Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1889
4 másokat tanított és csak azután láthatott az önképzéshez. így például hosszabb ideig nevelősködött a Justh családnál Necz- pálon Turóczmegyében. Ezen kettős foglalkozásnak: a tanítás és tanulásnak az lett az eredménye, hogy bold, kartársunk egyidejűleg nemcsak a tudománynyal és az eszmevilággal az iskolában, hanem a szegény ember nehéz és komoly küzdelmeivel az életben megösmerkedett. Docendo discimus: a mit ö mint tanuló az iskola padjain tanáraitól elsajátított, azt ö az iskolán kivűl másoknak mint tanító szolgáltatta át. Ez tette tudományos ismereteit alaposakká, ez fejlesztette benne a nevelési tapintatot és ez vezette öt a helyes tanmódszer megszerzésére. Ezen önfentartás tette öt komolylyá, mert látta, hogy az élet harcz, melyet csak szoros kötelességérzet, eleven munkakedv és kitartó szorgalom mellett sikeresen megvivni lehet Ekképen bö ismeretekkel, komoly világnézlettel és edzett akarattal felfegyverkezve került JBeszterczebányára ev. gymn. tanárnak 1847-ben. Állandó rendes tantárgya volt a latin nyelv, melyet ö szóban és írásban egyenlő tökéletességgel bírt, a latin remek írók müveiben teljesen jártas volt — hiszen „a régi“ iskolából való volt. A latin mellett felváltva tanította a magyar, tót és német nyelvet is. A tanításnál hármas czél lobogott szeme előtt: alapos ismeret nyújtása — non multa, sed multum elv szerint; a tárgy megkedveltetése és az önmunkásság fejlesztése. Ezen czél elérésére szükséges didaktikai eszközök feltalálásában és felhasználásában igen szerencsés volt. Voltak is alaposan készült növendékei, kik nem csak más intézetekbe átmenve, kitűntek, hanem az életben is többen közülök jelentékeny szerepre vergődtek: A tanítás mellett az erkölcsi nevelésről sem feledkezett meg: a nyelvtanításnál rendesen erkölcsnemesítő olvasmányokkal foglalkoztatta az ifjúságot ; ide vágó magyarázatai hathatósan befolytak növendékeinek vallás erkölcsi érzületének ébresztésére. Igazságtalanoknak kellene lennünk, ha bold, kartársunkat csak a tanórában néznők: az ö figyelme azon kívül is pihent az ifjúságon; kövessük öt oda is! Jól tudta ö, hogy a kötelező tantárgyak, bármily kedvvel is foglalkoznék az ifjú azokkal, mégis csak kötelességszerüek; a tanuló elsajátítja magának
