Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
tiO kibocsátott, s ezt 1563 Dec. 17-én Saltzer Egyed megérkezésekor, ki ekkor Kassáról inegkivatott vala, némely pontokban megmásította. *) A tanács ugyanis attól tartott, hogy Meitzer Gergely, ki indulatos, önző s nagyravágyó természeténél fogva sehogysem bírta magának tiszttársainak s a közönségnek ro- konszeuvét megszerezni, Saltzer Egyeddel sem fog megférni; ezért az uttóbbi rendeletben megszabd mindkettőnek teendőit s egyúttal arra inté ezeket s a többi lelkészeket, hogy egymás iránt nyájasan viselkedjenek, dölyfös fölfu- valkodottságtól, hiú bucsvágytól, egymásnak kicsinyítésétől s szidalmazásától tartózkodjanak, s életükkel híveiknek utánzásra méltó példát szolgáltassanak, mivel máskiilömben saját magok és a város ellenségeinek új támadásokra alkalmat adnának. Ha azonban bizalmas rnegintés s atyai figyelmeztetés („väterliche Warnung“) e tekintetben nem segítene, s a haszontalan czívó- dással fölhagyni nem akarnának, arra figyelmezteté őket a tanács, hogy jól tudják, miszerint van egy hely, hol közöttük a béke akár szép szerrel akár pedig más módon helyre fog állítattni. — A tanács aggodalma nem volt alaptalan; Saltzer Egyed és Meitzer Gergely a stólák és a tizedpénz osztozkodásánál uem tudtak egymással megegyezni, s a tanács 1564. Feb. 1-én kénytelen volt közöttük a bíró szerepében közbenjárni. A tanács ekkor azt határozta, hogy a tized fejében bevett pénz három egyenlő részre osztassék, melyek közül egyre 6 írt. 55 den. esett, s melyek a két német lelkész és az egyházi pénztárt illették; a stólát illetőleg pedig azt végezte, hogy a közönség keresztelésre, temetésre és esketésre bármikor szabadon választhatja magának a lelkészek bámelyikét, azonban az ezen teendőkért fizetendő stólában a lelkészek egyenlő részben fognak osztozkodni; a mit a hívek a stólán fölül fizetnek, az azon lelkészt fogja illetni, ki azon esetben a functiót végezte. A tanács egyúttal a Saltzert és Meltzert testvéri egyetértésre intette, kik szót fogadván egymásnak kezet nyújtottak és kibélkültek.2) Mind a mellett a tanács szivessen vette, midőn Meitzer G. 1564 Jun. havában Selmeczbányára eltávozott, mivel még most sem mondott volt le azon reményről, hogy felejtlietlen száműzött két lelkészét, Kintzelius Jánost és Adler Mártont kedvezőbb korülymények közt vissza fogja híhatni. A német lelkészek heti fizetése ekkor 2 írt. 50 den. volt, a tót lelkészeké 2 írt; amazok a német, ezek pedig a tót ajkú hívektől kaptak stólát. A húsvéti offertorium, mely 1562-ben 39 frt. 62 drt. későb pedig átlag 40—50 ftot tett, eleintén kizárólag a plébánost illette. * 3j A lelkészek jövedelméhez tartoztak a tizedpénz s bizonyos önkéntes adományok, melyeket ezek a radványi búcsú után 4) karácsonykor és Yizkereszt napján összegyüj') V. 1. 95, 2. sz. a. 2) V. 1. 95, 2. sz. a. 3) V. 1. 277, 61, sz. a.: „Verzeiehniss der österlichen Verehrungen, so von einem ehrsamen Rathe altem Gebrauch nach in den heiligen Ostertagen auf der Kirchen in die Becher gesammelt und dem Herrn Pfarrer oder demjenigen, so es nach Gelegenheit der Zeit gebührt, überantwortet werden, vom Jahre 1562. — 1603.“ 4) V. 1. 371, 12. sz. a : „1540 nach der Radvaner Kirchweih für Hühner und Käse, so die Priester in der Stadt von Haus zu Haus gesammelt haben: 5 fl. 76 den.“
