Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
73 Ebédért és vacsoráért együttesen 40 ft évi díj fizetendő, csak ebédért 20 ft; ez utóbbi 8 közűi némelyeknek részben, másoknak pedig egészen is elengedtetett (a vacsoráért járó dij el nem engedhető). Tápintézetünk alaptőkéje, beleértve a boldogult Heinrich Jakab-féle alapítványt is, 5882 ftot tesz. Supplicatio utján begyült a múlt tanév végéig 235 ft 2 kr. A nemeskeblű adakozók fogadják ezennel legőszintébb hálaköszönetiinket. A tápintézet jelenlegt epkorusa Bothár Samu lir, egyházunk nagyérdemű gondnoka. 2. Gyógyszeralap. Rendeltetése szegény tanulók megbetegedése esetében a gyógyszertári kiadások födözése. Jelenlegi állása: 100 ft. Kezelője az igazgató. E helyen hálásk öszönetet kell mondanunk Dr. Dillnberger Emil, orvos úrnak azon nagylelkű segélyért, melyet beteg tanulóinknak ingyen nyújtani szíveskedett. 3. Ösztöndíjak. I. Nagy hazánkfia, Deák Ferencz emlékét megörökíteni akarván, elhatározta a tanári kar, hogy intézetünkön e nagy féi'fi nevét viselő ösztöndíj alapíttassék. E határozat jegyzőkönyvi kivonatban így hangzik: „Deák Ferencz nemcsak mint államférfi magaslik ki kortársai közül, —- Deák Ferencz egyúttal messze túlszárnyalja a mostani nemzedéket mint ember, mint honpolgár is, tiszta s önzetlen szivében a jellem szépségének eszményét ha nem is megvalósítván, — de mindenesetre megközelítvén. S valóban azon erénykoszorúba, mely halavány halántékát díszíti, be van fonva számos erényeinek legszebbjei között: a szerénység, az önzetlenség, a jellemszilárdség és szeplőtlenség, a tántoríthatlanság, a jog és igazság véggyőzelmébe vetett rendíthetlen bizalom, az igazság és jog eszméjéhez hű ragaszkodás, a hazaszeretet. Oly erényvirágok ezek, melyek méltók, hogy az el- húnyttal együtt el ne hervadjanak, hanem nemzedékről nemzedékre századokon át e haza legkésőbb nemzedékeire is átültettessenek. S ha az országos hír, nagy halottunk nevét gyászba borúit szárnyaira fűzvén, merev hullája köré az oszágot gyűjté, hogy ez néma fájdalmában legnagyobb államférfidnak ravatalára utolsó könyét hullassa, — a hála és kegyelet kötelességét teljesítő; ha a történelem, nagy halottunk nevét ércztábláira vésvén, gondoskodik arról, hogy az a legkésőbb nemzedékek hálás emlékezetében éljen, — szintén csak kötelességét teljesítendi. Olyan tanintézetek azonban, a milyen gymnasiumunk is, melyek első sorban hivatvák azon erények magvait, melyek Deák Ferencz szivét ékesíték, a serdűlő nemzedék zsenge leikébe elhinteni és oltani, a hálakötelesseg ilyetén teljesítésével nem érik, nem érhetik be. Mert nem minden ember lehet államférfi; — de szükséges, hogy minden ember, kivált minden miveit ember legyen ember, legyen honpolgár! S kívánatos, hogy legyen olyan ember, olyan polgár, amilyen boldog emlékezetű Deák Ferencziink volt! S ezért elégtelennek találta gymnasiumunk tanári kara Deák Ferencz iránti hálakötelezettségének lerovására csak a megtiszteltetésére rendezett
