Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1881

Aristoteles tekintélyétől illetőleg a szőrszálhasogató scheinst,ikiisok meddő tanaitól megszabadították. Első helyen, mint a ki tanaival uj, még pedig helyes irányba terelte a physika ez iránti kutatásait, áll a híres Kopernik (1-173—1543). Ez a különféle világrendszerektől menten egészen uj rendszert állított fel, melynél fogva a nap „ültettetik a trónra“, ez képezi a középpontot, mely körül a bolygók keringenek. Rendszerének magyarázata közben oly nyilatkozatokat tesz, melyek világosan mutatják, hogy Koperniknak volt határozott érzete valami általános erőről, „vonzásról, törekvésről, mely a Te- tenifő előrelátása által az egyes anyagi részecsekbe helyeztetett, hogy az összességet egy egészszé átalakítsa és összetartsa. Valószínű, hogy ezen törekvés a holdban, napban és más bolygókban is megvan, legalább arra látszik mutatni gömbölyű alakjuk és hajlott pályájuk“. (De Revolutionibus orbium coelestium ) De ez csak találgatás, valószínűség alakjában kifejezett tan, melynek helyes vagy helytelen voltáról maga Kopernik sem volt meggyőződve.

Reálisabb eredményeket tudtak utódjai: Galilei (1564 —1642) és Keppler (1571-1630) felmutatni. Amaz ugyanis első állapította meg a szabad esés és az inga törvényeit, azaz a nehézkedés hatásának törvényeit közelünkben lefolyó tüneményeknél; ellenben emez elleste lángeszével, mily törvények szerint keringenek a nap körül a távoli bolygók, köztük földünk is.

Végre megjelent a nagy mester, a ki ezeket a részletes ismereteket egy szerves egészszé öntötte össze, ki a különféle tünemények közös forrását felfedezte: fellépett Newton (1643—1727) a maga tanával, azt állítván halhatatlan művében (Philosophiae naturalis principia mathematica): Két anyagi részecs oly erővel törekszik egyik a másikhoz, mely tömegeik szorzatával egyenes, kölcsönös távolságuk négyzetével pedig megfordított viszonyban áll.“ Ezen törvény ugyanaz akár közelünkben, akár tőlünk távol folyik le a tünemény, mely a nehézkedés hatásának eredménye. Nincs ezen törvény alól sem a parányi porszem, sem az óriási bolygó csillag kivéve, mert valamennyi anyagi része- csekből áll. Ebből világos, hogy a milyen egyszerű Newton által felfedezett nehézkedési törvény, ép oly általános annak érvényessége az összes természetre nézve.

Első tekintetre azt hinnők, hogy Newton egyszerű törvénye a legnagyobb készséggel fogadtatott el. annyival is inkább, hogy az elméket már Newton elődei: Kopernik. Galilei, Keppler ezen törvény iránt fogékonyakká tették. Pedig nem úgy volt. Némely tudósok fejesé válással, mások nyílt ellenkezéssel vették az uj tant. Ez az igazi emberi természet kifolyása; egyrészt a tekintély, másrészt a megszokás nagyon nehezíti még kiváló lelkeknek is a régi tanok alóli felszabadulást. Newton idejében voltak különösen Kartesius tanai: „qualitates occultae“, „corpus ibi agere non potest, ubi non est“ stb. efféle tétel érvényben, melyek századokon át megcsontosodtak s Newton több kortársának elméjét elfoglalva tartották. Csak hosszabb idő és tüzetesebb tanulmány után tudott magának Newton tana utat törni, sőt most már általános érvényességre emelkedni.