Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
11 A XIII. században az állam biztonságát fenntartó várszerkezet, melynek II. Endre alatt már csak romjai láthatók, Kun László idejében feloszlásának tetőpontját érte- — A várispánságokat ért átalakulás nagymérvű változást idézett elő hazánk igazságszolgáltatási rendszerében is. A várszerkezetnek magvát képező várjobbágyoknak a nemesi rendbe való rohamos beolvadása folytán jelentékenyen megszilárdult köznemesség — mi e korszak végén márbevégzett tény volt1), — a megyében foglalt helyet s a várispánnak2), ki felette kezdetben csupán a pénz- és tizedügyekben3) birás- kodhatott, bírói hatalmát lassanként összes ügyeire nézve elismerte. A várjobbágyok századokon át a várispán hatósága alatt állván, attól, mihez az élőkor emlékei kötötték, mihez annyira hozzászoktak, uj állapotukban sem idegenkedtek. E körülmény az, mely eléggé megmagyarázza, miért hajolt meg a köznemesség önként azon hatalom előtt, melynek hogy őt alávesse, az első század egy nagy uralkodója megtette ugyan az első lépést4) ; de utódainál hasonló kísérleteknek semmi nyoma; talán mert jól tudták, hogy ez irányban minden törekvésük a jogaihoz makacsul ragaszkodó nemesség ellenszegülésén különben is hajótörést szenvedett volna, — És a mit idő előtt létesíteni akarni czéltévesztett s káros következményekkel járó dolog lett volna, azt, mint az életből békés úton fejlődő intézményt, meghozta a XIII. század. Jóllehet azon elv, hogy a nemes ember felett csupán a király Ítélhet, akár cúriájában, akár pedig a nádori törvényszék utján, még fenntartotta magát: mindazáltal tények bizonyítják, hogy az igazságszolgáltatás reformálását nagy buzgalommal czélba vevő IV. Béla országlásának utolsó éveiben a democraticus irányban fejlődő vármegye gyűlésein és bírói székein a többi néposztályokkal együtt megjelent a nemesség is s a főispán az uj megyének mindinkább elismert fejévé válikä). És az Árpádház utolsó királya törvénynyé emeli azt, a mit a gyakorlati élet eddigelé már elfogadott. III. Endre királyunk ugyanis azon esetben, ha a palatinus a megyében törvényszéket nem tart, a nemeseket minden peres ügyre nézve, a főispán vagy alispán elnöklete alatt, a négy szolgabiróból (iudices nobilium) és nyolcz esküdtből (iurati assessores) álló megyei törvényszéknek veti alá * 2 3 4 5 6) E törvényszéknél igen kiváló szerep jutott a felbomlott várszerkezet alsóbbfokú igazságszolgáltatási közegei helyébe lépett szolgabiráknak (iudices noblium), kik egy IV. Béla korából származó kiváltságlevélben előfordulnak *) III. Emire törvényei a várjobbágyokról nem szólnak többé: „iám nobiles appel- tantur omnes“. Bartal II. tom. 202. 2) A várispán helyett már az illető kerület után eluevezett ispánról olvasunk. Hajúik 236. 1. 3) Arany bulla 5. p. End. 413. 4) Iíálmáu király. End. 362. 1. 5) „Századok“ 1872. évi folyam 138. 1. 6) „Omnes causae ad palatinum, dum provincias iudicat, vel tunc'dum non iudicat ad parochiales iudices referantur“. End. 637.
