Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
38 nem tart káplánt, minek ellenkezőjét a város ügyvéde a szóban lévő tárgyalás napján állítá. Az utóbbi a törvényszéktől követeié, hogy Hohemvartlier alaptalan vádjáért 100 frtnyi bírságban s a perköltségekben elmarasztaltassék '). Hobenwarther azután két ízben kitűzött tárgyalásra meg nem jelenvén, 1500 febr. 13-án 20 frtnyi perköltség megtérítésére elítéltetett, miután előbb a város az említett bírság követeléséről lemondott vala; márcz. 18-án alávető magát ezen ítéletnek1 2 3). Annál nagyobb eredménynyel dicsekedhetett Hobenwarther a vele szövetkezett s baráti viszonyban élő Stegerrel együtt más tekintetben; e két férfi ugyanis, mint föntebb említtetett, a beszterczebányai ev. lelkészek irányában a föladó szerepét játszotta, s e tekintetben Oláh M. érsek szolgálatába szegődött Midőn Oláh M. a hitújítás gyors terjedését a bányavárosokban s a körülfekvő megyékben észrevette, annak elnyomására erélyes tevékenységet kezdett kifejteni, s e végett különösen azon volt, hogy a hitújításhoz ragaszkodó lelkészeket püspöki felügyeleti s fegyelmi jogánál fogva felelőségre vonja s vagy a kath. egyház kebelébe visszatérni kényszerítse, vagy ha makacsul ellenszegülnének, hivataluktól elmozdítsa. Ehhez annál több kilátása volt, minél kevésbbé mertek még ekkor az ev. lelkészek a püspökök egyházi hatóságát magukról nyíltan lerázni, mivel ennek elismerésére magától a királytól kényszerítteltek. Ferdinand király a kath. egyháznak buzgó védője volt; a hitújításról, melyet Némethonban csak kénytelenségből megtűrt, Magyarországban hallani sem akart, mivel azt hitte, hogy minden baj, mely ezen időben a keresztény világot érte, a kath. vallás megvetettségéből s különböző vallásfelekezetek terjeszkedéséből eredeti 4). E meggyőződésben Oláh M. érsekkancellár által megerősíttetett, ki a király figyelmét különösen a bányavárosokra, mint a Protestantismus főfészkeire fordította, melyekben a városi hatóságok az ev. egyház pártfogóinak szerepét játszották. Midőn az érsek fönt megérintett actióját megindítani akaró, nehogy szándékainak keresztülvitelében különösen a beszterczebányai tanács ellenszegülése által gátoltussék, Ferdinand királyt 1558 jul. 19-én egy rendelet kibocsátására rábirá, melyben az utóbbi tanács arra intetett, hogy a város területén Anabaptistákat és Sacra- mentariusokat ne tűrjön s hogy más felekezetű egyéneket ne védjen az érsek fegyelmi eljárása ellen, melyre ez magától a királytól felszólítta- tott, hanem hogy azt és megbízottjait kötelességük teljesítésénél minden kitelhető módon támogassa, miután ezeknek különösen oly prédikátorokat, kik papi 1) V. 1. 74, 44. sz. a. 2) V. 1. 74, 39. sz. a. 3) Y. 1. 85, 2.: „Es hat aber der Hohemvartlier heim Erzbischof dio Stiidt angeben (wie die Abgesandten gewiss erfahren), als sollte ein unrichtig Wesen in den Pergstädten der Priesterschaft halber sein; dass das Volk möcht leicht,lieh auf den alten Brauch gebracht werden, wo nur Jemand war, der das Volk recht unterweisete. Denn man finde noch viel frommer, alter Christen, die sich auf den alten Weg weisen würden lassen. Hat darauf gebeten, der Erzbischof wolle darauf bedacht sein und solche unordentliche Mess refor- miren lassen“. 4) Ribini Memorab. I, 130 1.
