Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1900
4 kamatozó járadékkölcsön kötvényt adott át a hozzá tartozó szelvényével és szelvényutalványnyal együtt azon kijelentés kíséretében, hogy azt ösztöndíjalapitványul szánta, annak kezelését a gymnasium igazgatójára bízza. Az évi kamatjövedelmet a gymnasiumi tanári kar minden tanév végével egy szegény, de jó magaviseletű és szorgalmas tanulónak ösztöndíjul Ítélje oda s a tanév bezárása alkalmával a jutalmazottnak kiszolgáltassa. — íme a mai anyagias irányú korban egy fenkölt gondolkozásu, nemesen érző egyén, ki apáink példáját követve, letette nagyszerű áldozatát a cultura oltárára, nem hiúságból, nem feltűnési vágyból, hanem egyháza s ennek intézetei iránti szeretetből, mint az ifjúság meleg szivű barátja. E nemes tettével ereznél tartósabb emléket emelt magának s bár a névtelenség leplébe burkolódzott, nevét nagy múltú iskolánk történetében megörökítette. A jutalmazandók öröme szerezzen sokáig zavartalan örömet a nagylelkű alapitónak is! Tanitás tekintetében a múlt tanévi határozathoz képest az idén is alkalmazkodtunk a ministeri tantervhez, a mennyiben a földrajz és természetrajz tanítását folytatólag a II. osztályban is különválasztottuk s a III. osztályban Magyarország történetéből csak a mohácsi vészig terjedő részt vettük. Iskolai ünnepélyt e tanévben négyszer tartottunk. Megünnepeltük Erzsébet napját, Vörösmarty M. születésének 100-ik évfordulóját decz. 2-án, márczius 15-ét és az 1848. évi törvények megalkotásának emlékét, április 11-én. A helybeli korcsolyázó egyesület, mint már több éven át tette, az idén is volt szives a jégpályára egész télre szóló ingyen jegyeket, szám szerint 15 darabot, szegény növendékeink számára küldeni. — Egy »névtelen« jóltevő egy szegény növendékünk helyett a tandíj felét fizette meg 16 korona összegben s ugyancsak ő 3 kötet értékes jutalomkönyvet ajándékozott. Dicséretre nem szoruló szép tettükért e helyen is fogadják az intézet szives köszönetét. 1900. évi szeptember hó végén növendékeink nagy része Vozáry Miksa és dr. Nemes Béla tanárok vezetése mellett kirándulást tettek a közel fekvő zólyom-lipcsei várba, hol Wagner Mihály úr, a Gizella-munkás árvaház érdemes igazgatója, úgy magát a várat, mint a benne elhelyezett intézetet a legnagyobb készséggel
