Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

10 házról házra jártak, s az egyes lakások ajtaí előtt előbb egyházi énekeket elénekeltek, azután pedig a házakba bemenvén az átnyújtott ajándékokat átvették. Ezen adományok az egyházi pénztárnoknak beszolgáltatlak, ki az összeg egy részét a pénztárban visszatartotta, a többit pedig a papok közt szétosz­totta. 1538-ban karácsonkor ilyen módon 20 frt. 14 den. gyűlt be; a falvakon sokkal kevesebb szokott beszedetni '). A plébánosi hivatal 1538—1540-ig üresedésben maradott; az utóbbi évben a tanács kísérletet tett annak betöltésére, megkíván Cophart Lipótot. pozsonyi prédikátort, ki magát azonban hallgatóinak hozzá való ragaszkodása által lekötelezve érezvén ezeket cserben hagyni nem akarta. Cophart a maga részéről a beszterczebányai tanácsnak igen melegen ajánlotta Badaschin Mi­hályt, ki előbb Hamburgban hirdette vala az isten igéjét, s épen akkor hiva­tal nélkül volt. De az utóbbi vagy meg nem hivatott Beszterczebányára, vagy pedig előnyt adott a bártfai híványnak, mert később Bártfán működött, meghonosítván ott az ev. isteni tiszteletnek egyszerűsített szertartásait2), mely czélból a bártfaiak ugyanezen évben Francik Bertalant hívták volt magukhoz. A következő évben a beszterczebányai tanács a község beleegyezésével Fahcr Egyedet, lieguitzi lelkészt hívta meg plébánosnak, ki azonban azt vá­laszolta, hogy szívesen engedne e meghívásnak, mivel tudja, hogy Besztercze- bánya s a többi bányavárosok ev. prédikátorokban szűkölködnek; hogy azon­ban Liegnitzon csak kevés idő óta működik s reformatori művét e helyen bevégzettnek még nem tekintheti, mivel még folyton harczolnia kell megha- sonlott és tévelygő szellemekkel, úgy hogy a wittenbergi férfiak őt folyton arra kérik, ne hagyná el mostani állomását, hol az isten igéjével még soka­kat kell a megváltó ismeréséhez vezetnie; hogy ennélfogva az utóbbiaknak megígérte, miszerint még egy évig ott fog maradni, (igyekezvén a rá bízott lelkeket a szellem kardjával a sátántól elhódítani és Krisztushoz vezetni. ’) E gyűjtés maradványa azon szokás, melynek most az alsóbb népréteg hódol, s mely abban áll, bogy inasok, szolgálók s más ilyenféle egyének karácson estéjén a szállá­sok ajtai előtt énekelvén a lakók bőkezűségére appellálnak. 2) Klein I., 331. 1. Cophart Lipótnak a beszterczebányai tanácshoz intézett levele 1540. márcz. 18-án Pozsonyban kelt, s egy része így hangzik: „Detineor nunc Posonii ad- strietus victusque clamore et desiderio parvulorum esurientiumque et petentium panem verbi dei; quandoquidem ecclesia apud nos magna et ingens admodum est audiendi verbum dei fames, ita ut non sit qni non misereatur et compatiatur hominibus esurientibus, quum pau­cissimi rarissimique inveniantur integre et sincere verbi coelestis panem frangentes parvulis. Quum igitur sciam et compertum habeam divina ordinatione dispositioneque huc me vocatum ac missum, ut panem et lac parvulis praebeam, quibus lacte opus est, exercitatis autem solidum cibum in tempore opportuno: non possum dimittere commissos parvulos nec dese­rere nunc parumper exercitatos ...........Est quidam verbi divini praeco apud nos, nomine M ichael Eadaschinus, Liburnus, vita et doctrina clarus, integer, sincerus et totus evangeli- cus, a quacunque nunc conditione liber et absolutus, qui quidem si vocatus fuerit ad quem- cunque locum, credo ipsum cum gaudio iturum atque profecturum illuc. Is nempe anno nunc elapso seminavit dei verbum Hainburgensihus, sed iam nunc totaliter ab illis absolu­tus.“ — (V. 1. 236, 7. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom