Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-01 / 1849. szám
1954. október 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal Levél a szerkesztőhöz Takács József temetése — HOZZÁSZÓLÁSOK A BÉRMUNKÁS CIKKEIHEZ — Tisztelt Szerkesztőnk:— A Bérmunkás julius elsejei számában megjelent “Udvarias Ember” aláirásu cikk oly kedves s igénytelen jókedvvel foglalkozik a magyarok között szokásos megszólítási, címzési módokkal, hogy fölösleges fontoskodás lenne vele vitába szállni márcsak azért sem, mert jogosan gúnyolja azt a régi magyarországi világot, amelyben a magyarok több- sége számára oly keserves volt az élet, hogy sose lehet eleget kipellengérezni. De mégis érdemesnek tartom, hogy néhány szót hozzáfűzzek, mert a címzés olyan társadalmi szertartás, amely velejárója (függvénye) a mindenkori és bárholi társas életnek, gazdasági közállapotoknak. Érdekes lesz tehát tudomásul venni, hogy valamikor, még nem is olyan nagyon régen, Magyarországon csak a fejedelem volt “nagyságos”, de a végét járó Magyarországon már minden városi ember vagy asszony “nagyságos” lett, sőt a megtollasodott polgár szabott áron megvásárolhatta a “méltóságos” címet is. Minden közhivatalnok az ötödik rangosztálytól fölfelé már “méltóságos”, a miniszter pedig “kegyelmes” volt. Magyarországon az utóbbi száz év alatt a címek és megszólítások ily sorozatát használták: Excellenciád, eminenci- ád, kegyelmes ur, méltóságod, nagyságod, tekintetes uram, tisztel ur, uram, uraságod, ön, kegyed, maga, te, barátom, ba- rátom-uram, tisztelt barátom, öcsém-uram, uram-bátyám, kegyelmed, kend, bácsi, fiam, atyafi, urfi, fiatal-ur, ténsur, tata, öregem, lelkem, stb. Olyan őserdő volt ez, amelyben talán soha senki sem ismerte ki magát. Azért időközönként hallhattuk, midőn az udvaries ember, hogy sértés ne essen, azt szokta a jövevénytől kérdezni: “Minek is tiszteljem?” Persze a cimkórság még nem volt valami túlságos nagy baj, azért még senkinek sem kellett volna kivándorolni uj hazát és benne kenyeret keresni. Néha ugyan elég bajokra adott okot. Például a katonaságnál, ahol a szegény magyar katonának meg kell tanulnia fellebbvalóinak a címeit, az őrmester úrtól kezdve fel egészen a császárig. Az “abriktolás” (kiképzés) egyik legfontosabb része volt, hogy kemenesaljai közhuszár Johan Dungónak meg kellett tanulni ilyen neveket és címeket: “Hern Corpskomandant seine Exellenz Kaiser und Königlisher General der Kavallerie Baron Maximilian von Uexkuel Gyllenband”. És megtanulta, tanúm rá sok idős amerikai magyar. Minden társadalmi rendnek megvannak a maga szertartásai, ezeknek egyik része a címzés, a megszólítás. A hűbéri rendszer tetőpontján például a kézcsók a hatalmi felsőbbség és ön-alárendelés nyilvános és hivatalos elismerése volt. A hübérur, aki a kezét csókra nyújtotta, birtokot, jobbágyokat, kiváltságokat dományozott a kézcsókoló hűbéresnek. A hűbéres ugyanakkor kötelezettségeket vállalt. A kézcsók aztán mind halványabb jelképpé vált, mig végre korunkban a “kisztihand” semmitmondó, nevetséges köszönté- si mód lett belőle. K.S.I. Tisztelt Geréb Munkástárs:— A Bérmunkás szeptember 1-i számában feltett kérdést elolvasva, én is gondolkozni kezdtem, hogy vájjon mit is csinálnék, ha hatalmam volna hozzá? Amint végig gondolok munkában eltöltött életemen, hát úgy vélem, hogy ha hatalmamban állna, hát én a Rockefellereknek, Morganoknak, Fordoknak, — szóval az amerikai munkáltató osztály vezető képviselőinek szeretnék adni egy kis ízelítőt a munkások életéből. Én tehát összeszedetném őket, rájuk parancsolnék, hogy öltsenek munkásruhát, aztán legalább egy éven át dolgozzanak úgy, mint mi, munkások dolgoztunk. Nem nehezebben, de könnyebben sem! De ami a legfontosabb, elrendelném, hogy ugyanolyan fizetést kapjanak, mint mi munkások kaptunk. És persze ugyanakkor minden más jövedelemtől megfosztanám őket, hogy éljenek csupán csak a munkájukkal szerzett keresetből, mint mi éltünk. Még csak bosszuállásra sem gondolok, mert azokat, akik már elmúltak 65 évesek, nem kényszeriteném munkára, hanem megengedném nekik, hogy aggkori nyugdíjra menjenek és persze abból kellene megélni nekik, mint mink élünk. Minden más jövedelemtől eltiltanám őket. Ha ők, minket, munkásokat ily életre kényszerítenek, nem nevezhetnének kegyetlennek, ha rájuk kényszeritenénk az ilyen életet. Azon bankár, gyáros vagy nagykereskedő urak, akik hacsak egy évig is munkás-jövedelemből, munkások módjára élnének, biztosan másképpen gondolkoznának a munkásokról. Paul Lajos Florida T. Szerkesztő Munkástárs:— A tőkés újságok eldugott 4 soros hírben hozták azt a Reuters riportot, hogy a Magyar Népköztáraság kormánya a társadalmi biztosítás keretében a nyugalomba vonulás, vagyis a penzióra jogosultság életkorát férfiaknál 60, nőknél pedig 55 év életkorban szabta meg. Úgy tudom, hogy a Magyar Népköztársaság ezzel az intézkedéssel rekordot teremtett. Bevallom, nekem ez a rekord ezerszer jobban tetszik a sport mezején elért minden rekordnál. És valószínű, hogy a gondolkodni tudó munkások körében ez nagyobb és maradandóbb értékű propagandává lesz a futbal meg az úszó bajnokságoknál. Talán éppen azért szorították be a tőkés lapok 4 sorba. Most még arra vagyok kivánHihetetlen rövid idő alatt futott szét a clevelandi magyarság között a hir, hogy Cleveland legismertebb magyarja, a clevelandi munkásmozgalom közel 40 éven keresztüli fáradhatatlan harcosa, a Bérmunkás titkára — meghalt. Az öreg magyarok megilletődve álltak össze és beszélték meg az eseményt, felemlítve epizódokat az életéből, a reakció ellen vívott harcaiból. A clevelandi öreg magyarok ezrei ismerték Takács munkástársat, ki a gyűlések és előadások megszámlálhatatlan meny- nyiségét tartotta. Ott volt és vitatkozott mindenütt, ahol magyar dolgozók összejöttek. Nép- gyűléseken, egyletek gyűlésein éppen úgy, mint a hires Buckeye Road sarkán összeverődött magyar dolgozók között. Az utolsó két évtizedben az IWW magyar nyelvű mozgalmában szerepelt, amelyet gyengített a családjában előforduló halálesetek. Az elmúlt 12 évben 2 felnőtt fiát és szeretett feleségét vesztette el, amely veszteséget nem tudta kiheverni. Az addig hatalmas, szép szál ember fokozatosan roppant össze. Már betegeskedett, de azért, miután Lefkovits munkástárs kényszerű eltávozásával senki sem vállalkozott arra, hogy a titkári teendőket elvégezze, az utolsó pillanatban Takács munkástárs állt fel és vállalta azt, hogy Lefkovits munkástárs utódja lesz. Nagy lelkiisemeretességgel intézte a Bérmunkás ügyeit, mikor már majdnem teljesen önkívületien volt, ha egy kissé magához tért a Bérmunkásról, a mozgalomról próbált beszélni. A Bérmunkás csoport körül sorakozó magyar dolgozóknak pótolhatatlan, megoldhatatlannak látszó veszteség Takács munkástárs halála. De nem csak harcos munkás- mozgalmi embert volt, hanem nálánál nem volt jobb, odaa- dóbb férj, jobb apa, ki szeretettel nevelte fel a gyermekeit. Felesége hosszú éveken keresztül beteg volt, Takács munkástárs nagy szeretettel, türelemmel ápolta, gondozta szeretett asz- szonyát, példát mutatva, hogy milyen egy szocialista családfő. Természetesen nem csak a munkásmozgalomnak tagjai jöttek el, de ott voltak az öreg magyarok nagy száma is, kiket annyi sok éven keresztül nevelt, oktatott. Mély gyászba borította a szü- kebb családját, a gyermekeit, unokáit ,akik a legjobb apát, nagyapát vesztették el. Margit leánya és veje Kaczi- bán József, Imre fia és felesége Verőn, kis unokája Jimy, aki esi, hogy ezt az igen nagyjelentőségű népjóléti intézkedést az amerikai sajtó miként fogja beadni olvasóinak úgy, hogy ime a “kommunista” Magyarországon már dolgozni sem engedik az embereket, ami mutatja, hogy ott milyen rabszolgává teszik őket. L. K. N. California Japánban van és Jaky, Judy és Jimmy. Takács munkástárs 67 éves volt, 50 éve hogy Amerikába érkezett. Temetésén úgy a kápolnában, mint a krematóriumban Kovach Ernő munkástárs búcsúztatta el a családjától és a Bérmunkás nag y táborától. Takács József munkástárs emlékét megőrzi az amerikai munkásmozgalom. Akik 1300 mérföldre megkönnyeznek. Miami Beach, szeptember 21. Közel déli 12 órakor vettük az airmail értesítést, hogy Takács József munkástárs szervezete nem tudott megbirkózni a pusztító kórral, az röviden végzett vele. Lefkovitsné, Lefkovits és Deutsch Rudolf munkástársak könnyes szemmel vettük az értesítést, amely nem csak egy osztálytudatos munkás életét zárta le, de megszűnéssel fenyegeti lapunk, a Bérmunkás életét is. Sajnos, részvétünkön kívül nem tudunk megoldást küldeni. L. TUDÓSÍTÁS Augusztus 29-re behirdetett nyári kirándulásunk várakozáson felül sikerült. A los angelesi örökös napsugár ez alkalommal is kitett magáért, ami igazán próbára tette asszonyainkat, akik egész napon át 1Ó0 fokos melegben égető tűz mellett sütötték a lacipecsenyét és a hozzájáró mellék ételeket és szolgáltak fel nagyon finom süteményeket, amelyeket Ádámné, Bakosné, Köhlerné, Simoné és Záráné ajándékoztak. Zára és Primixel mtársak frissítőkkel járultak hozzá, mely által nagyban emelték úgy a vendégeink hangulatát, mint a tiszta jövedelmet. Köhler munkástársnő egy 8 kvartos Stainless Steel fazekat ajándékozott, amelynek kisorsolása $13.25-t jövedelmezett. A kiadásaink levonása után a tiszta jövedelem $70.23, amely összeg nem kielégítő, ama fáradtságos munka után, amelyet kiváltképpen munkástársnőink végeztek. Ezen összeghez hozzátesszük a kerületi értekezletünkön gyűjtött összeg maradványát, amely 24 dollárt tesz ki és igy összesen beküldtünk a Bérmunkás javára $94.23 összeget. A közel jövőben újból hallani fognak los angelesi munkástársaink tevékenységéről, a lapunk iránti munkálkodásáról. Itt is éppen úgy, mint az ország különböző részeiben, munkástársaink, lapolvasóink öregek, fáradtak, betegeskednek, de azért időközönként nem feledkeznek meg lapunk a Bérmunkásról sem. Brown munkástárs 3 dollár felülfizetése a fent összegben foglaltatik. Köhler. J. Edgar Hoover, FBI főnök állítása szerint az Egyesült Államokban több kriminálist tartanak börtönökben, mint ahány ifjút járatnak a főiskolákra.
