Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
18 von Benin im Plessnischen Gebiete“) nov. 16-án a többször említett bánya- hivatalnokok, több városi tanácsos s a papság jelenlétében hivatalába ünnepélyesen bevezettetett, mely alkalommal a „Veni sancte spiritus“, „Te Deum laudamus“ és „Pro pace“ dalok elénekeltettek. Miután így a szükséges előin- tézkedések megtétettek, a tanács decz. havában Becsbe küldte a városi jegyzőt, ki e hó 5-én Ő Felségének terjedelmes kérvényt átnyújtott, melyben hivatkozás történt arra, hogy az ispotály városi lakosok által alapíttatott s hogy Caroli Péter, a ki azt tetemes birtokkal ellátta, szintén a város polgára volt; hogy ezen intézet szegény polgárok eltartására szolgál, mely czélból a lakosságtól időről időre önkéntes adományok is beszedetnek, s hogy miután a királyi bányák bérlői az ispotály! pártfogói jogról a város részére azon föltétel alatt lemondottak, hogy Ő Felsége e jog átruházásába beleegyezik, legtermészetesebb volna, ha e jog gyakorlata jövőben a városi tanácsra bízatnék, mely az említett bérlők bányaigazgatóinak beleegyezésével az ispo- tályi lelkészi hivatalra már is alkalmas és nőtlen egyént meghívott, — E kérvénynek meglett kívánt sikere. Ferdinánd király 1544. decz. 16-án rendelet utján, melyet Oláh Miklós, zágrábi püspök is aláírt, megbízta a városi tanácsot a jövendőbeli ispotályi lelkészek megválasztásával saját megerősítési jogának föntartása mellett, s a tanács kötelességévé tette, hogy ezen intézet fölött gondosan őrködjék s javainak elidegenítését vagy jövedelmének más czélokra való fordítását ne tűrje'). Miután a tanács o pártfogói jog birtokában volt, decz. 30-án a nevezett bányahivatalnokokkai szerződést kötött, melyben az ispotály alapítványainak czélja, s jövendőbeli kezelése, Kindermann Kristóf nyugdíjazása s az új lelkész fizetése megállapíttatott. Ezen okmány szerint az említett alapítványoknak nagyobb része az ispotályi igazgató s két káplán, kisebb része pedig 24 szegény polgár eltartására szolgált. Mivel az utóbbi rész jövedelme czéljához képest nem volt elég nagy, a városban s a környékén az ispotályi szegények számára vasperselybe minden héten kegyes adományok gyüjtettek, melyekből első sorban a gyűjtők s az ispotálynak szolgai személyzete díjaztattak, míg a maradék az ott eltartandó szegények közt kiosztatott; ezenkívül a kincstári bányák bérlői az utóbbiak eltartásához hetenkint egy forinttal s más önkéntes segélyezéssel is hozzájárúltak. Hogy a kétféle alapítvány jövedelme közt az aránytalanság megszűntettessék, a bányaigazgatók indítványozása folytán megállapíttatott, hogy jövőre az ispotály vagyona osztatlan egészet fog képezni, melynek jövedelmében a lelkész s káplánjai és az eltartandó szegények a szükséglet mérve szerint részesítendők lesznek, úgy hogy lehetőség esetében több szegény polgár is fog felvétetni eltartás végett. Hogy pedig a jövendőbeli ispotály i igazgatók ezen alapítványokat a szegények rovására önző módon ki ne zsákmányolhassák, mi addig igen sokszor megtörtént vala, az összes ispotályi fekvő birtok s a mellékes jövedelem kezelése két élethossziglan megválasztott gondnokra („provisores hospitalis“), t. i. az ekkori városi bíróra, Drachsler Lénáidra és Glocknitzer Farkas taná‘) V. 1. „Stadtbuch“ 51. 1.
