Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
30 évben a királyi biztos valóban meg is tiltotta, hogy az ev. iskolában más tudományok előadassanak, mint a melyek a grammaticai osztályig előfordúlnak; ') de e fenyegető veszély egyelőre még szétoszlott, vagy is inkább csak háttérbe húzódott, s az iskola még egy ideig 5 osztálvlyal birt, melyeket 4 tanár oktatott, s melyek közül a legfelsőbben a szónoklattan is előadatott. A jezsuiták ekkor még beérték azon eredménynyel, hogy az ev. iskolát a bölcsészeti tanfolyamtól megfosztották, az úgynevezett studia inferiora megcsonkítását más időre tartván fen maguknak. Az ev. iskola ügyeire ezóta már csak az ev. község előkelőbb tagjai gyakoroltak befolyást, tanárai pedig csak is az ev. egyházi magán pánztárból fizettettek. Bél lemondása után az igazgatói tiszt Major Jánosra bízatott, ki azt azonban csak 1714 Apr. 14-étől 1715 Márcz. 30-áig viselte. E férfi előbb körmöczi lelkész volt, s ezen állomásáról a kath. clerus által elmozdíttatott; Beszterczebányára Szklabina várából hivatott meg. 1 2) Eltávozása után az iskola igazgatása az ekkori segédigazgatóra,Simonides Pálra bízatott, eleintén csak ideiglenesen, 1716 Jun. 17. pedig véglegesen. — Simonides atyja, János sok viszontagság után, melyeken a nagy üldözés korában átmennie kellett, besz- terczebányai lelkészszé lett, s mint ilyen a Rákóczyféle mozgalmak idejében kimúlván a kisebbik vártemplomban eltemettetett; de sírjában sem volt nyugalma; mert midőn e templom később a katholikusoknak átadatott, tetemei a sírboltból kidobattak. 3 4) — E buzgó és állhatatos férfi fia Pál egyetemi tanulmányait Wittenbergben végezte be, s ott 1708-ban ily czímű academiai értekezést tartott s közrebocsátott : „De perpetuitate ecclesiae evangelicae.“ *) Beszterczebányán 1709-től 1736 Junius 12-éig működött, a mikor életének 52-ik évében nőtlen állapotban elhúnyt; utolsó napjaiban nem csak testileg de lelkileg is betegeskedett, 5) Végrendeletében a beszterczebá- nyai ev. egyháznak 600 ftot hagyományozott. Elhúnytakor emlékét hivataltársai és hálás növendékei önkészítette parentáló versezetekkel dicsőítették, melyek egybegyűjtve a beszterczebányai ev. egyház levéltárában megőriztettek, s e czímmel bírnak: „Cupressus lugrubis erecta supra Manes pie defuncti viri clarissimi celeberrimi domini Pauli Simonidae, rectoris gymnasii a. c. Neosoliensis meritissimi, per suae disciplinae artium liberalium cultores anuo r. s. 1736, d. 12 Junii.“ 6) 1) V. 1. 326, 16. 2) E. 1. egyh. szám. 3) Fabó Mou. II, 10. 4) Klein II, 214 1. 174 jegyzet; e jegyzetben hibásan van közölve Simonides halálának éve, s utódjának neve. 5) Klein II, 244 1. 174 jegyz. 6) E. 1. 4, B, d. — A czímlap alján e jegyzet áll: „Archivo inclytae ecclesiae ev. a c. memoriam celebris huiusce in eadem Neosoliensi docentis donavit Matthias Schulek, h. t. ecclesiae ev. Tiszóltzensis v. d. m. — m. p. — a. 1813, d. 28 Mart.“ — Álljon itt néhány ezen emlékversek közül: „En lector tentant fatalia numina Musas, Parnassus tristis vulnera magna capit.
