Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

szu *). — Hasonló módon a bányavárosok lelkészei is Miksa királyhoz folya­modtak támogatásért Oláh M. követelései s üldözése ellen, s nehogy kény­telenek legyenek a nagyszombati egyházmegyei gyűlésben megjelenni és a trienti zsinatnak ott kiherdetendő határozatait elismerni, ugyanazon napon, melyen, mint fönt említtetett, az érseknek is Írják, t. i. 15G4. apr. 8-án Tvör- möezbánván tartott gyűlésükből azon kérelemmel fordultak hozzá, hogy miután az ág. hitvallás értelmében csak a tiszta evangéliumot prédikálják, ne engedné, hogy működésükben az érsektől gátoltassanak, vagy pedig, ha a nagyszombati gyűlésben meg kellene jelenniük, látná el őket saját s az érsek nevében ki­állított salvus conductussal, hogy e gyűlésben veszély nélkül megjelenhessenek s meggyőződésük igazságát bebizonyíthassák2). A leirat, melyet e kérvény következtében Miksa király apr. 25-én az érsekhez intézett, legjobban tünteti föl a nagy változást, mely Miksa király trónraléptével az egyházi téren beál­lott. A király ugyanis arra figyelmeztető e levélben az érseket, hogy miután azon igyekezete, mely által a bányavárosoknak ev. lelkészeit a trienti zsinat határozatainak elismerésére kényszeríteni akarja, a vallás dolgában létreho­zandó egyetértés ellenére van s a belbékét is veszélyezteti, emlékezzék meg Ferdinánd királynak nem régen kifejezett intéséről, s tekintettel lévén a létező körülményekre, minél gyöngédebben bánjék ezután ama lelkészekkel, nehogy építés helyett romboláshoz, sőt tán belforradalomhoz is anyag szolgáltassák3). Három hónappal később, t. i 15(54. Juh 24-én a halál kiragadta az élők sorából Ferdinand királyt, s enek uralkodásával együtt befejezve lön Oláh M. térítési kísérleteinek időszaka, melyek főképen a bányavárosok összetar­tásán s elhatározottságán hajótörést szenvedtek. E városok lakosságának el­szántsága az ott működő lelkészeket is hasonló föllépésre indította, a mint azt az előbb elmondottakon kivűl főképen következő nyilatkozat bizonyítja, melyet a boszterczebányai lelkészek 15(51-ben Zathay Balázs fődékán előtt tettek, s mely így hangzik: „Mi a főtisztelendő érsek úrnak mindig engedel­mes káplánjai vagyunk, hanem ha nem viselkednénk úgy, a mint a polgárok ') V. 1. 207, 20. sz. a.: „Welthermassen uns (lie Ehrsamen unsere liehen, getreuen, nalimliafren ltiehtcr und Hath uns« rer Pergstadt Scheinnitz in Hungern um unsere Für­schrift und Beförderung an dich, damit sie ihren bisher gehabten getreuen Pfarrer und Seelsorger, mit Kamen Ulrichen Kammerknecht von Bruchsal, welchen du von ihnen abge­fordert sollst haben, noch länger erhalten möchten, denuding und ganz flehentlich angelangt und gebeten, das hast du in anbei liegendem ihrem Sendschreiben mit mehreren Worten zu vernehmen. Dieweil wir ihnen denn von ihres gehorsamen und beständigen Wohlverhaltens wegen nicht allein in diesem ihrem christlichen Begehren, sondern in allen andern Wegen mit Gnaden und Güte zu erscheinen wohl geneigt sind, so ersuchen wir dich demnach ganz gnädiglich gesinnend und hegehrend, du wollest angeregte von der Schemnitz, als welche gar an dem Erbfeind gesessen und dergleichen taugliche gute Leut dorthin nicht allweg bekommen könnten, desselben ihres Pfarrers und Seelsorgers hei diesen gefährlichen Zeiten nicht berauben, sondern vielmehr allerdings alldort verbleiben und wie bisher der ganzen christlichen Gemein zu sondern Trost und Erquickung auch Ausbreitung und Erweiterung des heiligsten Wortes Gottes vorsein und dienen lassen ..." 2) Y. 1. 267, 31. sz. a. — Ribini Mem. I., 195. 1. 3) V. 1. 274, 111. sz. a. — Ribini Mem. I., 196. sz. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom