Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
12 ugyan *), azonban ez intézményről, mint a hazában már meghonosodottról, részletesebben csak III. Endre törvényei s a korabeli oklevelek szólallak * 2). Le egyszersmind lehetetlen, hogy kivált a törvényekből ne lássuk tisztán a czélt, melyet őseink a megyei életnek ezen oly fontossá vált orgánumai segélyével elérni hittek. — Kétség kiviil azon feladat várt a szolgabirákra, hogy ők, mint a kik nem voltak király által kinevezett bírák, hanem hivatalukba a megyei közönség bizalma által emeltettek, ellenőrizzék a velük együtt bíráskodó felsőbbfokú igazságszolgáltató közegeket s oda hassanak, hogy azok, kiknek állásukat köszönhetek, részrehajlatlanul, igazságosan Ítéltessenek. A várkerületek katonai czélokból alakulván, első sorban honvédelmi intézményt képeztek; azonban egyszersmind közigazgatási és igazságszolgáltatási orgánumokul szolgáltak azon néposztályoknak, melyeket magukban foglaltak. A várszerkezet feje volt a király által kinevezett várispán (comes castri, comes parochianus, comes provincialis) 3). (3 volt a kerületben lakó királyi had fővezére, a vidék kormányzója és főbírója. Mint az igazságszolgáltatás legfőbb közege hatóságának színhelyén, a várudvarban, a várjobbágyok jelenlétében, a nemesség és egyházi rend kivételével4 5 6), Ítélt mind polgári, mind bűnügyekben —és pedig az előkelőbb elemek számára közvetlen, az alsóbbakra nézve fellebbezési fórumként is ■— kerületéhez tartozó összes néposztályok felettr>). A várispánnak bíráskodási hatásköre nemcsak korszakunk elején, hanem végén is, törvényeinkben világosan meg van jelelve, s inig azt Sz. László ezen decrétuma: „Volumus, ut unusquisque iudex in sua parochia indicet“0) és az arany bulla 5-ik pontja: „Comites curie paroehiani nullum penitus discuciant, nisi populos sui castri“ 7) megszabják; másfelől valószínűnek látszik, hogy az idéztem törvények egyszersmind a várispánok hatalmi túlkapásai ellen vannak irányozva. ') „Itaque firmo statuimus.................... nec iudices nobilium quorumcunque comitatuum." A székesfehérvári egyház kiváltsága. Cod. dipl. IV. 2. 232. 2) „Item si palatínus in reguo nostro ad faciendum iudicium processerit, in qualibet provincia quatuor iudices deputati cum comite parochiali ire et indicare debeant.... Si vero palatinus sinistre procedere intenderet, iideru quatuor homines cum comite ipsorum prohibere et nobis intimare teneantur.“ End. 018. „Kec comes iudicium recipere aut iudicare presumat absque quatuor nobilibus nominatis.“ End. 010. L. még Cod. dipl. VI. 3. 215. és 210. lap. 3) Nagy Károly Capituláriái szerint a „Glau“ élén, mint ennek főbirái, a grófok álltak. Schlossers Weltgeschichte 4. 409. 4) „Comes non iudicet eos nisi in praesentia iobbagionum castri.“ Cod. IV. 1. 194. 5) „Possit iudex sigillum suum mittere super quoscunque, exceptis presbyteris et clericis nec non comitibus.“ Sz. László deer. III. k. 20. pont. Endlicher 347. 1. 6) V. ö. Bartal: Comment, ad historiam status iurisque pubi. Hung. 334. 1. I. tom. Kollár: Hist, iurisque pubi. Uug. amoenitates II. vol. 30. 1. Hajnik: Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt 160. 1. 7) End. 340. 2) End. 413.
