Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-15 / 1850. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 15. BÚCSÚZÓ LEVELEK Habár nem ért egészen váratlanul, mégis az a hir, hogy a Bérmunkás elérkezett az UTOLSÓ SZÁMÁHOZ, mélyen megrendített. Általában nézve az IWW sokkal nagyobb szerepet töltött be Amerika történelmében, mint ma azt igen sokan hiszik és ebből a szerepből a Bérmunkás körül csoportosult magyarajku munkástársak alaposan kivették részüket. Természetes, hogy mélyen elszomorít azon éra elsorvadásának látása, amelyben oly sziv- vel-lélekkel vettünk részt. Az IWW és annak minden alkotó része nagy szolgálatot nyújtott az emberi haladásnak. Most, 50 év múltán, midőn elenyésszőben van, itt hagyja azt a jótékony befolyást, amit nem csak az amerikai, hanem az egész világ munkásmozgalmára gyakorolt. Nincs terünk az IWW születésének és fejlődésének ismertetésére, csupán azt jegyzem meg, hogy valószínűleg már csak egyedül én élek azok közül, akik félszázaddal ezelőtt, 1905-ben ott voltunk a születésénél, sőt az azt megelőző előkészületeknél is. Fiatal éveim ezen harcos társai ma már mind elhaltak. És most a Bérmunkást is búcsúztatjuk ! Nagyon sajnálom. És nagyon sajnálom, hogy az angolnyelvü szekciónk, maga az IWW is hasonló viszonyok közé került. — És aztán?! — kérdezem felütött fejjel. Talán szégyeljük a dolgot? Nem, nem kell szégyenkeznünk! Az ossztályharc mezején nagyon fontos munkát kellett elvégezni. Mi vállaltuk a feladatot, elvégeztük becsülettel. Ennek a tudata szégyenkezés helyett büszkséggel tölt bennünket el. Az általunk végzett nagy munka, a mi harcaink eredménye az a sok műnk ás jóléti vívmány, amelyek a munkásság legkizsákmányoltabb osztályait, a vándor munkásokat, a szakmanélküli munkásokat is kiemelte az emberhez nem illő pária sorsból. A Bérmunkás büszkén mondhatja, hogy ebből a harcból alaposan kivette a részét. És ha most megszűnik is, és ha az Industrial Worker is megszűnik, az eszme, amit képviseltek, élni fog továbbra is. Wagner József Egy félévszázaddal ezelőtt Amerika tecnikai fejlődése rohamlépésben haladt előre. A kizsákmányoló osztály kapzsisága, kegyetlensége a végtelenségig zsákmányolta ki a bérrabszolgák millióit. Az amerikai munkásosztály ellentállási erejét az American Federation of Labor, Western Federation of Miners tömöri tették. Ezek a szervezetek véghetetlen harcokat vívtak a kizsákmányoló osztály túlkapásai ellen. Borzalmas áldozatokat hoztak a nyolcórás munkidőért folytatott harcaikban és a legtöbbször minden ellentállásuk, minden áldozatuk kudarccal végződött A szocialista es más radikális szervezetek vezetői kutatni kezdték az okokat és rájöttek, hogy minden hiba ott van, hogy Amerika munkásosztálya széttagolta^ szakszervezetekben tömörül. Rájöttek, hogy “A szak- szervezetek olyan állapotokat ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le.. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.” Rájöttek arra is, hogy a világ bérrabszolgáinak a nemzetközi kizsákmányoló osztállyal szemben az egész világon egy szervezetbe kell, hogy tömöritsék. 1906 junius derekán Amerika radikális és haladó szervezeteinek küldöttei Chicago városban sereglettek össze, hogy a káros szakszervezkedési formát hathatósabb szervezeti formával váltsák fel. Néhány napi tárgyalás után junius 22-én kimondották a Világ Ipari Munkások Szervezetének megalakulását. Megszövegezték a világ osztálytudatos munkásságának leggyönyörűbb, legtisztább és érthetőbb elvinyilatkozatát, amelyben kimondották, hogy “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. ‘‘E két ossztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, amig a VILÁG munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a FÖLDET, a TERMELŐ ESZKÖZÖKET és megszüntetik a BÉRRENDSZERT.” Alig egy félévtizedre, eme magasztos szervezet megalakulásának, Amerika osztálytudatos magyar munkásságának egy része 1911 augusztus 26-án Chicagóban megalakították a Világ Ipari Munkásainak vas és fémmunkások első magyar csoportját. Rövidesen eme csoport megalakulása után, Chicagótól New Yorkig országos szervező útra küldtük Rothfisher Károlyt. A magyar szocialista mozgalom legjobb erői csatlakoztak az uj szervezethez és minden magyarlakta városban, bányatelepen mozgalom indult meg, hogy az uj magyar szervezetet ne csak szóban, hanem irássban is hirdesse Amerika magyar bérrabszolgái között. A hatalmas law- rencei szövőipari munkások sztrájkja mozgalmunk ütőereibe uj vért öntött és 1912 novemberben New Yorkban megszületett a Világ Ipari Munkásai Szervezetnek első magyar lapja, a Bérmunkás. Szemeink örömkönnyekbe lábadt. Jártuk a magyar telepeket, hogy megszerezzük olvasónak a magyar dolgozókat a Bérmunkás számára. A harcos Bérmunkás terjedt Amerika öntuduatos munkásai között és természetessen kihívta maga ellen a hatóságok üldözését. A kormány utasítására a postahatóság megtagadta a lap szállítását és ezzel egy hatalmas küzdelembe kerültek a Bérmunkás irói, vezetői és olvasói. A Bérmunkás irói, szervezői börtönbe kerültek, de pár hét után már uj erők áHtak a helyükre és a Bérmunkás helyett megjelent az ‘‘Ipari Munkás”, de az ‘‘Ipari Munkás” és utána a “Védelem”, a “Küzdelem”, az ‘ Uj Társadalom”, a “Felszabadulás” cimen megjelent lapok is a Bérmunkás sorsára jutottak. Öt éven keresztül folyt az üldözés, mig a háborús őrület elül tével 1922-ben, újra Bérmunkás cimen jelenhetett meg és terjeszthette zavartalanul az Ipari Unionizmus eszméjét. Az amerikai magyarság elöregedett, uj bevándorlók csak a faiszta, nyilas bandákból kerülhetnek ki, igy állott elő az a helyzet, hogy a megalkuvást nem ismerő, harcos lapunk további kiadását az irók és az adminisztratív erők hiányában kénytelenek vagyunk beszüntetni. Négy és fél évtizedes küzdelem után, büszkén tekinthetünk vissza a megtett útra, ha most meg is szűnik harcos lapunk a Bérmunkás, olvasótábora soha sem felejti el a harcias tanításának a lényegét — “Solidarity for Ever”. Köhler. Bármily rosszul esett is, amikor meghallottam, hogy a Bérmunkás meg fog szűnni, ez ut ol- só számban nem a veszteségről, nem a fájdalomról akarok szólni, hanem inkább arról, hogy ez az újság hosszú évtizedeken át mily odaadással vezette az amerikai magyar munkások tömegeit. Születünk, fejlődünk és elmúlunk, — ezen törvény alól senki és semmi sem mentes. A fontos az, hogy milyen eredményeket hagyunk magunk után. A Bérmunkás a legtisztább múltra tekinthet vissza. Nem üzleti vállalkozás volt, hanem egy csoport öntudatos munkás oly áldozattal és készséggel teljesítet munkája, amely, mint példát mutató aranylapra tartozik. De a szellemi tartalma még ezt is felülmúlta. Minden sora az őszinte meggyőződés mgnvil- vánulása volt. Különösen az utolsó 15 évben az informáló és tanító cikkei a hitelességet, a pontosságot mutatták, ami a legnagyobb dísze az igazi munkáslapnak. Habár ezt a megszokott heti jóbarátot nélkülözni fogjuk, kárpótoljon bennünket aZ a tudat, hogy a Bérmunkás hűen teljesítette vállalt kötelezettségét. Helyeinket mi már úgyis átadjuk az uj nemzedéknek, amelyet az amerikai angol nyelven neveltek s akiket a társadalmi fejlődés akarva, vagy nem akarva is beleszorit azon eszmék terjesztésébe, amelyekért a Bérmunkás immár 42 éve küzdi >tt. Ha igy vesszük, akkor a Bérmunkás nem szűnik meg, csak helyet cserél, mert a szelleme, a tanítása ott marad milhók agyában. És azon munkások, akik e lap kiadásában és fentar- tásában aktivan résztvettek, megelégedéssel szemlél hetik munkájuk eredményét s igy az a munka és áldozat, amit a Bérmunkásra adtak nem veszteségnek, hanem igen jó befektetésnek tűnik majd fel. Mert ki merné tagadni azt, hogy a Bérmunkás utraindulása óta eltelt 42 év alatt a munkásság nagyon értékes gazdasági és kulturális eredményeket ért el s azért el- ismrés jár ennek a lapnak is. Mint összekötő kapocs hiányozni fog a Bérmunkás, de barátainak szelleme, szeretete ott marad valamennyiünk szivében kitörülhetetlennül és emlékét őrizni fogjuk utolsó leheletünkig. Baráti összejöveteleinket ezentúl is a Bérmunkás szellemében fogjuk tartani. Bustya Károly Takács József munkástárs halála nagy veszteséget jelent, mert nem csak ő halt meg, de magával rántotta a Bérmunkást is. Takács munkástárs nem tarthatta a várat addig, amig az utolsó bérrabszolga is beérkezzen. De a haladás folyamatát nem lehet örök időkre feltartani, mert az szétszakítja még a legerősebben épített zsilipet is. Az IWW szellemében nevelt munkások nem csüggednek, eljön az idő, — mert el kell, hogy jöjjön, —- amikor minden bérrabszolga elveszti láncait s világszabadságot nyer. Minden katonája az IWW-nak egy láncszemet képez s minden iánc- szem kiesése gyengíti az IWW-t. Soraim Kolozsvári “Halotti induló” cimü költeményének eme két szakaszával végzem: Bus szélvész szárnyán szállnak Hullongó, sápat levelek. v Haldoklik erdő, mező . . .. Fúvóm a halotti éneket. Mennydörgő felhők, éghasitó lángok Szülötte jobb lesz, mint a régi volt? A sir megásva . . . Valahol a légben . . . Fújják már a halotti indulót. Bakos G. Halálhírt hozott a posta, a legrosszabbat, amit egész életemben hallottam. Nem a Takács munkástárs halálára célzok, habár őt is nagyon sajnálom, hanem arra a hírre, hogy a Bérmunkás meg fog szűnni. Pedig nem először jött hozzám ez a hir, máskor is álltunk már úgy, hogy a Bérmunkás feladásáról kellett beszélnünk, de mindazon esetekben egy kis erőfeszítéssel, bátorsággal és vérátömlesztéssel megmentettük lapunkat, ami uj erőre kapott. De most már úgy látom, nem vagyunk elég erősek ilyen újabb véradásra. Pedig ha van lap, amely megérdemelné még az erőnkön túli erőfeszítést is, az a Bérmunkás. Mert nem tévedek, amikor azt állítom, hogy most sem itt, sem sehol máshol magyar nyelven (vagy talán más nyelven sem) jelent meg ilyen bátor, harcias, tartalmas és nívós újság, -mint a Bérmunkás. Ezért esik olyan nagyon rosz- szul a halálhíre. Patchy Albert Néhány heti távollétem alatt, amit New Jersy államban töltöttem, a Bérmunkás számos olvasójával találkoztam, akik mind- (Folytatás a 8-ik oldalon)
