Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
teljesíteni akarván, a száműzött lelkészek érdekében a többi bányavárosoknál s ezekkel együtt 1560. márcz. havában Ferdinánd király fiánál, Miksánál lépéseket tett. Miksa részvéttel meghallgatta a követség panaszait s ettől a kérvényt, mely a király elé beterjesztendő vala, átnézés végett elkérte; az esteli után a követeket ismét maga elé hivatván e kérvényt helyeselve visszaadta nekik, s kijelentette, hogy ha ezen ügyben véleménye kikéretnék, a mi egyházi ügyekben ritkán szokott történni, mellettök fog fölszólalni; ha kemény választ kapnának, arra híva fel őket, hogy azt vele közölni el ne mulaszszák; bucsuzáskor pedig mindenikkel közűlök nyájasan kezet szorított. A követek másnap átnyújtották a kérvényt Ferdinánd királynak, ki azt átvette ugyan, de azután egyszerűen félretétette *). A beszterczebányai tanács decz. haváig várt ezen ügyben kedvező fordulatra; ekkor azonban belátván, hogy reményei meghiúsultak, Kintzelius ipját, Süszmundt Andrást Kézsmárkra küldte, hogy a város és a száműzött lelkészek közt titokban fönálló viszonyt egyelőre megszakítsa* 2). Adler Márton ezután bártfai prédikátornak megválasztatott; Kintzelius János pedig a Bártfa közelében fekvő Tarnov helység plébánosává lett3). Adler 1564. jun. 8-án más Bártfán összegyülekezett lelkészekkel együtt az 1549-ben Stöckel Lénáit által szerkesztett „ Confessio pentopolitanát“ aláírta4); Kintzelius pedig Radaschinüs Mihály, bártfai lelkészszel és Fábri Tamás, bártfai iskolai igazgatóval együtt 1561-ben aláírta az erdélyi szász gyülekezeteknek az űrvacsoráról szóló hitvallását, mely a wittenbergi, lipcsei és rostocki egyetemeknek megküldetett5). Oláh M. ilyen módon legalább részben elérte czélját6); tervei azonban nagyobb szabásuak voltak. Ugyanis 1560. jan. 1-én Sz. Albert napjára egyházmegyei gyűlést kihirdetett Nagyszombatba, s kiátkozás büntetésének terhe alatt minden papnak meghagyta, hogy oda papi okmányaival ellátva megjelenjék7). E gyűlésre a beszterczebányai plébánost, Manko Mártont s a tót lelkészeket, Platzleo Jakabot és Csmcl Gergelyt külön levélben is meghívta s egyszersmind a királytól rendeletet kieszközölt, mely által a beszterczebányai tanács megintetett, hogy a nevezett lelkészeket a kitűzött időben Nagyszombatba küldje. Azonban csak Hanko engedelmeskedett e meghívásnak, s apr. 20-án önszántából Nagyszombatba elutazott8); de be nem várván a gyűlés ') V. 1. 95, 2. sz. a. 2) Pfarrhofraitung és 95, 2. sz. a. 3) V. 1. 267, 28. sz. a. 4) Ribini Mem. I, 85. 1. 5) Memorabilia ecclesiarum evangelicarum in comitatu Zoliensi, 164. 1. (M. s.) 6) Hogy az érsek érdeklődött a most elbeszélt ügy iránt, azt a következő tényből lehet következtetni. Meghitt emberei arról értesítették őt, hogy Kintzelius ipja, Süszmundt András házában rejtőzik ; ennek folytán 1560. okt. 5-én sajátkezű levélben felszólíta a tanácsot a királyi rendelet végrehajtására (V. 1. 316, 16. sz. a.); azonban a tanácstól azon fölvilágosítást nyeré, hogy azon alaptalan hírre Kintzelius öcsének, egy fiatal embernek megjelenése okot szolgáltatott, ki Süszmundt Andrástól egy prémes ruhadarabot elvitt. (V. 1. 267, 47. sz. a. ") V. 1. 267, 59. sz. a. és Ribini Mem. I., 155. 1. 8) V. 1. 316, 10. sz. a.
