Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
Zárszó. Örömteljes visszapillantást vethetünk a múltra s reményteljes tekintettel nézhetünk a távol jövőbe. Örömmel és szégyen nélkül! Történelmünk e csekély számú lapjai, ha nem is mind egyaránt örvendetesei hirdetnek, de egynek fényes bizonyságát adják s ez az, hogy az intézet legelső kezdetétől fogva az ország testvérintézetei sorában nem az utolsó helyet foglalta el s hogy igaztalan volna hazánk evang. egyháza iránt szerzett érdemeit elvitatni. Örvendetes hálával emelkedhetik Ahhoz, a kinek hatalmas védelme és oltalma alatt annyi évszázadon át, annyi pusztító viharban megállott és az evangelmi tannak ezen a vidéken nyugodt, békés menhelyet nyújtott. De szebb és jobb idők édes reményével tekinthet előre post tot discrimina rerum! a sejtő jövőbe. Nem mintha itt állana teljes belső és külső tökéletességben. Még sok a belső és külső hiány! Mi, kik szóval, tanítással munkálkodunk, jól érezzük ezeket s törekszünk czéljainkat megközelíteni, de a külső fogyatékosságok is nyomasztólag hatnak ránk. A tanár külső állása még korántsem a szerint van, a mint kellene, hogy kiki a mindennapi kenyér kínzó gondjaitól megszabadítva, hivatalát örömmel s ne sóhajjal végezze. De szilárd a meggyőződésünk, hogy Az, a ki eddig oly csodálatosan segített rajtunk, tovább is gondunkat viseli, ha csak mi is, kik ezen intézetet vezetjük és ápoljuk, kezünket tétlenségre keresztbe nem fonjuk. De nemcsak a mi hitünk és meggyőződésünk jogosít fel bennünket és intézetünket, melyhez egyházkerületünk és annak hívei annyi szép reményt fűznek, szebb jövőre, hanem ama kegyes buzgalom és áldozatkészség, melylyel főkép az utolsó esztendőkben egyházkerületünknek még legszegényebb egyházai is erejükhöz képest oly eklatánsán elhalmozták. Ezen áldozatkészség szülte modern iskolaépületünket és Herrmann 10,000 frtja legyen azon alap, mely a tanárok fizetésének teljes rendezésére vezessen. De hiszünk és remélünk, mert hisz az intézet boldog fejlődésében való kételyünk annyi volna, mintha kétkednénk Abban, a ki eddig megóvta és bizonyára ezentúl is megvédi egyházunk melegházait, a keresztény iskolákat, hogy általok az ifjúság szíve, leikeink főpásztorához vezettessék és igaz ismeretben és istenfélelemben nevekedjék nevének dicsőítésére és birodalmunk gyarapítására.
