Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-07-15 / 1838. szám
Az az átkozott “ha” Irta: GERÉB JÓZSEF A kereskedelmi sajtó egyik országos hirü rovatirója, nyári vakációjára készülve azon sopánkodott, hogy mit is Írjon úgy, hogy olvasói ne vegyék észre, hogy azon rovatát nem a megelőző napon, hanem jóelőre, 8 vagy 10 nappal előbb irta. Érthető az ilyen sopánkodás, mert az ily rovatok tárgya rendesen a napi események analizálása s az ily értékelés alapján vont valamilyen konklúzió, mely *•-------------------------------------gyakran a “jövendölés” köntösét veszi fel. Manapság azonban az események oly mérföldes csizmákban rohannak, hogy már a 3-4 napra szóló jövendölés is igen kockázatos, hát még az egy vagy két hétre szóló?! De azonkívül a MA nagyon fontosnak látszó események 8- 10 nap múltán már teljesen feledésbe merülnek s az a rovatiró, akinek írása csak ily idő múltán lát napvilágot, arra ébredhet, hogy azzal, amit ő cikkének írása idején világra szóló nagyfontosságunak tartott, ma az ördög sem törődik. Márpedig a politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozó írásnak IDŐSZERŰNEK kell lenni. Sőt még annál is többnek, — “up-to-date” — mint ahogyan azt az angolok mondják. A magyar nyelvben nincs is egészen megfelelő kifejezés arra, amit ezen “up-to-date” alatt értünk, noha az újságírók legfőbb törekvése, hogy írásaikban megadják a szóban forgó tárgyról mindazon adatokat, amelyek a megjelenés dátumáig felszínre vetődtek, mert csakis ily “up-to- date” információk vezethetnek helye konklúzióhoz. HETILAPOK PROBLÉMÁI Mindezt azért említettük fel, mert amig az említett rovatirónál, akinek Írásai már másnap napvilágot látnak, ez a probléma évenként csak egyszer-két- szert fordul elő, a hetilapoknál hétről-hétre megújuló probléma s talán mondanunk sem kell, hogy a kéthetenként megjelenő lapnál ez még csak fokozódik. Persze csak olyan lapoknál merül fel az “up-to-date” proléma amelyek cikkei önállóságot mutatnak, nem “úsznak az árral”, nem követnek semmiféle felsőbb helyről kiadott irányt, analizálják a napi eseményeket és bátran kimondják a konklúziót. És az a hetüap, amely éveken át fenn tudja tartani az ily “up- to-date” jelleget mutató frisseséget, íróinak leleményességét igazolja. Mert leleményesség és tehetség kell annak az elpa- lástolására, hogy a cikket egy vagy két héttel ezelőtt irtuk, ha az a cikk VALÓBAN MOND VALAMIT. Mert az oly jövendölés, ami hasonlít az asztrológusok (csillagjósok) jóslataira, nagyon könnyű s egyben nagyon értéktelen is. Manapság azonban éppen az események gyors forgataga miatt a nagy- képüsködő újságírók egész raja használja az asztrológusok értelmetlen jövendölési módszereit. A KISEGÍTŐ “HA” Lám, az említett rovatiró úgy találta, hogy csak egy módszer van az esetleges kudarc BIZTOS ELKERÜLÉSÉRE. És ez az, hogy a mondaniválónkat arra a bizonyos “ha” szócskára építjük fel. Ezen első “ha” elfogadásától kezdve aztán az iró bátran mondhat akármit is, senki sem foghatja hazug jövendölésen, csaláson, még csak tehetségte- lenségen sem. Az okos ember persze amikor az ilyen feltételes “ha” beszédhez ér, mérgesen kiált fel: “Hej, csak az a ha ott ne volna!” De ott van és igy mindaz, ami ezen kicsike, de igen fontos szócska után következik csak légbe épített, kacsalábon forgó tündérvár, mert nincs olyan földi, se égi hatalom, amely meg tudná mondani, hogy miként fejlődtek volna az események, ha az a bizonyos “ha” ott nem lett volna. így például a rovatirónk azt mondja: “Ha” 1948-ban Harry Truman helyett Thomas Deweyt választották volna meg elnöknek . . . Hogy ezen az első “ha” szócskán nagyobb megerőltetés nélkül essünk át, megindokolja az elfogadását azzal, hogy a demokrata párt már túl hosszú ideig volt kormányon és igy 1948-ban már esedékes lett volna a kormányváltozás. Túlesve ezen indokoláson aztán hozzákezd a sok blá-blá-blához, hogy mi minden történt volna, ha Harry helyett Thorny került volna a Fehér házba . . . Szóval Amerika jelenfegi nagy bajának oka az, hogy a kormányzópárt cseréje négy évet késett. HAMIS ÚTRA VEZETNEK Az átkozott kis “ha” szócska elejét veszi mindén logikus ellenvetésnek, mert senki sem állíthatja logikusan, még kevésbé BIZONYÍTHATJA, hogy mi történt volna, ha az a “ha” nem lett volna ott, vagyis tényleg Deweyt választották volna meg. Az ellenvetés éppen olyan merő tündérmese lenne, mint maga a “ha” szócskára alapított teljes okoskodás. A megjegyzésre fontos tény azonban az, hogy amig egyes emberek fáradságos észtöréssel felépitik az ilyen “ha” okoskodásokat, a nagy közönség nem vesz magának elég fáradságot az ellenvélemény felépítésére s igy igen gyakran az ilyen “ha” okoskodások mély nyomokat hagynak közéletünkben. Mert ezen “ha” okoskodások és mesék sokszor nem olyan egyszerűek és ártatlanok, mint rovatirónk Harry-Thomy meséje. Egyesek igen nagy kihatással vannak az emberiség életére is. Ott van például az a felfogás, hogy “ha” a néger népet teljesen egyenjogositanák, az tönkretenné az országot. Valójában ezen “ha” zsócskán épült fel az a fajgyűlölet, amely az amerikai nép történetének örök szégyenfoltja marad. Aztán ott van az a feltevés, hogy “ha” az isten akarja, akkor a bot is elsül. Ez a “ha” sem olyan ártatlan, mint ahogy kinéz. Valójában ilyen “ha” feltevésen nyugszik a természet felett ..uralkodó .tudatos lény, vagy erő elhivése. Ez még nem lenne nagy baj, ha általánossá nem lett volna az a másik hazug hiedelem, hogy ettől a természetfeletti lénytől egyesek SPECIÁLIS MEGBÍZATÁST kaptak A KÉPVISELETRE. Az ilyen emberek aztán mindenféle kiváltságokat szereztek és követelnek maguknak ezen állítólagos megbízatás alapján. A BAJOK IGAZI OKA És végre láthatjuk hatását azon amerikai felofásnak is, hogy “ha” elég erős katonai szervezetet tartunk fenn, akkor azzal elejét lehet venni a jelenlegi termelési rend megváltoztatásának. Egyesek hiába mutatnak a történelem tanítására, hiába mondják, hogy ime, megváltoztak a rabszolga és a feudális rendszerek, tehát éppen igy meg fog változni a tőkés termelő rendszer is. De nem fog, ha elég katonai erőt állítunk a védelmére, — sütötte ki a Truman adminisztráció, amit aztán fokozott mértékben folytat tovább a republikánus kormány. így nyilvánvaló. hogy Amerika bajait nem a Harry-Thomy csere elmaradása okozza, hanem inkább az, hogy Amerika tőkés osztálya rendkívül merevséggel fordul a termelő rendszer megváltoztatásának még a gondolata ellen is. Először is tagadják az ily rendszerváltozásokat. Tagadják merészen és álhatatosan minden történelmi adat dacára is. Aztán kitalálták, hogy a termelési rendszer változásokról szóló adatok nem egyebek kommunista mákonynál, amitől úgy kell óvakodni, mint Sátántól a jó kereszténynek. És végre, akik mindezek dacára sem építik a “ha” szócskára alapozott tündérmesét, akik nem úsznak az árral, azokat keményen büntetik, mint büntették az eretnekeket. A vég-konkluzió: Amerika jelenlegi nagy bajának igazi oka az, hogy az amerikai nép még követi a “ha” szócskára épített meséket, nem gondolkodik logikusan, elhiszi, hogy militariz- mussal, hadihajókkal, katonai bázisokkal, bombázó gépekkel 1 és esetleg atom meg hidrogén I bombákkal meg lehet akadályozni a társadalmi fejlődést. És itt jön a legfontosabb “ha” ha megkezdik az atom- meg a hidrogénbombák dob á 1 á s á t, nem-e ölik meg az egész társadalmat úgy, hogy minden fejlődés megakad? Hej, csak az a ha ott ne volna! A mithológiai “nád függöny” (Vi) A szocialista útra tért. európai országokkal szemben, az uj Kínát “nád függönyös” országnak nevezték el. Amint I mondják azért nevezték el “nád függönynek”, mert éppen olyan nehéz keresztül jutni rajta, mint a “vasfüggönyön”. Persze azt elhallgatják, hogy a nehézség csak a kémeknek és ügynököknek szól. Most Singaporeból a (NANA) hírügynökség jelenti, melyet a detroiti News junius 15-én leközölt, hogy “csak Malayból, havonta ezer fiatal kínai megy vissza Kínába”, leginkább tanulni, dolgozni. Idonéziából havonta 600 fiatal kínai megy haza a szabad Kínába dolgozni és jórészének a szülei gazdag emberek voltak a régi rezsimben. Malayból menő kínaiak kevesebb mint egy százaléka megy úgy vissza, hogy talán újra elhagyja az országot, a legtöbb olyan útlevelet vált, amely csak az odautazásra érvényes. Amikor kérdezték őket, az egyik visszavándorló kínai fiatal azt válaszolta, hogy “Amikor mi ide újra visszajövünk a Mao Tse Tung hadseregével, akkor nem fog kelleni visszautazási engedély”. Valószínűleg az amerikaiaknak ez nem nagyon tetszik és kérdőre vonták az angol hatóságokat és azt a választ kapták, “Ha ők elakarnak szaladni ebből az országból, mi nem tudjuk őket megállítani”. Persze magyarázatot is adnak, leginkább a kevésbé fontosat. Azt állítják, hogy a koreai háború beszüntetése után, nagy ipari és üzleti pangás állott be mind a két országban. Másik az,hogy az angolok arra akarják őket kényszeríteni, hogy az angol hadseregbe jelentkezzenek kiképzés céljából, amely azt is jelentené, hogy a forradalmárok ellen használnák fel őket. De az elhallgatott okok között talán a legfontosabb az, hog3 amig az angol gyarmatokon vezető állást nem remélhetnek még ha meg van a szükséges iskolázottságuk is. Kínában azonban az övék a jövő, a vezetés és a lehetőség minden téren. Persze csak ezen két országból visszatérő kínai fiatalokat jelenti ez a hir, de sok más délázsiai országban is vannak kínaiak, a Fülög-szigeteket is beleértve, akik amidőn szerét tehetik, visszamennek Kínába tanulni, dolgozni, szervezkedni, hogy eltudják foglalni a vezető, fontos állásokat, majd esetleg Malayban és Indonéziában. SZEGÉNY DÁNIEL! LONDON — A Yorkshireba való Dániel Gilbert utolsó kívánsága az volt, hogy temessék őt is az egy évvel előbb meghalt felesége sírjába és a sírkőre csak ezt a pár szót Írják: “Dániel az orozlán veremben.” 2 oldal
