Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-15 / 1850. szám
1954. október 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AZ UT VÉGE Valami mélységes szomorúság fog el, amikor ezeket a bucsu- sorokat elkezdem megírni. Mint a mozgalmunk fel nem szentelt “papja”, számtalan esetben éreztem azt, hogy a temetési búcsúztatók, a munkásmozgalom legnehezebb funkcióját jelentik. Elbucsuztatni egy harcostársat, kivel együtt harcoltunk az osztályunk, a munkás- osztály jogiért, felszabadulásáért, szomorú és fájdalmas kötelesség, amelynél nagyon gyakran elfúl a hang, kicsordul a könny. De soha ezideig nem éreztem a veszteséget olyan nagynak, elszomorítónak, mint most, amikor magyar Amerika legharciasabb, legtisztább lobogóját, a Bérmunkást vonjuk le. Dacára annak, hogy ha egy lapról el lehet mondani, hogy megtette a kötelességét, úgy a Bérmunkásról elmondha tjük azt, mert ez a lap mindenkor piros virága volt a proletáriátus szent harcának a szebb, boldogabb életért, a nyomor, elnyomatás, a bűn nélküli társadalomért. Húsz éve, hogy hétről-hétre nem csak olvasom, de irom is a Bérmunkást. Ezalatt az idő alatt szoros barátság kapcsolt össze az olvasótáborral, ismerve és ismeretlenül is megbecsültük egymást. Mi irók, a leveleikből, cselekedeteikből ismertük meg azt a tábort, amely fentar- totta és terjesztette a Bérmunkást. Ők viszont az Írásaink révén ismertek meg bennünket és igy alakult ki egy nagyszerű, közös munka, amely kiváltotta az egymás megbecsülését és személyes ismeretség nélkül is a barátságot. Ez a közös célért való munkánál nagyon természetes, hisz igy ismerek én már 40-50 éves “öreg Amerikás” magyarokat, kikkel mint a los angelesi Uhrin és Bakos munkástársaimmal már 15-20 évvel Amerikába jövetel előtt is barátságba voltunk, dacára, hogy személyesen ma sem ismerjük egymást. Ez azt jelenti, hogy amit én érzek most, amikor e sorokat irom, azt érzik az olvasóink is, szerte nagy Amerikában, kik most elvesztették a szeretett lapjukat, amely évtizedeken keresztüli dlvasás után nélkülözhetetlen életszükségletükké vált. Száz és száz öreg harcos levele igazolja ezt. EGY EMBERÖLTŐ Negyvenhárom év! Mennyi harcot, mennyi küzdelmet, időt, költséget jelentett ez a harcos magyar Ipari Unionistáknak, hogy az eszmét eljutassák a tömegek közé. Ezt nálam illetékesebbek mondják el, kik a bölcsőjénél ott voltak a Bérmunkásnak. Akik végig kitartottak a harcos lap körül, kik közben ha el is fáradtak, ha le is csendesedtek, ha végleg ki is dőltek, mégis a munkásmozgalom hősei ők, eppen úgy mint akiknek vég eljöveteléig futotta az erejükből, a harcos akaratból. Mi már régen tudtuk azt, hogy Amerikába az összes harcos nemzetiségi mozgalmak ideje, a bevándorlás korlátozásával — lejáróban van és csak ezeknek a kipróbált harcosoknak az emberfeletti akarata, harcikészsége tette lehetővé, hogy a Bérmunkás vagy két évtizeddel túlélte a sorstársait az Ipari Unionizmus hirdetésében. Tizenöt éve elmúlt már annak, amikor kemély elhatározással kimondottuk, hogy a Bérmunkást fizetett alkalmazottak nélkül mentsük ki a pusztulásból. Proletár irók a nehéz napi munka után szerkesztették, Írták, adminisztrálták a lapunkat. Önfeláldozó asszonyaink jöttek hétről-hétre csomagolni, postázni a Bérmunkást, de a gárda egyre fogyott, betegség ,halál, ritkította a sorainkat, akik még megmaradtak, napról-napra öregebbek, fáradtabbak lettek és a két legutóbbi esemény, Lefko- vits munkástársnő betegsége, amely a lap lelkének Lefkovits munkástársnak az eltávozását kényszeritette ki és most az utódjának Takács munkástársnak hirtelen halála két lapcso- magolónak a kórházba menése, juttatott oda bennünket, hogy be kellett szüntetni lapunkat. Dacára, hogy az olvasóink odaadó szeretete, amely gondtalanná tette a lap kiadását anyagilag, de nem bírjuk tovább, fel kell adnunk a küzdelmet, amelyet két világháborún és a győzelmes proletár forradalmak sorozatán keresztül folytattunk. Büszkeséggel mutathatu n k azonban e szomorú órában arra, hogy a Bérmunkás, annak aktiv munkásai, az olvasótábor, megtette ebben a világot átváltoztató küzdelemben a kötelességét. Nem volt szektáriánus, rugalmasan harcolt mindenkor a viszonyok és adott körülményeknek megfelelően, nem irigykedett a testvérmozgalmak sikere miatt. Nem siránkozott, hogy azok más utón, más eszközzel közelítették meg a nagy célt, hanem mindenkor támogatta a tőkés rendszer ellen vívott harcot, bárki, bármilyen eszközzel vívta is meg. Megvolt arról győződve, hogy azok is eljutnak harcaik, küdelmeik, győzelmeiken keresztül a legtisztább elgondoláshoz, az Ipari Demokráciához. NEM HUZZUK LE A ZÁSZLÓT A Bérmunkás zászlóját ugyan le kellett huznunk, amit nem tudott elérni a legvadabb üldözés sem, azt végrehajtotta az idő, az elhallgattatott bennünket. A mi Bérmunkásunk zászlaja *a munkásmozgalom múzeumába kerül, de a harc amelyet a Bérmunkás folytatott tovább folyik. Az osztályharc zászlaja magasan lobog. Nap, nap után újabb és újabb milliók rázzák le magukról a tőke uralmát. Ma már 800 millió dolgozó szabadult meg a tőke uralmától, sok, sok millió szerte a világon készülődik a döntő csatára, amely után a világ népei összefogva építik fel a szocialista társadalmat, az Ipari Demokráciát. A tőkések vicsorítják az od- vas fogaikat, borzalmas háborúra készülnek, hogy a maguk túlélt uralmi rendszerének életét meghosszabbítsák. Ugyan akkor a dolgozók nagy tömegei is felkészültek arra, hogy minden eszközzel megvédjék a halálkereskedőkkel szemben a békét. Búcsúzóul — Bérmunkás olvasók, öreg testvérek, soha egy pillanatra se feledjétek azt a tanítást, amit a lapotok több mint negyven éven keresztül hirdetett. Legyetek továbbra is öntudatosak, tisztánlátók, ne üljetek fel az aljas de ostoba rágalmaknak, amelyeket a tőkések kitartott sajtó rimái szórnak a kapitalizmus testéről levált országokra, köztük szülőhazánkra, Magyarországra is. Továbbra is mutassuk ki az irántuk kötelező nemzetközi szolidaritásunkat és tűzön, poklon keresztül is tartsunk ki a meggyőződésünk mellett és ott ahol arra módunk van, hirdessük azt, hogy a haladást feltartóztatni nem lehet. A kapitalisták profitrendszerének amely csak nyomort, elnyomatást, háborút jelent, pusztulnia kell, mert halálosan beteg és helyét felfogja váltani az a társadalmi rendszer, amelyet a Bérmunkás hirdetett, amelyben minden ember boldog és szabad lesz. Kitartás! Szolidaritás! Éljen a munkásosztály egységes harca a békéért, a munkásosztálynak a kizsákmányolás alól való fel- szabadulásért ! NOTICE TO OUR READER Due to the death of our managing editor and other circumstances beyond our control, with this issue we have to suspend the publication of the Bérmunkás. All further inquiries should be sent to: Joseph Gereb, Editor, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Cal. POLITIKAI FOGLYOK NEW YORK — A titkosrendőrség (FBI) vezetősége jelenti, hogy letartózatták a 48 éves Dr. Albert Emanuel Blumberget, aki 1933-tól 1949-ig tagja volt az amerikai Kommunista Párnak és egyideig a párt törvényhozási osztályának ügyvivője volt. Mászóval Dr. Blum- berg nagy bűne az, hogy az amerikai alkotmányos, parlamenti módszer gyakorlati alkalmazását hirdette. Az FBI jelentése szerint Dr. Blumberg letartóztatásával a Smith és a McCarran törvények alapján vád alá fogott egyének száma elérte a 118-t. Ezeknek lelgtöbbjét már el is Ítélték s börtönben szenvednek azért, mert úgy vélték, hogy itt mindenki hirdetheti politikai és gazdasági felfogását. Az Egyesült Államokban a politikai fogllyok száma egyre szaporodik. HATÁROZATOK A BÉRMUNKÁS BESZÜNTETÉSÉVEL (Folytatás az 1-ső oldalról) Cleveland: Kollár József, F. Mezőségi, Bischof Róza, Chicago: Balogh István. Detroit: Visi István. Los Angeles: Zára János, Török István, Köhler A. Miami Beach: Lefkovits Lajos. New York: Fischbein László, Feczkó J., Szigeti E. Philadelphia: Mrs. P. Becsi. Pittsburgh: A. Kucher. A bizottság titkára: Gereb József, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Call., ahová minden levél küldendő. A Védelmi Bizottság 1954 december 15-én kezdi meg a működését, amikor a Bérmunkás Lapbizottság működése megszűnik. 3. A lapbizottság védelmi célokra a General Defense részére 300 dollárt utalt át. MUNKÁSTÁRSAK! A lapbizottság hosszas, de sikertelen próbálkozás után hozta meg ezt a határozatot, ame- lyel beszüntette Magyar Amerika legharciasabb lapját a Bérmunkást, amely az elmúlt 43 évben oly odaadó harcot vívott a munkásosztály felszabadulásáért. A lapbizottság ez alkalommal kötelességének tartja azt, hogy a legnagyobb elismerését fejezze ki mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy odaadó munkájukkal, az elmúlt 15 évben, teljesen díjtalan volt a lap megírása, adminisztrálása, csomagolása, postázása, hogy emellett megteremtették Amerika legnívósabb újságját. Köszöntet mondunk az olvasóinknak, odaadó hűséges támogatásukért. Megvagyunk győződve arról, hogy a Bérmunkás 43 éves tanítása kitörülhetetlen nyomokat hagyott bennünk és arra kérjük önöket, hogy ne szakítsák meg a kapcsolataikat egymással és vegyék fel gz érintkezést az Országos Bizottság titkárával, Geréb József munkástársai (Rd. 1 Box 830, Elsinore, Cal.) értesítsék őt az eseményekről, ki azt az olvasó tábor tudomására hozza. A mai nehéz időkben nagy hiányt fog jelenteni a Bérmunkás igazság hirdető szava, a magyar dolgozóknak, hogy ne legyenek ráutalva a polgári lapok hazug, félreveztő hírszolgálatára. Azt ajánljuk tehát, hogy a Bérmunkás helyett olvassák az Industrial Workerst, vagy pedig olyan magyar lapot, amely nem feledkezik meg a munkásosztály nemzetközi szolidaritásáról. Keressék fel azokat a magyar összejöveteleket, amelyek a munkás- osztály felszabadításának nagy célját szolgálják. Munkástársi üdvözlettel, A Bérmunkás Lapbizottsága Mark Twain megfigyelése: “Tizennégy éves koromban nagyon tudatlannak tartottam az apámat, 21 éves koromban azonban már oly bölcsnek talaltam, hogy nem is tudtam megérteni, miként tanulhatott olyan sokat a rövid 7 év alatt.”
