Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
4 ben az emberiség haladása nyilvánul, és méltók, hogy kiváló foglalkozásunk tárgyát képezzék : úgy kétszeresen áll ez hazánk igazságszolgáltatási rendszeréről; mert abból, mint a középkornak úgyszólván egyedüli közjogi tevékenységéből, következtetést vonhatunk őseink közéletére; fejlődésének különböző stádiumai láttatják velünk az egyes időszakok értékét; szerinte Ítélhetjük meg őseink politikai képességét; szóval, megismertet az hazánk árpádkori közjogi életének haladási irányával. Elbeszélésem tárgya azon korból való, mely az emberi méltóságot nem ismerte el s nem becsülte egyaránt mindenkiben. Bizonyítja ezt az európai államok rendi jelleggel biró jogfejlődése; bizonyítja ezt azon történelmi tény, hogy a középkori államok népei mint győzők és legyőzöttek, mint elnyomók és elnyomottak állanak egymás mellett. Az emberi méltóság meg nem becsülésének következményeként kell tekintenünk azon egyenlőtlenséget, melyet a királyság megalapításakor e hon lakói között találunk. És kétségtelenül az egyes néposztályok közötti különbségnek tulajdonítható nagy részben azon körülmény is, hogy igazságszolgáltatásunk gyakorlásánál az Árpádkorszakban nem követtettek egyenlő elvek s királyaink, kik a bíróságokat, kivált az első századokban, belátásuk szerint szervezték, a különféle néposztályok fölé különféle bírákat állítottak. A midőn tehát az Árpádkorszak igazságszolgáltató közegeiről rövid átnézetet adni szándékozom, szólanom kell a nemzet szabad tagjainak: a főpapoknak, a világi főuraknak és a királyi szabad szolgáknak (servientes regis j biráiról'); ki kell terjeszkednem a várszerkezet elemeinek, különösen a várjobbágyoknak, a várnépnek s a valódi szabadok birtokain tartózkodó szabad parasztoknak vagy jobbágyoknak igazságszolgáltatási rendszerére; el fogom mondani, milyen törvényszékek Ítéltek a várszerkezettől idővel elváló városi polgárság ügyeiben, továbbá az alsóbb rendű papság és egyházi nemesek felett; végül felemlítem a szolgaosztály biráit, s a kiváltságolt nemzetiségek törvényszékeit. Megjegyzem még, hogy hazánk kiegészítő és kapcsolt részeire ezúttal ki nem terjeszkedem. A honalkotó s a független hét magyar törzset nemzetté egyesitő Árpád halála óta egy század, az ősmagyar szellem önálló működésének korszaka, folyt le, a midőn a nemzet, hogy fenntarthassa állami életét, enged a nyugati állameszmék befolyásának, elhagyván ősei hitét, a keresztyén vallásra tér, foederativ államformáját a monarchiáival cseréli fel. A megváltozott viszonyok változást idéztek elő annak igazságszolgáltatási rendszerében is. A nemzet felségi jogait gyakorló „communitas“, vagyis a hét törzs szabad tagjai gyülekezetének helyébe, mely mint legfőbb törvényszék ellenőrizte a választotta nemzeti főbíróknak: a „gyulákénak és „kark- hászok“-nak Ítéletét s bíráskodott a nemzet ellen elkövetett bűnökben, a Jegyzet. Az idézetek eredeti orthogrnphiáján sehol sem változtattam. ') Az Árpádkorszak első két századában a nemzet szabad tagjai között teljes jog- egyenlőség uralkodott s valamennyien egy rendet képeztek; a XIII. században már külön osztályokra szakadtak : főpapokra, főnrakra, köznemesekro. Hajnik: Magyar alk. és jogtört. 221 lap.
