Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
20 Az átvett plébániai jószág kezelése szintén két külön gondnokra bízatott („Pfanhofsverwalter“), kiknek a bevételekről s kiadásokról pontos számadást elkészíteniük s megvizsgálás végett minden év végén a tanácshoz beterjeszteniük kellett'). A plébániai gondnokokon kívül egyházi gondnokok („Kirchenväter“) is választattak, kik a templomi szükségletek födözéséről gondoskodtak, s e czélra a perselypénzt, templomi ülőhelyekért, sírhelyekért, harangozásért Opfer, so über’s Jahr gefällt, soll der Armuth zugute in Gotteskasten gelegt werden. Es soll auch gemeine Stadt zur Erhaltung der Priesterschaft die jährlichen Zinsen der Bürger, so bisher der Pfarrer eingenommen, zu sich nehmen und einmahnen, und dieser Contract ist za versuchen auf ein Jahr von beiden Theilen angenommen. Zur Beköstigung der andern Priesterschaft und Schulmeisters, welche Herr Pfarrer bisher ohn Zuthutiug der Herrn des Raths versorgt, wird gemeine Stadt Geld müssen geben.“ E szerződésből legkevésbé sem látható, hogy Hauko Mártonra kényszer gyakoroltatott volna; ellenkezőleg az idézett szövegből kiviláglik, hogy Hauko a gazdaság kezelésével járó bajlódások kikerülése végett határozta el magát a plébániai jószág átadására, s hogy inkább le akart köszönni, mint e gondok terhét tovább viselni; eljárásának szabadságáról az is tauúskodik, hogy a szerződés kisérletképen egyelőre csak egy évre megköttetett. — A „Schemat. hist.“ 144. lapján található következő sorokra is kell megjegyzést tennem : „. . . Viso eo, <piod proventus paro- ckiales sustentandis ministris e perceptione decimarum ac censuum ad parochum spectantium suffecturi sint, agros et possessiones amplas parochiae senatus consulto iudex et magistratus civitatis inter se possidendas exeensuaruut, imo ins allodia et horrea in illis erigendi tam per se, quam per haeredes perpetuo hire possidenda, sibi tribuerunt.“ A tanács 1546. febr. 13-án Schaffer György bírónak és Rueb Jánosnak két szántóföldet bérbe adott az előbbinek 8, az utóbbinak 4 frtnyi évi bér s a termés tizedének beszolgáltatása fejében; hasonló föltételek alatt kibéreltetett aug. 3-án egy harmadik szántóföld is; az első szántóföld bérlete 1550-ben, a többieké 1557-ben másokra szállt hasonló föltételek alatt; az évi bér pedig a tizeddel együtt az egyházi pénztárba pontosan beszolgáltatott. Ugyanez történt egy a plébánia birtokához tartozó kerttel, mely egy mészárosnak évenkint fizetendő 2 írtért bérbe adatott. (Prot. act. iur. 171. 1.) — Mind ebben nem igen lehet látni kárhoztatandó tényt; a tanács valószínűleg előnyösebbnek találta, hogy az említett szántóföldek bérbe adassanak, mint azt, hogy kezelésük külön fölfogadandó s folytonos felügyelet alatt tartandó szolgákra bízassák. Ellenben kedvezésnek tekintendő azon tény, hogy a tanács 1546. máj. 4-én Schaffer György bírónak saját kérelme folytán egy plébániai rétből 2 frtnyi évi bér fejében egy részletet oly módon átengedett, hogy ez ott majort s malátaházat fölépíthessen. Ezen eset azonban nem egyedüli a maga nemében; 1547. jón. 21-én bizonyos polgárnak egy városi rét 33 déuárnyi évi bér fejében kiadatott oly engedelemmel, hogy a bérlő azt kertté átváltoztathassa; 1549. szept. 10-én pedig egy telek a város földjéből az illető folyamodónak, ki azon építkezni akart, ingyen átengedtetett. (Prot. act. iur. 232.1.) Hogy a tanács az egyházi javak elidegenítését nem tűrte, azt a következő tény bizonyítja. Glocknitzer Farkas tanácsos, kire a Borbála kápolna örökösödés útján szállott volt ebből az ott levő ezüstből készült s szenteket ábrázoló szobrocskákat elviteté s szállására letételé. Ez ellen a tanács 1546. decz. 10-én erélyesen tiltakozott, s Glockuitzernek megparancsolá, hogy azon szobrokat a város őrizetébe adja át. — Prot. act. iur. 188. 1. — Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, habár ez az itt szőnyegen lévő tárgyhoz nem tartozik, hogy a „Schemat. hist.“ 123. lapján megemlített szép síremlék, mely most a Borbála kápolna egyik falába van már befalazva, Petermann Borbálának, Glocknitzer Farkas nővérének sírköve volt; ezt a „Prot. act. iur.“ 189-ik lapján található következő megjegyzésből lehet következtetni: „Es hat selige Frau Barbara Petermann, Herrn Wolfgang Glocknitzers leibliche Schwester, zur Capellen S. Barbarae, Ihres Begräbnisses in unserer Pfarrkirche fl. 1000 in Gold legirt.“ Ez tehát azon kitüntetésre, hogy sírköve a templomban közszemlére kitéve maradjon, magát ezen tetemes hagyomány által érdemessé tette vala. ') Prot. act. iur. 114. 1.
