Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-10-01 / 1849. szám

1954. október 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja? F. MEZŐSÉGI PÓTLÉKOK Az első világháború idején és valószínű, hogy fokozott mér­tékben történt ez a második vi­lágháborúban, hogy Európában minden olyan közszükségleti árucikket, amelyből hiány volt, valamiféle uj kitalált utánzat­tal pótolták. Végül már a lakos­ság majdnem minden élelmiszer­nek csak a pótlékát használta. Sőt, amikor már az ilyen “pót­lékhoz” szükséges anyag is ki­fogyott, akkor kitalálták a pót­lék pótlékát is. Kávé, tea, cukor, liszt, hús, dohány, sőt stb., pótlékok vol­tak forgalomban. A kormányok “tudósai” kik a pótlékok feltalá- sával jól kerestek, közölték a pótlékok használati módját és lelkesen magyarázták, hogy ez­zel éppen oly jóízűek, de sokkal egészségesebbek az élelmiszerek. Persze a gazdagok nem na­gyon vették ezeket a pótlékokat igénybe, nekik módjukban volt megvásárolni a valódi élelmisze­reket, csak az isten adta nép volt kénytelen ezeket a förtelme- ket fogyasztani. Annyira, hogy végül már ők is csak a pótlékai voltak az eredeti tnivoltuknak. Valahogy ez jutott eszembe, amikor a mi nagyon aktiv ide- oda röpdöső külügyi államtit­kárunk tevékenységét figyelem. Mr. Dulles tagadhatatlanul min­den elképzelhetőt elkövet, hogy valahogy el ne múljon az embe­riség • feje fölül az atom-hidro- génbombás harmadik világhá­ború veszélye. Ha a szövetséges kormányok visszautasítják a nagyon brutá­lis, már egyáltalán takargatni nem lehetséges, háborús terveit, úgy rögtön gondoskodik valami pótlásról és nagyon lelkesen magyarázza azt, hogy ez a pót­lék épp'en olyan jó és alkalmas mint az eredeti. Nem rajta mú­lik az, hogy az amerikai nép, amelynek fizetnie kell a szám­lát pénzben és vérben, mindna- gyobb mértékben kezdi belátni, hogy úgy az eredeti, mint a pót­tervek, veszedelmesen rosszak, veszélyeztetik nem csak a vörö­sök, de az egész világ, beleértve Amerika életét, vagyonát és az egész emberi civilizációt is. Hogy ez a felismerés mikorra érik meg annyira, hogy leszál­lítja a repülőgépről a halálkeres­kedők főügynökét, az még bi­zonytalan, mert itt ma még csak egy maroknyi bátor ember van, akik szerény eszközökkel hirdeti nem azt, hogy a társa­dalmi rendszerek között fenálló különbségeket nem hidrogén­bombával, hanem békés meg­egyezésekkel kell megoldani. Hogy nem az dönti el, hogy me­lyik rendszer jobb az emberi­ségnek, hogy melyiknek van több atombombája, hanem az, hogy melyik rendszer tud a né­peinek szebb és boldogabb éle­tet biztosítani. De a tőke bér- tolnokai, politikusai még ma is vadul és mind vadabbul uszíta­nak a háborúra. Közben a leg- brutálisabban fasizálják ezt az országot is, tiporják el az or­szág évszázados szobadságjoga- it. Viszik az országot a teljes rendőrállam felé, ahol már ma is mindenkit megfélemlítenek, hogy temetői csend legyen. Ahol senki se merjen, alkot­mányra, szabadságjogokra hi­vatkozni, hogy aki kinyitja a száját, az csak lelkesedni tud­jon Mr. Dulles eredeti és pót háborús terveiért. SOROZATOS KUDARCOK Sehol a világon, csak itt a “de­mokrácia hazájában”, lehetsé­ges az, hogy a kormány, mely­nek rengeteg pénzbe kerülő po­litikájának a folyamatos kudar­ca után, még a helyén maradjon és uj pótlékokkal próbálja a kudarcait takargatni. Ha a kormányunk őszinte akarna lenni, akkor nyíltan be kellene ismernie azt, hogy a há­borús politikánk megbukott. A szövetségeseink, amelyeket éve­ken keresztül pénzeltünk, mind jobban ellentállanak a terveink­nek és mind több ország áll el­lent, helyezkedik szembe az ame­rikai politikával. Már a koreai kudarc megmu­tatta, hogy megváltoztak az idők és ha csak nem akartak teljes szakítást a szövetségesek- gel, akkor megegyezéssel be kel­lett szüntetni az oktalan véron­tást és megkötni, ha nem is a békét, de legalább a fegyverszü­netet. A második kudarc Genfben érte a Dulles politikát, ahol min­den erőfeszítés dacára sem sike­rült az indokinai háborút nem­zetközivé tenni. Egyrészt mert Anglia visszautasította a genfi értekezlet felrobbantását, más­részt az ázsiai államok leghatá­rozottabban szembeszálltak a háború kiterjesztésének a tervé­vel. Végül a francia nép nyomá­sára a parlament leszavazta, megbuktatta a háborús kor­mányt és olyan kormányt kény- szeritett ki, amelynek a fő prog­ramja az indokinai háború záros határidőn belül való megszünte­tése volt. így elvetve az ameri­kai tervet, létrejött a 8 éves há­ború befejezése. Be lett igazolva, hogy egy kis jóakarattal, köl­csönös engedményekkel, meg le­het oldani az ellentéteket. Huszonnyolc hónappal ezelőtt határozta el hat európai kor­mány, hogy feladja az önállósá­gát, megalkotja az Egységes Európai Hadsereget, amelynek a gérince az uj német hadsereg lenne. Eszerint a terv szerint, sem a parlamentek, sem a kor­mányok nem rendelkeztek volna a hadseregükkel, afelett a főpa­rancsnokság rendelkezett volna. Ez a “védelmi” hadsereg terve, nagy tetszést váltott ki az ame­rikai kormánynál, készséggel vállalta, hogy a felszerelés költ­ségeit viseli. Ez a terv nagy ellentálást váltott ki különösen Francia és Olaszországban, mert nyilván­való volt, hogy a legvakmerőbb háborús provokációt jelentette volna. Az ellentállás oly erős volt, hogy Mr. Dulles minden rábeszélése és ultimátuma dacá­ra sem merték azt a francia és az olasz kormányok jóváhagyá­sa végett a parlament elé ter­jeszteni. Most a francia kor­mány — amerikai nyomásra — dacára, hogy a kormány nem tette magáévá, a parlament elé vitte, ahol nagyon röviden elbuktatták az egész tervet úgy, hogy véglegesen elbukott annak a lehetősége, hogy Európa né­peit akarata nénkül bele lehes­sen rántani a harmadik világ­háborúba. Most Mr. Dulles megint röp­köd és igyekszik egy pótlékot összehozni, amellyel ha szegé­nyen is, pótolni lehetne az elbu­kott kedvenc tervét és mégis meglehetne teremteni újra, a csak pár éve levert német mili- tarizmust. Ez a pót-terv is elbukott a francia ellenálláson. Most egy terven dolgozik, amely a pótlé­kot pótolná, amelyben segít Mr. Dullesnak az angol kor­mány is. Mert az a “veszély” fenáll, hogy az egész európai szövetkezés összeomlik. Az ázsiai szövetség pót-terve sem sikerült. Abban az ázsiai országok nem voltak hajlandók kettő kivételével résztvenni és a pótlék pótléka, amit elfogadtak, csúfos kudarc volt, mert egy­részt kizárták belőle Amerikai két hűséges kitartottját, a dél­koreai kormányt, valamint a Formosa szigeten meghúzódó Chiang bandát. Másrészt pedig nem sikerült egy fegyveres szö­vetséget létrehozni, csak egy tessék-lássék kitételt, hogy egy “támadás esetén tanácskozni fognak” nem pedig koreai mód­ra háborúskodni. A határozat amely se hideg, se meleg, csak egy látszat szö­vetség. Elvetik az ázsiai legfon­tosabb országok és tütakoznak, hogy Ázsia ügyeibe Ázsián kí­vüli országok beavatkozzanak. A kínai ügy sem megy Mr. Dulles tervei szerint. Nem csak mind több ország veszi fel vele a diplomáciai összeköttetést, de ma már a Nemzetek Szövetsé­gében is többsége van annak a tervnek, hogy onnan a saját magát képviselő Chiang társa­ságot kiakolbólintsák és helyére a kínai nép valódi képviselőjét ültessék. Ezt a tervet ma már a Skan­dináv államok, az ázsiai és arab országok is támogatják, úgy, hogy a többség, Amerika min­den ellenzése dacára biztosítva volna. Hogy ne érje Amerikát teljes kudarc, megint Anglia si­et a segítségére, amely ugyan maga is az elismerés mellett van, de azt a Nemzetek Szövet­sége következő ülésére akarja átteni. Valószínű, hogy ezt a pótlékot sikerül keresztülvinni, de ez is azt mutatja, hogy a nagy kapitalista terv, — hogy világháború árán próbá 1 j á k megállítani a haladást — össze­omlóban van. Ma már nem csak a világ népei, de ezek nyomásá­ra mind több kormány is nyíl­tan vagy burkoltan, szembe áll az amerikai háborús készülődé­sekkel és rákényszeríti Mr. Dul­lest, hogy pótlékokkal, sőt pót­lékok pótlékairól kelljen gon­doskodnia. MARAKODÁS A KONCÉRT WASHINGTON — Az “Ame­rican Public Power Association” —a bankárok azon csoportja, amely villany és gáz erőmüvek­ből húz igen nagy profitot, — ellenzi az Eisenhower adminisz­tráció azon rendelkezését, hogy az Atom Energia Bizottság pri­vát társulattal építtessen uj vil­lanyfejlesztő gyárakat a jelen­leg állami tulajdont képező TVA (Tennessee Valley Authority) telepek termelésének felfokozá­sára. Az igen nagy port felvert do­log lényege ez: Az Atom Ener­gia Bizottságnak az atom- és H-bombák készítésénél óriási mennyiségű villanyáramra van szüksége, amelyet a jelenlegi (állami) TVA telepek már nem képesek kitermelni. A legegysze­rűbb dolog lett volna tehát ezen állami telepeket kibővíteni. Az Eisenhower adminisztráció azon­ban ellenzi az állami villanytele­pek további fejlesztését, sőt a TVA-t is szeretné magánkezek­be juttatni, mert az állami ter­melés, szerintük “creeping soci­alism”, —-. ami azt jelenti, hogy az adminisztrációt támogató tő­késeknek nem jut profit belőle. Ezzel az elvvel természetesen rokonszenvezik a most panaszt tevő társaság is. Csak az ellen tiltakoznak, hogy az adminisz­tráció által pártfogolt bankárok egy másik csoportjából alakított egy uj társulatot “Mississippi Valley Power Co.” név alatt. Ez a társulat most nagy állami •kölcsönt kapott az uj villany­gyárak építésére és mindjárt RENDELÉST IS ADTAK NE­KIK 107 millió dollár értékű villanyáram szállítására. Másszóval ez az uj társulat, — amelyet Dixon-Yates csoport név alatt említenek, — a köz­pénzeken fogja felépíteni a vil- ,an.Ygyárakat és igy semmi ri­zikóval óriási hasznot hajtó ipartelepekhez jut, amelyeken keresztül az egész ország népé­től fogják huzni a nagy profi­tot. Miután a panaszt tevő cso­port tagjai igy elestek a konc­tól, most “vizsgálatot” követel­nek. seiktől. Életünk legszebb éveit itt kell eltöltenünk tétlenségben. Miért? “Mi jóhiszeműen jöttünk ide és Amerika népe is úgy foga­dott bennünket. Egyesek közülünk az orvosi tudományt, mások a könyvelést és mások megint a mérnöki tudományokat sajátítot­ták el, hogy ezen tudományok alkalmazásával szülőhazánkat se­gítsük. Nem akarunk mi hazavinni semmiféle úgynevezett ‘titkos tudományt’. Az a tudás, amit mi itt szereztünk olyan természetű, amilyet az amerikai nép tradicionálisan a világ népének boldogi- tására szánt. “Alázattal kérjük önt, Elnök ur, hogy tegye lehetővé ré­szünkre a hazatérést. Biztosítjuk önt, hogy a mi hazatérésünk nem fogja veszélyeztetni ezen hatalmas ország biztonságát. Sőt éppen ellenkezőleg, úgy tartjuk, hogy a mi hazatérésünk a két ország közötti barátság útját egyengetné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom