Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
király lép. — A „gyulá“-k és „karkhászok“ a nemzetnek törvényt mondani megszűnnek, — s talán csakis a törzsiméi *) intézmény maradt még rövid időre életben. Szóval, a mint Sz. István az ősmagyar alkotmányt, ennek a keresztyén uj államrendszerrel nem ellenkező elemeit megtartván, a kevésbé egyezőket módosítván, átalakította, megváltozott egész kormányszerkezetünk s ezzel együtt igazságszolgáltatásunk rendszere is. A középkor azon felfogása, mely szerint az igazságszolgáltatás kútfő rrása a király, jogelvévé lön nemzetünknek is. A legfőbb bírói hatalom a „communitás“-tól a királyhoz pártolt át, melyet ez vagy személyesen gyakorolt, vagy másokra bízott; minélfogva az ország egy bírája sem ítélhetett saját nevében és hatalmából a hatáskörébe tartozó néposztályok felett; de bírói tisztét csakis átruházott minőségben gyakorolhatá. Rövid elbeszélésemben első helyen az ország főtörvényszékét, a királyi cúriát, említem fel. Teszem ezt kiváltképen azon okból, minthogy a haza szabad osztályú lakói a monarchia kezdete óta közvetlen királyi biróság elé tartozván, felettük a király birói hatalmát cúriája utján gyakorlá; ennélfogva, midőn hazánk e főtörvényszékének szervezetét röviden leirom, szólottám egyúttal a jelzett osztály illetékes törvényszékéről is. Minthogy továbbá a királyi cúria a haza egyéb osztály ira nézve is majd fellebbezési, majd pedig némely ügyekben első fórum volt, s ez utóbbiak igazságszolgáltatási rendszerének ismertetésénél reá alantabb hivatkoznom keilend, azt hiszem, annak rövid leírását ez okból is előre kellett bocsátanom. A királyi cúriában a király majd személyesen Ítélt udvari főtisztjeinek és az udvarába meghívott, avagy itt esetleg jelenlevő egyházi és világi főurak tanácsával* 2), majd pedig, midőn az eldöntendő ügyek szaporodtával e feladatának személyesen eleget nem tehetett, őt a birói hatalom gyakorlásában is helyettesítő két legfőbb udvari hivatalnok: a nádor és az udvarbiró utján szolgáltatott igazságot a cúriájához fordulók peres ügyeiben 3). Hogy azonban a törvénykezés menete gyorsabb lefolyást nyerjen, elég korán gondoskodtak királyaink az iránt, mikép a jogorvoslatot keresőknek személyüket hozzáférhetőbbé tegyék. Már Kálmán korában találkozunk azon dicséretes szokással, hogy ő a középkori fejedelmek példájára beutazta 5 ‘) A nemzetségeknek, kíilön-külön bírái voltak, kik az igazságszolgáltatást kezelték. A magy. vez. kora Szabó Károly I. 22. 1. 2) Királyaink valamint kezdetben, úgy későbben is, több Ízben személyesen Ítéltek. Sz. István fiához Imréhez e szavakat intézi: „quando quidem aliquid quod tue convenit adiudicandum dignitati tihi venerit, cum pacieucia et misericordia hoc iudica, ut tua corona laudabilis sit et decora“. End. 305. 1. „Iudioium quod dominus rex una cum suis Baronibus fecerat" Cod. dipl. V. 2. 366. L. a kir. cúria tagjait: Siebenbürgische Rechtsgeschichte von Friedrich Schuler von Lubloy I. 214. 1. 3) A legrégibb oklevelekben az említett két udvari főtiszt „comes curialis maior" és „comes curialis minor" néven fordul elő. III. Béla óta a „c. palatinus“ czím kizárólag a nádorra lön alkalmazva. A nádor hatáskörét v. o. a frankok Pfalzgratjáéval. Schlossers Weltg. IV. 409.
