Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
‘24 hova ez bizonyos Winkler András, boroszlói lakostól kiállított, s „dominus Philippus“ azaz Melanchthonhoz intézett ajánló levéllel ellátva 1540. szept. havában elutazott1). Steger R. tanulmányait később Lipcsén, s úgy látszik, Krakóban is folytatta, s 1550-ben az utóbbi helyen papnak fölavattatván, atyjának márcz. 17-én bekövetkezett halála után Beszterczebányára visszatért, s az említett szerződés értelmében hivatalos működését megkezdte. Eleintén szép magaviseletét tanúsított; de csakhamar eláruld, hogy erkölcsi erővel s vallásos meggyőződéssel nem bír, s hogy sem a katholikus, sem a protestáns egyháznak nem igazi híve, hanem ingatag és jellemtelen ember, a ki a körülmények szerint azon párthoz kész csatlakozni, melytől önzése legtöbb kielégítést vár. Feslett életet kezdett folytatni, folyton csak mulatságokat és szórakozásokat hajkászott, és rút s féktelen szenvedélyek rabjává lett, úgy hogy magaviseleté közbotrány tárgyává vált. A tanács őt e miatt több ízben megintette; de Steger nem tért jobb útra, sőt inkább mindig mélyebben sülyedt, úgy hogy a lakosság, midőn az ispotály épülete egy viharos napon villáin által lángba boríthatott, ezt az isten haragja jelének tekintő, s úgy vélekedők, hogy maga az úr isten sem nézheté tovább az aljas kéjencznek sodomoíikus életét. A tanács a baj orvoslására nem választál a legrövidebb utat, t. i. a bűnös eltávolítását, melyet már előbb egy ízben jó sikerrel alkalmazott vala, mivel valószínűleg attól tartott, hogy ilyen eljárás az ispotály fölött való pártfogói jogát veszélyeztethetné; hanem Oláh Miklós esztergami érseknél s az érseki helyettesnél, Pápai Pálnál, Stegernek erkölcstelen életéről jelentést tett. Ennek következtében az érseki helyettes 1552-ben Hilarius napján Steger ellen dorgáló s idéző levelet kibocsátott, mely ennek Simonis Bálint, radványi pap s zólyomi aldékán által kézbesíttetett, s melyben Steger javulásra s a környezetében élő női személy elbocsátására intetett; ellenkező esetben tudtára adatott, hogy a levél kézbesítésétől számítandó 20 nap alatt Nagyszombatban egyházi törvényszék előtt kell megjelennie, s ha ezen idézésnek nem engedelmeskednék, az egyházmegye minden templomában kiátkozottnak fog kihirdettetni. Steger azonban nem engedelmeskedett, mi a városi tanácsot arra indította, hogy önállólag erélyesebb eszközökhez nyúljon; az említett női személy be- börtönöztetett, s később a városból kiutasíttatott. Ekkor Steger a tanács tudta nélkül a városból szintén eltávozott, s ama nő társaságában fél évnél tovább Turóczmegyében kóborolt, hol botrányos magaviseleté következtében többször bajba került. Egy ízben Mosóczon és Szklabina várában fogva is tartatott, mivel állítólag szolgája az ő puskájával egy mosóczi lakos leányát agyonlőtte. E börtönből nehány pap közbenjárása folytán kiszabadíttatván, ismét az országban czéltalanúl ide s tova kószált, s végre Teschenbe kerülvén, egy ideig itten tartózkodott. Azalatt a tanács által hivataláról fölfüggesztetett, s fizetése zár alá helyeztetett; ő pedig adósságokba merült, melyeknek biztosítása czéljából hitelezői fizetését lefoglalni akarták. Ily helyzetben Teschenből levél útján fölszólítá a tanácsot, hogy javadalma („beneficium“), melyre élethossziglan megválasztatott, adassák neki vissza, s azzal fenyegetődzött, hogy kívánsága *) *) V. 1. 90, 87. sz. a.
