Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

nem akartak1). Ezért először Ferdinand királynál panaszt tett, s ettől apr. 16-án leiratot kieszközölt, melyben a király a bányavárosok tanácsait szigorúan megrótta, hogy a jezsuita hitszónokokat szóhoz jutni nem engedték, ellenben prédikátoraiknak az érsek és a kath. egyház ellen intézett kikeléseit kedvteléssel meghallgatták és helyeselték; ennek folytán a király a nevezett hatóságokat komolyan megintette, hogy jövőre az érsek küldötteit nyilvánosan és magán körben is szabadon szónokolni hagyják, saját prédikátoraikat pedig féken tartsák, hogy azok e küldöttek ellen fölszólalni („oblatrare“!) ne merészeljenek2). Azonkívül az érsek a bányavárosok lelkészeinek adott válaszában ezek ellen személyesen is kikelt, még pedig nagyon ingerült hangon; szemükre lobbantotta a salvus conductus követelésében nyilvánuló félénkségüket, különösen pedig indulatosan kifakadott, a beszterczebányai német prédikátorok, Saltzcr Egyed és Meitzer Gergely ellen, kik őt a szószokén érzékenyen megsértették vala3). Azonban fölindulásának nem voltak komolyabb következményei, mivel haragja ekkor már nem nyilvánulhatott tettekben. Ugyanis Ferdinánd király, kire az érsek minden intézkedésénél annyira támaszkodott volt, azt látván, hogy ereje hanyatlik, s élete napja alkonyodik, az uralkodás gondjait lassankint fiának vállára lerakta, s minél inkább növekedett az utóbbinak hatalma, annál inkább fogyott Oláh M. befolyása. Miksa már 1563. szept. 8-án magyar királynak megkoronáztatott s trónralépte nagy változást idézett elő az egyházi mozgalmak terén. A protestánsok jól tudván, mily erős támaszt nyertek ő benne, bátrabban léptek föl, s különösen a bányavárosok panaszaikkal, sőt néha helyi érdekű egyházi ügyeikkel is egész bizalmassággal fordúltak hozzá. A selmeczbányaiak p. o. arra kérték őt, ne engedné, hogy szeretett lelkészük, a bruchsali születésű Cubicularius vagy Kammerbiecht Ulrik. ki a most elbeszélt mozgalmakban a főszereplők közé tartozott, Fülöp banaui gróf által udvari hitszónoknak elhivassák, mely kívánságukat Miksa király valóban teljesítette is, 1564. máj. 3-án levelet intézvén a nevezett grófhoz, melyben ezt fölhívá, hogy előbb említett szándékával fölhagyjon s a selmeczbányaiakat ama lelkészüktől meg ne fosz- *)

*) V. 1. 267, 23. sz. a. E nyilatkozatot Körmöczbányáról küldték az érseknek.

2) V. 1. 207, 30. sz. a. — Ribini Meni. I., 185. 1.

3) V. 1. 320, 09. sz. a.: „ . ■ ■ Eg'dius et Gregorius, Hovisolienses, maledixerunt, ut

intelligimus, nobis bis aut ter publice. Et cuius potestate, quam nullam habent? aut ex

quo evangelio, aut ex qua doctrina Christi vel apostolorum id fecerunt? Haec ne est reverentia erga superiores vestros? Haec ne professio vestrorum evangelistarum? Maledicere quisque nebulo aliis potest: sed maledictio et iusta ira dei revertitur in caput suum. Itane observatur et docetur a discipulis "Wittenbergensium doctorum charitas in Deum et proximum. Yere implentur in eis et ipsorum similibus verba illa prophetae, dicentis: Quare tu enarras iustitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum? Tu vero odisti disciplinam, et proiecisti sermones meos retrorsum. Si videbas furem, currebas cum eo, et cum adulteris portionem tuam ponebas. Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinnabat dolos. Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuae ponebas scandalum. Haec fecisti, et tacui. Existimasti, inique, quod ero tui similis. Arguam te, et statuam contra faciem tuam.“