Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875

zessék; végre az ev. lelkészeknek s az ev. iskola igazgatójának megtiltotta, hogy a város falain belül lakjanak, s az építendő ev. imaház és iskola számára a fürdői kapun (Baderthor) kívüli külvárost jelölte ki helyül. E külvárosban az ev. egyközség az úgynevezett Lovcsányiféle telket szerezte meg 2300 frt árán, mely összeghez 1023 frt 94 kr. önkéntes adakozásból folyt be; de vétel után e birtokhoz két egyén által jogigények támasztattak, s az ev. egyházközségnek, hogy kénytelen ne legyen hosszadalmas pörökre költekezni, az egyiket 400 fttal, a másikat pedig 150 írttal kellett kielégítenie.

Ha magunkat ezen sötét és szomorú időbe, az absolutisnms és hitfelekezeti terrorismus e korszakába visszaképzeljük, ha meggondoljuk, hogy a beszterczebányai prot. egyház mily veszélyeztetett helyzetbe jutott ekkor, a mikor sem temploma, sem iskolája nem volt, lelkészei és tanítói mint valami ragálytól megmételyezett egyének a város falain belül nem törettek, s az ev. isteni tisztelet, és iskolai oktatás, mint valami dögvész a város kebeléből száműzetett; valóban csodálnunk kell azon szívós kitartást és önfeláldozó áldozatkészséget, melyet ezen egyház hívei ily körülmények közt tanúsítottak, s melylyel a protestantisniust e városban az elenyészőstül megmentették. Hogy ezen áldozatkészség nagyságát kellőleg méltányolhassuk, tekintetbe kell vennünk a polgárságnak ekkori sajnálatra méltó vagyoni állapotát, mely egyrészt az üzleteknek s a kereskedésnek sokáig tartó általános pangásából, másrészt pedig azon rendkívüli terhekből eredeti, melyeket az utolsó forradalom s az ezután következő évek a lakosságra róttak. Mert az utóbbinak nem csak az átvonuló, vagy pedig a városban elszállásolt katonaság ellátásáról kellett gondoskodnia, hanem évről évre nagy hadi adókat is („Kriegsportionen“) kellett elviselnie, még pedig 1684-ben e czim alatt 3270 irtot kellett fizetnie, 1685-ben 11470 irtot, s az ez után következő években: 5000, 4000, 4095, 6825, 10800, 5850, 87477, 11000, 13000, 1G000 irtot stb ')

pitalkirch das ordinarium officium zu verrichten: sondern auch in casu necessitatis in denen beiden obern Kirchen, bei dem H. Geist, die wohlehrwürdigen und wohlgelehrten Amtsbrüder zu ttberheben, welcher Obligation ich allezeit mit denen wenigen mir von Gott verliehenen Gaben nachzukommen höc.hstermassen mich befleissiget habe? Hab ich auch nicht in das andre Jahr meinen betrübten exulirenden Stand bei Ihnen also zugebracht, dass ich mit Wissen Keinen beleidiget, Keinem ärgerlich viel weniger beschwerlich gewesen? Habe ich nicht mich und die Meinigen bis dato mit meinem wenigen patrimonio, davon Ihnen allen wohlbewusst, kümmerlich ernähret, dieweil Niemand mich gefraget, wie ich lebe und mich ernähre? . . . Ich wollte meine Lebensmittel gerne anderswo suchen, aber weil das exercitium religionis dermassen iu die Eng gespannet ist, dass weder ich, noch andere ehrwürdige Exulanten ihnen zu rathen wissen, muss man sich nur dem lieben Gott befehlen, und die Seele in Geduld fassen. In fremde Länder in diesen Kriegeszeiten, wie auch im hohen Alter mit Weib und Kindern sich zu hegeben, will es auch sehr misslich fallen. Stb. — Georgius Lovtschani, vester patricius tertia viee-afflictissimus exul pro Christo. — V. 1. 278, 82.

1) V. 1. 317, 37 sz. a. — lG85-b<n következő szavakkal folyamodott a város terheinek megkönnyítéséért: „Wir gedenken mit Wehmuth der nun von 3 Jahren her ausgestandenen Noth, der Durchzüge, Contributionen, und Einquartirungen iu dieser an der Strassen gelegenen Stadt, iumassen nach zweimaliger Abziehung kaiserlicher Garnisonen, und von dem Feind gesehener Bemächtigung uns solch grosses Unglück durch Brandschatzungen und andere Geldexactionen betreten, dass gemeine Stadt in unersetzliche Schulden, der