Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
27 templomokban nyilvánosan kihintettet«. Ilyen módon a beszterczebányai tanács önmagával ellenmondásba jönni kényszeríttetett; mert ámbár magát a kat.li. egyházba tartozónak nem tekintette, sőt inkább szívesen is vette, bogy a lakosság ama kirekesztésből nyilvánosan gúnyt űzött'), mégis attól tartván, hogy az ünnepélyes excommunicatio reá nézve komoly következményeket vonhat maga után, mindent elkövetett, hogy ezen büntetés alól fülmentessék, s ismét a kath. egyházba bekebelezettnek kinyilatkoztattassék. E végett magát alá kellett vetnie a klérus egyházi hatóságának, melyet pedig magáról volta- képen minden módon lerázni igyekezett, s a szükséges lépések megtételével Nissny János ügyvédet megbízta, a ki ama czél elérésére először Oláh Miklós érsekhez folyamodott. De az érsek azt felelte gunyorosan, hogy a tanács azzal dicsekedett, azelőtt, miszerint mihelyt Steger ügye bíróság elé kerül, ez ellen fölhozott vádjainak alaposságát könnyen be fogja bizonyítani, s hogy most, midőn ez megtörtént, maga meghátrált. Midőn a város ügyvéde látta, hogy ügye e fórumnál előre el van vesztve, a trienti zsinathoz kirendelt pápai követhez, Delphinius Zakhariáshoz („papae Julii Ili. domesticus praelatus“) fordult, s ezt rábíró, hogy a szóban lévő excommunicatio megszüntetésébe bizonyos föltételek alatt, beleegyezzék s egyelőre az érseki helyettesnek további jogi eljárását megakaszsza, Steger ellen pedig sommás eljárást elrendeljen. Hogy azonban Steger ügye, mely világi hatóság elébe is vitetett vala, e helyen is szorgalmaztassék, Nissny János a tanács kívánsága szerint, egyúttal a királyhoz személyes kihallgatásért folyamodott, arra hivatkozván, hogy a városnak márcz. (1-án kelt kérvénye még mindig elintézetlenül hagyatott; ekkor a pozsonyi országgyűlés idején tett lege a király elé bocsáttatott. Ferdinánd király épen az ebédtől fölkelt vala, midőn a város ügyvéde belépett, s meghallgató beszédét, melyben ez különösen azt hangsúlyozta, hogy a tanács az elrendelt bizottság kiküldetésére vár, hogy azonban időközben egyházi átokkal sújtatott, mivel Steger ügyét, mely Ő Felsége által eldöntendő lesz, egyházi törvényszék előtt tárgyalni nem akarta; mindez, mondó az ügyvéd, csak fogás Steger részéről, a ki az említett bizottság kiküldetésétől félvén, a tanácsot ilyen módon terrorizálni s kifárasztani akarja. De a király, a ki a hitújításnak legkevésbé sem volt barátja, s a környezetében lévő főpapoktól Beszterczebánya városának a kath. egyháztól való elpártolását megtudta vala, Nissnyt igen rósz fogadtatásban részesítő, azt lobbantván neki szemére, hogy minek bocsátkozik lutheránusok védelmébe, s minek akar lutheránus s egyúttal keresztény is lenni; azután pedig elbocsátó, az ügy eldöntését máskorra halasztván2). Ekkor Nissny ismét a pápai követhez fordult s okúi *) *) V. 1. 355, 1.: „Man hat auch sagen gewusst, man hätte aus der Excommunication nur Spott getrieben.“ 2) V. 1. 355, 1: „Diese Supplication hat mit mehr Worten Herr Nissny hei Ihrer Majestät, als sie vom Tische aufgestanden, declariret, und der Stadt wegen vor Ihrer Majestät einen harten Strauss halten müssen, weil sie wegen der Religion bei Ihrer Majestät höchlich angeben worden, und das hat der Steger gethau, der alle Pergstiidt. wegen der Religion verrätherisch hei Hof angegeben. Ihre Majestät sagte, warum er der Lutherischen Sache fördere und wolle lutherisch und ehristisch sein.“
