Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
— 32 Legújabban ama változásnak szüksége állott be, hogy a német nyelv az I. és II. osztályból successive kiküszöböltessék, minek folytán a jelen (1895/96.) tanévben az I. osztály tananyagából a német nyelvi 2 órát kiküszöböltük, a magyar nyelvi órák számát azonban 5-ró'l 6-ra emeltük. Erre még gymnasiumi tantervűnk is feljogosít, melynek idevonatkozó szavai következők :*) »A német nyelvre vonatkozó tanterv nem lehet minden vidék gymnasiumára nézve egyenlő; hanem a tanári testületek utasíttassanak arra, hogy a vidék szerint módosítsák ezen tantervet, mely csak azon tanulókra volt tekintettel, a kik a német nyelvben már az I. osztályban bizonyos jártassággal bírnak.« Ugyde a mi polyglott vidékünkön nemcsak a német nyelvben nem bírnak kellő jártassággal az intézetünkbe belépő ifjak, hanem igen gyakran még a magyar nyelvben sem. Ez utóbbi körülmény teszi szükségessé, hogy az első osztályban, míg a szükség kívánja, az előírt tantárgyak a növendékeknek anyanyelvükön, t. i. tótul és németül is megmagyaráztassanak. Hogy a jelen stádium e részben nagy előrehaladottságról tanúskodik, arról meggyőződünk, ha szemmel kisérjük az értesítők szavait. Míg az 1879/80. értesítő szerint az alsó két osztályban — a szükséghez képest — segédnyelv a tót, az 1885/86-iki már csak az első osztályban találja szükségesnek a tót nyelvnek segítségül hívását s ez az 1894/95. tanévben már csak az első két hónapban vált szükségessé. E kedvező alakulásról növendékeink anyanyelv szerint való osztályozása is szolgáltat bizonyságot. (Lásd ott). Igaz, hogy intézetünknek ezen idegen ajkúak közé való beékelt helyzete a tanárkar munkáját nehezebbé, de fáradozását szebbé és magasztosabbá tette az által, hogy kiváló feladatának tekintette a zsenge tanulók kebelében hazai édes nyelvünk iránt a szeretetet felébreszteni, terjeszteni s a honfiúi érzelmet fölkelteni és megszilárdítani. E helyütt nem hagyhatom említés nélkül a felekezeti tanárok nyugdíjazásának kérdését,**) melynek országos szervezését gróf Csáky Albin vallás- és közokt. minister erélyesen kezdeményezte. Ki ne ismerné felekezeti iskoláinknál e tekintetben fenálló szomorú viszonyokat. Hisz már annak gondolata, hogy agg korában munkás életéhez méltó sorsban, gondtalan nyugalomban nem részesülhet, még a legerélyesebb lelket is képes tevékenységében, buzgalmában sőt életkedvében is megbénítani. A gymnasiumok eme létkérdése okozta, hogy a budapesti evang. és ev. ref. főgymnasiumok tanári kara egyetemes egyházunknak összes gymnasiumait, tanító képzőit és főiskoláit mozgalomra felhívta, hogy az országos nyugdíjntézet életbeléptetését megsürgessék, 1891. decz. 8-án mindkét egyház meghívott vezérférfiai egybegyűltek az ev. ref. főgymnasium dísztermében s ott Szász Károly ev. ref. püspök elnöklete mellett elhatározták, hogy ily értelemben mindkét zsinathoz folyamodványt intéznek, a mi meg is történt. A folyamodvány Géressy Kálmán debreczeni tanár jeles tollából került ki. Lehetett is foganatja, mert gróf Csáky 1893-ban már odanyilatkozott, hogy a nyugdíjügy olyannyira megérett, hogy a közeljövőben törvény útján életbe fog lépni s megvalósulni a felekezeti tanárok azon forró óhaja, hogy végre róluk is lesz gondoskodva s a gyámolítás nélküli aggság *) Lásd 11. o. **) 1896. május 18-án kelt min. leirattal intézetünk és a jelenleg működő tanárok az országos nyugdíjintézetbe fölvétettek.
