Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
9 terczebányára, de mindkét esetben sikertelenül. Tesehenben működött volt előbb Francik Bertalan is, kinek az isteni tisztelet reformálása körül szerzett érdemeiről a beszterczebányai ev. gymnasium történetében (12. s k. 1.) említés tétetett. E férfi boroszlói születésű volt, 14 évig Tesehenben mint káplán működött, hivatalát „az isten igéje szerint híven“ betöltvén, és sokszor a tescheni herczeg előtt is prédikált1); 1539-ben Beszterczebányára elhivatván itteni működése s különösen fönt említett érdemei által annyira kivívta magának a köztiszteletet, hogy a tanács „a szerény, jámbor és tevékeny férfit“ sehogy sem akarta Bártfa városának átengedni. Az isteni tisztelet szertartásait bizonyosan azok mintája szerint (igyekezett reformálni, melyek Tesehenben voltak behozva. E törekvéseit József., tót lelkész, buzgón támogatta, ki 1539-ben Freistadtból elhivatott s megválasztatását apr. 17-én elfogadta2), e szavakkal zárván be levelét: „Precibus pulsate pectus divinum, ut quod instituitur bonis avibus, melioribus exeat, faveatque semper conatibus nostris.“ Ellenben a katholikus liturgiához a következő papok ragaszkodtak: Saltzer Farkas, 1539 óta handlovai lelkész3); Kuhhaut András, ki 1544-ben C frtnyi úti pénzt kapván, valószínűleg szintén eltávozott, mivel az egyházi számadásokban ezután többé nem említtetik 4); Abraham („sacerdos“) 153S ■—1544; Gergely 1541—1542; András („vicarius“) 1542-ben; Gál, oltárnok („altarista“) 1540—1546, és Márton, oltárnok, 1540—1543-ig. Az utóbbi erkölcstelenség és pénzsikkasztás miatt hivatalától megfosztatván, visszahe- lyeztetéséért az esztergami érsekhez folyamodott, kinek ezt elrendelő parancsát azonban a tanács végre nem hajtotta. Márton 1546-ban hasonló tartalmú királyi rendeletet eszközölt ki, s azt jau. 28-án négy tanú jelenlétében a tanácsnak személyesen kézbesítette; de ekkor sem érte el czélját: a tanács saját, helyesnek tartott intézkedését a királyi rendelet daczára sem másította meg. A lelkészek eltartásáról 1538 óta a tanács gondoskodott s e czélból átvette a plébániai jószág kezelését. Francik Bertalan 1541-ig 1 frtnyi, ezen év vége felé pedig 2 frtnyi heti fizetést kapott, s ezen kivűl stólákból is húzott bizonyos jövedelmet; a többi papok 1540 és 1541-ben a papiakon teljes élelmezésben részesültek, s készpénzben csak bizonyos kisebb járulékokat kaptak. Byen volt azon pénz, mely karácson estéjén a városban, és vízkereszt napján a leánygyülekezetekben önkényles adományok gyűjtéséből befolyt („Colend“), mely alkalommal a papok kezükben feszületet tartván a kántor vagy valamely iskolai segéd s egy fáklyát vivő tanuló kíséretében ‘) V. 1. 230, 4. sz. a.-) X. 1. 230, 2. Helyére JRorinus Mátyás, titscheini lelkész akart jönni, ki Józsefhez intézett levelében ekképen nyilatkozott (10S, 35): „Christum fateor me praedicare, qui iustitia, sapientia, satisfactio, sanctificatio nostra est. Sed quod unquam addictus alicui sectae fuissem, ut puta Sacramentariis, Anabaptistis, omnino mihi alienum est.“ 3) V. 1. 230, 11. 4) Kuhhaut A. nem örvendhetett nagy népszerűségnek, mivel neve az egyházi számadásokban néhányszor igen malitiosus módon „die Sauhaut“-tá elferdítve előfordul; más helyen pedig „der Prediger Unpillich"-nak neveztetik.
