Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
38 hogy 1769-ben November 11-én a Márton napi recordatio befejezése után egy előkelő polgár házából, kinél ebédhez vala meghíva, haza menvén, útközben szélhűdés következtében lerogyott, s halva találtatott. *) Helyére Gegusch János jött, kinek buzgó és sikeres működéséről az egyházi jegyzőkönyv igen dicsérőleg nyilatkozik. Az egyes osztályokban következő tananyag tárgyaltatott: a felső grammatikai osztályban („decuria grammatistarum maiorum“) vagyis az úgynevezett syntaxisban előadatott a vallástan Dietericus Konrád kis kátéja szerint, latin szókötéstan Rhenius nyelvtana alapján; ehhez járultak: latin irók magyarázata, a földrajz elemei, a zsidó nép története, a számtanból az osztás, továbbá görög olvasás, német helyesírás és szépirászat; — az alsó grammatikai osztályban elővétettek: a káté, latin alaktan, latin szavak emlékelése Cellarius szótára nyomán, Castellio párbeszédei, szorzás és szépirászat. A donatisták foglalkoztak: Luther kis kátéjával, vasárnapi evangyeliomi szakaszokkal, latin szavakkal és szólásformákkal Lange párbeszédei nyomán, a latin alaktan elemeivel, összeadással és levonással, és szépirászattal. Ebből látjuk, hogy ekkor már élő nyelvre, földrajzra és történelemre is kezdtek súlyt fektetni; hogy azonban a számtan tanítása még mindig mily kezdetleges stádiumban létezett, az eléggé kitűnik abból, hogy az csak a négy alapműveletre szorítkozott, sőt hogy, a mi elég furcsa volt, ezek tanítása is a három osztályra szét volt osztva. Ugyanekkor az ev. egyházközség újból kísérletet tett a gymnasium megszorításának beszüntetésére, mihez alkalmat szolgáltatott a helytartó tanácsnak egy leirata, mely 1766 Márcz. ll-én kelt, s melyben a városi tanácsnak meghagyatik, hogy miután ő Felsége a tanügyet a kifejlődés azon fokára akarja emelni, melyen ez más művelt országokban áll, s miután ezen ügy tanulmányozására az országbíró elnöklete alatt országos bizottság van kinevezve, melynek az iskolák mostani állapotát előtüntető adatok előterjesztendők, készítsen az ev. iskolát illetőleg kimerítő jeleutést, illetőleg a mellékletképen átküldött rovatoknak kitöltését eszközölje ki. A városi hatóság mindezt tudtára adta az ev. egyházközségnek, sőt a biró majdnem az egész tanácscsal együtt személyesen szemügy alá vette az ev. iskolát, s Máj. 15-én a helytartó tanácsnak jelentést tett1 2) Az ev. egyházközség ebből azon reményt merítette, hogy az iskola visszahelyezése előbbi állapotába már tán kieszközölhető, s ez irányban a bécsi udvarnál külön ügynöke által lépéseket tétetett, de ekkor is sikertelenül. Végre 1773-ban megszabadúltak az ev. egyházközség és iskola azon nehéz nyűgtől, mely szabad mozgásukat és fejlődésüket addig minden eszközzel akadályozta volt: a jezsuitarend királyi parancs által Osztrák és Magyarhonban föloszlattatott. A királyi biztos, ki a magas parancsot Beszterczebányára hozta, lovas csapat élén és korán reggel jelent meg a jezsuitaklastrom előtt, s lovasaival az utczát elzárván megbízását a superiornak kézbesítette. Képzelhetni, milyen örömmel fogadta e rendszabályt nem csak minden protestáns, de általában minden szabadelvű ember, remé1) Subs. I, 182 1. — „Erat vir bonus, pius, suaque semper fideliter et diligenter egit.“ 2) E. 1. Subs. I, 1.
