Evangelischen obergymnasiums, Bistritz, 1866
19 lász héi áf det hűi ráech, wö det háus ges'ungen wőr e tirnche áf drue hélzer báen; dernő lasz héi ander det tirnche en stéi sätzn and än dien stéi den nummcn sáines gruiszvoiters, sáines voiters, och sáine nummen enháen and mát gold áuslégn. Aber láng nő dier záit hát de láft dát tirnche och ämgeräszn and dernő schlágn de Penteker drue hélzer zehőf and gtőltn se áf dát ráech áf. Dáe hélzer gtáendn dő, wáe e drucfáesz. Doher háeszn de Mettegtrewer ■ dát ráech „Pentje tirnche“ och „Penteker druefáesz.“ B. Tumesen Gritche. Et wőr en frä án Mettestref dáe háesz Tumesen Gritche; dis frá hát nur ing dőchter, dáe sich vu ír fort gefrándert hát; se hát áh er vili, vili gield. Náu woll dis frá doet gield begruebn ánd drách et än irn guerntn ánder en dáckn pilzbőm. De olt woll irder dőchter nászú dervu géi, bäs dis nät doet gászn hét, wát sái dráf gedung hét. De olt geng, schűir det gield ändern pilzbőm en, déit en schőber dráf ánd brummelt vili derbái. Et wőr áber do än der nient e blésch hir- tesch méidche gewést, dat hát álles gesáe ánd álles gehuirt, wát de olt gesoet hát. Dát hirtesch méidche geng bái der őldn ir dőchter ánd érzőéit er álles. De dőchter geng inner nuecht mát dem látiern ändern pilzbőm, námm den schőber, dóért en ánd mácht mát írem mungen álles, wát de olt gesoet hát. Nő diem sóét de frá ki irdn mungen: „Inzet hung mir álles doet gemácht, wát mái mátter woll, náu beku mär det gield.“ And richtich gongén se dáe uender nuecht, gewándn det gield ánd holtn et héiem. Nő diem woll de mátter emoll sáe, áf ir gield noch dő wéir, áber fand näszn. Demo geng sái bái ir dőchter ánd sóét, dát em er’t gield genung hét. Dis meint: „Ná, áich hu mát máinem mungen álles gedung ánd hu mer’t gield héiem geholt.“ De olt hát kin ming rá em doet gield ánd sturf bőid. 4. Det gieldkaszeltche ám kaidér. Det wőr emoll ze Mettegtref en olt, olt mensch, diere Djirku Hánzi háesz. Diem hát sái ’gruszvoiter gesoet, án írem kálder wéir vili gield begruebn; e woll et áber nit gléibn. Náu géng héi emoll án kálder nő wái. Wáe héi zer dir ánne kámm, sőch’e án enem wánkel en wáisz gestőelt, dáe hálwich mensch ánd hálwich táiwel wőr. Se wőr kneckschwuerz, hát gruisz őgu ánd dáck knőchn ám gesicht ánd zwi hérn áf dem schérl. Der mensch wőr ángest mát der gestőelt ze rédn; e géng zeräck, holt sich de kierz ánd sőch derno näszn. 2*
