Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

47

választatott1;. Baj- s egyszersmind tagtársa is Adler vagy Aquila Mártán volt, ki Kintzeliussal együtt Olmützből elűzetvén szintén Beszterczebányán német lelkésznek alkalmaztatott. A plébániai hivatalt az utóbbi helyen még mindig Manko Márton viselte; Plat,do Julcab tót prédikátor mellett pedig Csmcl Gergely működött mint tót káplán.

Midőn Ferdinand király és Oláh M. érsek, kiknek a bányavárosok hitvallásának egy egy példánya átadatott vala, látták, hogy ily elhatározottsággal szemben szép szerével czélhoz nem jútnak, erélyesebb és szigorúbb eszközök- hez nyúltak. A király 1560. febr. 20-án a beszterczebányai tanácsnak meg- parancsolá, hogy Kintselius Jánost és Aquila Mártont, „e két kiváló eretneket (duos insignes haereticos), kik az eretnekség mérgével már sok más vidéket megmételyeztek, s Olmützban lázongásokat is előidéztek vala,“ a városból azonnal eltávolítsa, mivel meg nem engedhető, hogy ily veszélyes egyének egy helyről elkergettetvén ismét más helyen letelepedjenek alattvalói közt2). A tanácsnak nem maradt más választása, mint e kedvelt két lelkészét elküldeni, mivel a király engedetlenség esetében súlyosabb következményeket helyezett kilátásba. Kintzelius és Adler 1560. márcz. 31-én eltávoztak Besz- terezebányáról a tanács részéről 40 frtnyi útravalóval3) s Laszky Albrecht főúrhoz szóló ajánló levéllel ellátva, és az utóbbihoz Kézsmárkra utazván itten igen szives fogadtatásban részesültek. Megérkezésüket Laszky 1560. apr. 1 sajátkezű levélben tudtára adta a tanácsnak s ezt egyúttal e csapás miatt megvigasztalta s kitartásra intette1). Azután 1560. végéig Kézsmárkon tar>) Megérkezésekor 10 frtnyi adományt kapott. Pfarrliofraituugen.

2) Közöltetett a beszterczebányai ev. gynm. tört. 58. lapján.

3) Pfarrhofraitung: „1560. 21. Martii dem Herrn Johann Küutzelius und Martin Adler, als sie auf der kais. Majestät Befehl hinweggeschalft worden, zur Zehrung geben 10 fl.“ — Kirchenhistorien: A. 1560. 21. Martii in des Herrn Sebastian Prybizers Richteramt hat man auf Befehl des Erzbischofs von Gran Nicolai Olahi die ev. Predicanten in Neusohl, als H. Joh. Kintzelium und Mart. Adler müssen abschaffen.“

4) Y. 1. 183, 5. sz. a.: „ . . . Sintemal die wahre christliche Kirche allhie in dieser Welt mancherlei Kreuz, Trübsal und Leiden unterworfen sein muss, uud nichts Besseres zu gewarten hat, ist nichts Neues, sich auch nicht zu verwundern, ob der Teufet durch seine Gliedmassen jetzt bei euch wüthet uud tobet, und die reine lautere Lehr des göttlichen Wortes nicht leiden mag, welches denn ein gewisses Zeichen ist, dass solche Lehr, so bei euch bisher gepredigt worden, der heiligen Schrift rechter Verstand und gegründete Wahrheit sei. Derhalben solches billig euer Ruhm und Trost in eurem Gewissen sein soll, ob ihr auch etwas darüber ausstehen müsset. Betreffend eure Predicanten, von welcher wegen Eure Namhafte Weisheiten ganz treulich an mich geschrieben, dieselbigen in günstiger Befehluiss zu haben, sollen sich dieselbigen dess zu mir und den Meinigen gänzlich versehen, dass ich samint meinen Unterthanen dieses Falls, so viel möglich, nichts unterlassen will. Und was ich auch sonst ihnen Liebes und Gutes erweisen kann, darinnen wollen wir uns dermassen halten, auf dass ihr spüren und merken sollet, dass ich mitsammt gedachten meinen Unterthanen ein herzlich Mitleiden mit euch trage, so lange es die Noth erfordern wird. Gott der Allmächtige aber, welcher der rechte uud einzige Schutzherr ist seiner christlichen Gemeine, der wolle euch trösten und in seiner Erkenutniss und beständigem Bekenntniss stärken, auf dass ihr alle Anfechtung des Teufels ritterlich überwinden möget, auch sein heilsames und alleinseligmachendes Wort zu Trost uud Erquickung eurer Seelen ewiglich bei euch erhalten.“