kommunista kormány nehézségeket támaszt e kérdésekben és azok megoldása lassan halad előre. A kinai kommunistáktól sza­badon engedett tizenegy ameri­kai repülő Tokióba érkezett. El­mondták, hogy oly súlyos kín­vallatásoknak vetették őket alá, hogy tizen közülük hamis vallo­mást Írtak alá, nehogy tovább kí­nozzák őket. Különösen John Knox Arnold Jr. ezredest vetet­ték alá a legembertelenebb kín­zásoknak.-ooo-A REF. EGYHÁZI VILÁGTA­NÁCS BUDAPESTEN TARTJA 1956-OS KONGRESSZUSÁT A svájci Davosból jelentik, hogy a Református Világtanács elfogadta a tavalyi evanstoni (111.) kongresszuson a magyar delegáció részéről jött meghívást és az 1956 évi világkongresszust Magyarországon fogja megtarta­ni. Első Ízben fog megtörténni, hogy a Világtanács egy kommu­nista uralom alatti országban #yijl össze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom