Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
46 Miksa udvari hitszónokának 3 márka ezüstöt ajándékul elvitt. Lelkészeiket ekkor sem bocsátották el az érsekhez. Midőn az országgyűlésnek vége lett, a rájuk rótt 4000 frtnvi adó elengedésének kieszközlése végett Ferdinand királyhoz Ágosta városába követséget küldtek, melynek, mint föntebb említte- tett, a király szájából kemény szavakat kellett hallania az ev. vallásról s a prédikátorokról tétetvén említés. A király nem sokára azután a bányavárosoknak rendelet útján egyenesen megparancsolta, hogy eretnek lelkészeiket bocsássák el, minek következtében az utóbbiak 1559. decz. 6-án Selmeczen gyűlést tartottak, melyben a „Confessio pentapolitana“ mintájára hitvallásukat írásba foglalták, még pedig azon czélból, hogy magukat a nyilvánosság és különösen (3 Felsége előtt is az eretnekség vádjától tisztázzák és vallásos meggyőződésüknek az ágostai hitvallással való megegyezését bebizonyítsák. A bányavárosoknak ezen hitvallása („Confessio 7 montanarum civitatum,“ vagy „Confessio heptapolitana“) később föl szokott olvastatni az utóbbiaknak egyházi közgyűlésein, s általában mindig igen nagy tiszteletben tartatott ; 1578-ban Beszterczebányán Scholz Kristóf nyomdájában nyomtatásban is megjelent'i) 2). A selmeczi gyűlésen Beszterczebányáról a német és tót prédikátor, Kintzduis János3) és Platsko Jakab részt vettek. — Kinteelins előbb Olmützban működött vala, s innen ev. hitvallása miatt a klérus sürgetése következtében Ferdinánd király által elűzetett. 1557. jan. havában Beszterczebányára jött, s itten az előbbi évben kimúlt Otzler Bálint helyére német lelkésznek megi) Kiírná I, 79. 1.-) Micae Burii: „Addit M. Joli. Utirius li 1 ins: „„Adiuncta est haec confessio confessioni verae religionis Gregurii Meltzeri, concinnatoris Novisoliensis, impressae Neosolii 1578 in 8-vo, quam ipse vidi et contuli.““ ltibini Mem. I, 133. 1. ezt mondja: „ . . . Cuius tamen editionis exemplum nondum nobis videre licuit. Unum in bibliotheca ecclesiae Neo- soliensis hodieque diligenter adservari, pro certo habendum est.“ Most már nincs ott, (jent a beszterczebányai ev. gymnasium könyvtárában. -— A király Liptó vármegyébe is küldött ekkor hasonló szigorú rendeletét, onnan is ki akarván űzni az ev. lelkészeket; ennek folytán a liptói nemesség követet küldött Beszterczebányára a bányavárosok intézkedéseinek megfigyelése végett. Ezzel a fönt említett hitvallás másolatban közöltetett. V. 1. 267, 58. sz. a. Erről a beszterczebáuyai tanács 1559. decz. 8-án ezt irta a körmöcziuek: „.... Denn uns auch unsere Nachbarn der ganze Adel aus der Liptau zuschreibt, dass sie gleichfalls von der kais. Majestät schriftlich mit ernstlichen Befehlen ersucht worden; derhalbeu ihr Gesandter bei uns so laug verharret, bis unsere Gesandten aus der ehrbaren Stadt Versammlung anheimkommen, von wegen endlichen Bescheids, wie sich die ehrbaren Stadt hieriunen entsehliesseu und halten werdeu; welchem wir denn eine Abschrift der Artikel, dabei sie auch, wie wir berichtet werden, verharren wollen, mitgetheilt, und sie darauf ihre Gesandten aus der Spanschaft zu Ihrer kais. Majestät abfertigen wollen. Wiewohl wir auch vom bemeldteu ihren Gesandten vernommen, dass der fíáthori András seinen Dienern ernstlich auferlegt, dass wo etwa auf seinen Gründen oder Gütern Priester erfunden würden, welche auf Erforderung sich nicht gehorsamlich gestellen, oder von dem Adel zu erscheinen nicht gelassen würden, bemeldete Priester sammt dem Adel als Rebelles Caes. Majestatis sollen vertrieben werden. Doch ist der Adel entschlossen, bei einander zu verharren und einträchtig zuzusetzen.“ 3) így írta magát alá a V. 1. 267, 26. sz. a. megőrzött levelében.. Neve az egyházi számadásokban s más helyen sokféleképen írva található: Khünzl, Khynzelius stb.
