Evangélikus főgimnázium, Besztercebánya, 1915
I. A tanév vége — Varga Mihály búcsúja. Különösnek találhatja olvasónk, hogy az évi jelentést a tanév végével kezdjük. Cselekszük ezt pedig azért, mert kevés oly emlékezetes nap lesz ez intézet történetében, mint 1916 jun. 3-ika, melyen a lefolyt évet befejeztük. Távol, az ország határain túl a világháború förgetege dúl, minek sociális következményei okozták, hogy már a második iskolai évet kellett rövidebb idő alatt befejezni. Még ilyen záró ünnepélye nem volt ez intézetnek. Hiszen a tanítványok sorában katonák is állanak, kik már csak egy pár hétre térnek az iskola falai közé; — hiszen a felsőbb osztályok tanulóinak jó része rövid idő múlva szinte fegyver alá siet a haza védelmére. Itt hágy minket az ifjúság, de itt hágy minket a tapasztalt kor is, mert e napon vettünk búcsút Varga Mihály igazgatótól, ki mint tanár 36 évig állott a nemzeti kultúra buzgó szolgálatában s 30V2 éven át vezette mint igazgató ősi intézetünket. Ez utóbbi érzelmi kapcsolat arra késztette az egyházi és iskolai tanácsot, hogy Burkovszky Kálmán egyházi felügyelő vezetése mellett megjelenve, külsőleg is kifejezést adjon a távozó igazgató iránt érzett legteljesebb elismerésének. A tanítványok sorában ott volt sok apa is, ki egykor ami Alma Materünknek volt fia,— a távozó igazgatónak volt növendéke. Ebben a keretben vett búcsút iskolánk, egyházunk Varga Mihálytól; ebben mondott búcsúszót viszont ő nekünk. Hajdú Lajos lelkész, mint a katonai szolgálatot teljesítő intézeti vallás-tanár egyik helyettese, a lélek mélységébe s a vágyak magasságában járó elmélkedése után a következőkép szólott:
