Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1881

8

kedéssel foghatunk hozzá, miként igyekeznek némely tudósok ezt felsőbb törvény alá helyezni.

Mielőtt azonban az e tekintetben felállított elméleteknek egynémelyikét közelebbről megtekintenők, felelnünk kell arra az önkényt is felmerülő kérdésre: valljon maga Newton nem igyekezett-e a nehézkedés forrását, okát kiderítenir általában, hogyan vélekedett Newton ezen kérdésről; mi a nehézkedés ?

Newton nem tette fel a kérdést maga elé oly szabatosan, mint azt utána a tudósok felállították s jelenleg is felállítva tárgyalják, mert nem volt az a határozott szándéka, ezen kérdésre határozott feleletet adni. A mennyiben azonban barátai különféle kérdésekkel hozzá fordultak, tett Newton idevágó nyilatkozatokat, melyek azonban oly határozatlanok, hogy azokat a különféle álláspontu tudósok különféleképen magyarázzák: kiki igyekszik a maga elmélete mellett Newton tekintélyéből érvet csinálni.

Igazán érdekes azon csűrés-csavarás, melyet Newton egyik mondatán Zöllner és Isenkrahe véghezvisznek. Newton illető mondata németben igy hangzik: „Es ist unbegreiflich, wie unbeseelte, rohe Materie ohne die Vermittelung von sonst etwas, das nicht materiell ist, auf andere Materie ohne gegenseitige Berührung einwirken könne “

Zöllner erre azt mondja, hogy e „Newton-féle talány“ úgy fejthető meg, ha a „kettős tagadást-“ állítássá változtatjuk át és következő mondatot állít fel: „Es ist begreiflich, wie beseelter, lebendiger Stoff ohne irgend eine sonstige Vermittelung auf einen anderen Körper wirken kann.“ — Isenkrahe ellenben Zöllner eljárását magáévá tévén, Newton ugyanazon tételét következőleg változtatja át igenlegessé: „Es ist begreiflich, wie die unbeseelte, rohe Materie durch Vermittelung irgend eines immateriellen Agens auf andere Materie in distans einzuwirken vermöge.“ Ha valakinek szüksége volna rá, bizonyosan még többféleképen is lehetne azokat a tagadásokat állításokká átváltoztatni. A kérdés azután csak az: kicsoda találta el Newton igazi nézetét? — Bizonyosan senki! mert a nagy Newton nem szorult arra, hogy helyette mások fejezzék ki gondolatait, s nem is tartotta magát semmiféle oraculumnak, mely többértelmű kifejezéseket használ, hogy mindenki azt olvassa ki azokból, mire épen szüksége van. Az efféle interpretatio végletekhez vezet, melyekre épen a természettanban legkisebb szükség van! Én azt hiszem, hogy itt is legjobb az „aurea mediocritas“, vagyis Newton azon nyilatkozatára fősúlyt fektetni, mely a legvilágosabb s melyet egy párt sem magyarázhat maga mellett. Ezen nyilatkozatot találjuk említett főművében, még pedig harmadik könyve ötödik fejezetének végén: „Eddig még nem juthattam odáig, hogy a tüneményekből a nehezíted és tulajdonságainak okát lehozhattam volna és föltevéseket nem gondolok ki („hypotheses non fingod)

Mert mind az, mi a tüneményekből nem következik, föltevés (hypothesis) és a föltevések legyenek azok akár metaphysikaiak, akár phvsikaiak, akár mechanikaiak, akár pedig lappangó tulajdonságok föltevése (hypotheses qualitatum occultarum), nem tartoznak a kísérleti természettanba. Ebben tárgyaltatnak a tapasztalásból merített tételek, melyek inductio segélyével általáno-