Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
5 fi z'ett oda, s most a védtelen Léva és Korpona felé visszahúzódott. A trienti zsinaton időző püspökök költségeinek fedezésére egyelőre a bányavárosokra rótt összeg felének befizetését követelte, miben neki az utóbbiak készséggel engedelmeskedtek, nem akarván ezen összeg megtagadása által haragját fölingerelni1). A következő (1563-ik) évben az érsek csak egyházi visitatiót elrendelt, 1564. apr. 24-ére pedig megint egyházmegyei gyűlést hívott össze Nagyszombatba, különösen azon ezélból, hogy ott a trienti zsinat határozatait kihirdesse2). Miután pedig magának a fődékánoknak több ízben beterjesztett jelentéseiből a bányavárosi egyházközségek állapotáról tiszta képet alkotott vala, ezen évben oda nem küldött ki többé egyházi visitatorokat, hanem két jezsuita hitszónokot, név szerint Seidel János tudort és Zimmerius János baccalaureust, ezeknek szónoklatától várván az elpártolt hívek visszatérítését, s febr. 17-én a bányavárosok tanácsait fölszólítá, hogy azokat jól fogadják s templomaikban prédikálni hagyják3). Midőn e hitszónokok febr. 27-én Sei- meczbányára jöttek, nagy előzékenységgel fogadtattak ugyan, de föladatuknak meg nem felelhettek, mivel a tanács úgy nyilatkozott, hogy azon kivánságnk- nak, miszerint a szószékre bocsáttassanak, a szövetséges városok beleegyezése nélkül meg nem felelhet, s hogy Selmeczbányának egyáltalában nincs szüksége szolgálatukra, mivel ez idő szerint elég és alkalmas hitszónokokkal bir; hasonló felelet adatott nekik másutt is. A bányavárosok márcz. 1-én gyűlést tartottak s az érsekhez föliratot intézvén a két jezsuita elutasításának okául azt hozták föl, hogy térítőkre nincs szükségük, mivel saját lelkészeik is csak az Istennek tiszta igéjét hirdetik nekik, a mint erről hitvallásuk is tanúskodik, melyet neki néhány évvel ezelőtt átküldték volt, s melyhez a bányavárosoknak összes lakossága oly erősen ragaszkodik, hogy minden kísérlet, mely vallásos meggyőződésének megváltoztatását czélozná, erőszakos visszahatást szülne, melyért a városi hatóságok felelőséget el nem vállalhatnának. Hogy pedig az érsek arról meggyőződhessék, miszerint a bányavárosokban nem csak a hatóság, hanem az egész lakosság is az ev. hitet vallja, e fölirat átnyújtásával két közönséges polgár megbizatott, kiknek az érseket élő szóval is kérniük kellett, hogy a bányavárosokat ev. vallásuk miatt ne bántsa4). — Az érsek a jezsuita hitszónokok elutasítását annál inkább zokon vette, mivel ezen alkalommal az ev. lelkészek prédikáczióikbau még buzgóbban és hevesebben kikeltek hitvallásuk mellett s a kath. egyház ellen, mint azelőtt, úgy hogy szándéka épen az ellenkező eredményt szülte. Ehhez járult, hogy e lelkészek be nem érték az általa az egyházmegyei gyűlésen megjelenőknek Ígért biztosítékkal, hanem apr. 8-án tőle formális salvus conductust és teljes szólásszabadságot követeltek s e nélkül a. nagyszombati gyűlésen megjelenni ’) Pf. r.: „Dem H. Erzbischof 10 fi. in Gold geschickt um mehres Glimpfen Imiben, und dass seine Gnaden bei gutem Muth erhalten werde.“ 2) V. I. 267, 24. sz. a. 3) Y. 1. 267, 35. sz. a. — Ribini Mem. I., 184. 1. Zimmeriust hibásan Timmerins- nak nevezi. 4) V. 1. 267, 34. sz. a.
