Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
40 megjegyzé, hogy minden pap tonsurával ellátva jelenjék meg az érsek szine előtt, mivel csak így fog ennek kegyében részesülni1). A szövetkezett bányavárosok, úgymint Seliriecz-, Körmöez-, Besztercze-, Libeth-, Béla-, Bakabánya és Újbánya közölték egymással véleményeiket az ez ügyben követendő eljárásra nézve; a körmöcziek azt javasolták, hogy az érsek felszólításának engedelmeskedni kell, ellenben a selmecziek veszélyesnek tartották ezt s azt tanácsolták, hogy ezen ügynek alapos megbeszélése végett közgyűlést kell tartani2). Ez meg is történt; az említett városok követei és lelkészei szept. 15-én Beszterczebánváu összegyülekeztek, s az érsekhez intézendő oly tartalmú föliratban megállapodtak, hogy lelkészeik csak Krisztus és az apostolok tanait hirdetik és feddhetlen életet folytatnak, s hogy ha az érsek erről személyesen meggyőződni akar s utazása közben a bányavárosokat magas látogatásában részesítendi, ennek nagyon örülni fognak, mivel azt reményük, hogy ezen alkalommal a bányászat iránt való érdeklődése újra föl fog ébresztetni s az utóbbinak hathatós támogatásában fog nyilatkozni. Miután a znió-váraljai gyűlés megnyitására kitűzött nap elmúlt a nélkül, hogy a bányavárosok lelkészei azon megjelentek volna, Oláh M. 5 napi határidő alatt újból oda idézé azokat s erről a városi hatóságokat is értesítő. Ennek következtében a bányavárosok szept. 22-én és 23-án ismét közgyűlést tartottak Körmöczbányán s azt írták innen az érseknek, hogy készek ugyan lelkészeiket szine elé állítani, ha azokkal Körmörz-, Selmecz- vagy Beszterczebányán összejönni akarna, mely esetben csak arra kérnék őt, hogy magával nagy fegyveres kíséretet ne hozzon; hogy azonban máshova nem küldhetik azokat oly háborús időben, mivel Balassi János mellékelt nyilatkozata szerint az utak a portyázó ellenség által veszélyesekké tétettek; hogy különben lelkészeik az ág. hitvallást követik, mely a szent Írással mindenben megegyezik s a bányavárosok lakóinak szívében oly mélyen meggyökerezett, hogy onnan nagy lelki fájdalom, s a lelkiismeret megsértése nélkül többé ki nem irtható; hogy annálfogva esedeznek, ne bántaná e hitvallásukat, melynek igazságáról erősen meg vannak győződve. Említést tettek azon hírről is, mely szerint Znió-Váralján két lelkész fogságba ej tetett, kik ev. hitüket megtagadni nem akarták; egyúttal kijelentették, hogy attól tartanak, miszerint megjelenésük esetében ők is lelkiismeretükkel ellenkező tettekre kényszeríttetnének3). *) *) V. 1. 267, 48. sz. a. Ezen kivfil bizonyos Tamás nevű papról ezt írja az aldékánnak: „Miror Thomam nostrum ita esse varium; si veniebat ad me, ad patrem veniebat; non debebat timere aliquem, neque chorum, neque episcopum, neque aliquem alium. Iam semel liber est a choro, nemo eum amplius compellet; sed tamen opus erat, ut se purgaret; sed si non facit, et non vult venire, ostendet se reum facti. Melius fiebat illi ad me venire, quam ad dominum reverendissimum. Adhuc etiam veniat ad me post synodum. Si neque ad dominum reverendissimum, ueque ad me voluerit venire, Dominatio vestra privet eum sacerdotio, quo ostendit se indignum habita uxore, captivet eum et arcstet bona eius; sed si venerit et se purgaverit, erit liber ab omnibus et me sentiet patrem eius esse, sicuti fui prius“. 2) V. 1. 267, 49. sz. a. 3) V. 1. 267, 52. sz. a. és Ribini Mem. 1., 123 1.
