Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875

sedésbe jött igazgatói hivatallal, ') de e meghívást el nem fogadta, Ezután az iskolának három évig nem volt igazgatója: a terrorismus, melyet az előbbi üldözés emléke, s a győztes császári fegyverek mindenfelé terjesztettek, el­riasztotta e nehéz és veszélyes hivatal elvállalásáról azon nehány tanférfit, kiket a közbizalom arra érdemeseknek találhatott, — így p. o. a hajdani igazgató, Stürtzer Mátyás ekkor Beszterczebányán tartózkodott ugyan, de az isko­lánál többé nem működött. A válságos 1683-iki évben az iskola megfősztatott régi épületétől s magánházban helyeztetett el. Az elkülönített elemi osztá­lyokon kívül a növendékek csak egy csoportban egy tanár által oktattattak, osztályokra nem voltak osztva, s elő nem léptettettek fokozatról fokozatra. Természetes, hogy ilyen zilált viszonyok közt rendes tanításról s fegyelemről szó sem lehetett, * 1 2) A tanár neve, ki e nehéz körülmények közt működött, nem maradt fen; csak annyit tudunk, hogy a város által kezelt egyházi pénztárból nem volt fizetése, s hogy fentartásáról különösen egyes pártfogók gondoskodtak; ezen kívül még a tandíjakban s némely rendkívüli járadékban is részesült. — A sülyedés azon fokától, melyet a beszterczebányai iskola ekkor elért, a meg­semmisülésig csak egy lépés hiányzott; de e lépés nem tétetett meg, sőt in­kább az ev. egyházközség, bármilyen uehéz viszonyok közt sinlődött, folyton szivén hordta az iskola ügyét, s azon magán pénztárából, melyet 1682-ben máj. 22. egyházi s iskolai szükségleteinek födözésére gyűjtés utján alapított3), a Jénai egyetemen tanulmányait folytató Peuclcer Györgyöt 168ö-ben és 1686 elején 146 ftnyi segélyben részesítette, az utóbbi évben pedig az iskola igazgatójává magválasztotta és a hazautazásra szükséges utipénzzel ellátta.4) Peuclcer György beszterczebányai születésű volt, Németországban több évet töltött kizárólag tanulmányainak élvén, s ekkor Vittenbergben következő két iratot bocsátott közre: „Inferioris Hungáriáé libera regiaque civitas eine Recreation pro festo Galli gehalten, auf Semmel und Bier geben rthl. 1.“ — Eegyh. levélt, egyh. szám. 1) Egyh. lev. — egyh. szára, az 1683-iki évről: „Einem aufgenombenen Poten nach Priess zu dem H. M. Simonides, da man ihm wegen Annehmung der Magisterstell in hiesiger Schul zugeschrieben, 1 fl. 20 den.“ 2) Egyh. lev. — 31, A e. Peucker Gy., későbbi igazgató, e viszonyokról a status evangelicushoz beterjesztett iratában így nyilatkozik: „Cura ista laudabilis erat, quod de loco habendae scholae solliciti fueritis, et praeceptores ac tandem intra tres annos aliquem re­ctorem vocatum et sumptibus viae necessariis adductum scholae vestrae praefeceritis, illisque de salariis prospexeritis .... Offendi autem magnam in schola confusionem, quoad classes et lectiones et adolescentiam effrenatam ac efferatam, ita ut quam maxime opus fuerit dis­ciplina severiori, reformatione quadam ac nova dispositione.“ 3) Egyh. lev. — E E 1, p.: „A. 1682 den 22 Mai haben die Herrn Evangelischen zu Fortsetzung ihres Gottesdienstes zusammengetragen: 190 fl. 82 den.“ Következik az ada­kozók névjegyzéke. 4) L. az egyh. szám. —• Hogy mennyire lelkesültek ekkor a beszterczebányai protes­tánsok a tanügy iránt, azt legjobban bizonyítja azon tény, hogy 1686-ban Szept. 15-én, a mikor még rendezetlen pénzviszonyaik miatt saját ügyeikkel elég bajuk volt, az egyházi számadásokban e tétel fordul elő: „Von einem lobi. statu evangelico in das Eperieser Col­legium deputirt worden: 100 fl.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom