Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-09-01 / 1841. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 1. Hej ha hatalmam volna KÖRKÉRDÉS A BÉRMUNKÁS OLVASÓIHOZ. — MIT CSINÁL­NÁNAK, HA VALAMILYEN TÉNYLEGES NAGY HATALOM BIRTOKÁBA JUTNÁNAK. Hej, hiszen volna csak hatalmam hozzá, majd megmutatnám én — mondja a ’’Földi” még az öklét is megrázva, hogy annál nagyobb nyomatékot adjon szavainak. Mert annyi bizonyos, hogy^igy, ahogyan mostanában folyik a világ sora, semmi sincs jól, sőt, minden rosszul, nagyon rosszul folyik. A Földi ezt látja és érzi saját magán, hiszen egyszerű mun­kásember ,aki egész életén át • csak annyit tudott megtakaríta­ni, hogy most az aggkori penzi­óra szorul, abból él szegénye­sen. Tudja tehát, hogy egész életén át másoknak dolgozott, hogy kizsákmányolták? Azt is hallotta, hogy a kizsákmányoló- ket “kapitalistáknak” mondják, de viszont azt állitja, hogy a unionok is csak kizsarolták a munkásokat, tőle mindig csak tagságidijat követeltek és mert állítólag mindig csak kértek tő­le de soha sem adtak neki, hát ő bizony nem tartozott semmi­féle unionba. Most aztán egy­formán szidja a kapitalistákat, a szocialistákat, a kommunistá­két és a unionistákat is. Mindenki ellene volt az egész életében, hej, pedig de meg tud­ná mutatni, hogy hogyan is kell csinálni, ha HATALMA LEN­NE RÄ. — Hát Földi, — mondom ne­ki — ha történetesen csakugyan a maga kezébe kerülne valami nagy hatalom, mondjuk az egész állami hatalom, hát mit csinál­na? — Hát azt csinálnám, hogy ne lenne szegény ember, — vág­ta ki nagy büszkén. — De hogyan? — kérdeztem tőle. — Hiszen az a fontos, hogy hogyan. A Földi elkezd hümmögni, be­szél értelmetlenül s kisül, hogy bizony még a SEMMINÉL is ke­vesebbet ért a világ rendjének megváltoztatásához. Ez nem csoda, hiszen csak hírből hallotta a munkásmozgal­mat, fogalma sincs az egyre változó társadalmi rendszerek­ről, azon erőkről, amelyek a vál­tozást hajtják, fogalma sincs a külömböző osztályokról, osz­tályellentétekről, az osztályharc­ról, nem csoda tehát, ha a világ rendjének megváltoztatására vonatkozó óhaja azonos a mese­beli kolbász történetével. ^ Nem emlékszem már egész bi­zonyosan, hogy is kezdődött ez a mese, de valahogy elér oda, hogy a szegény ember valami jót tett a varangyos békának (vagy a tündérkirálynőnek) és azért 3 kívánsága teljesülhet. Amikor ezt elmondja a feleségé­nek ,az nem akarja hinni s csu­pa próbának egy kis kolbászt kívánnak. Alig mondják ki, már ott van a serpenyü kolbász a tűzön. El is határozzák, hogy a következő két kívánságot már jobban megfontolják. Közben forgatják a kolbász a tűzön, csettengetve még a nyelvükkel is a jó vacsorához. Ámde az em-' bér egyszer csak feldönti a ser­penyőt, mire az asszony elkiált­ja magát: — Bárcsak az orrára nőlne kendnek. Alig' mondta ki, már ott is volt. A szegény ember persze nem mehetett emberek közé az orrára nőtt kolbásszal és igy a harmadik kívánság az lett, hogy tűnjön el a kolbász. így az a nagy gazdagság (vagy hata­lom), amit a 3 kívánság teljesí­tő ereje képviselt, semmivé lett. Valahogyan igy járt az én Földim is. Rájött, hogy ha az állami hatalom a kezébe jutna, hát bizny semmit sem tudna csi­nálni. Ekkor eszembejutott, hogy ugyan a Bérmunkás olva­sói, akik évtizedek óta kisérik figyelemmel a társadalmi prob­lémákat, többé-kevésbé ismerik a társadalmi fejlődést hajtó erő­ket, miként válaszolnának erre a kérdésre. Mit csinálnának az általános viszonyok javítására: Esetleg a világbéke érdekében, vagy a szabadságjogok védelmé­re. Szóval azt kérdezem a Bér­munkás olvasóitól, — nem kol­lektive, hanem egyenként, indi­viduálisan mindegyiktől, hogy HA HATALMÁBAN ÁLLNA, MILYEN GYAKORLATI TÖR­VÉNYT VAGY INTÉZKE­DÉST FOGANATOSÍTANA AZ EMBERISÉG JAVÁRA? Azért használom a GYAKOR­LATI szót, hogy nem olyan me­sebeli kívánságról van szó, mint a fenti kolbász történetben lát­tuk, hanem valami olyan tör­vényről, — ami lehet nemzeti vagy nemzetközi, — intézkedés­ről, mely AZ EMBERI LEHE­TŐSÉG HATÁRÁN BELÜL VAN., Nem értjük ez alatt azt, hogy tekintettel a nagy ellen­állásra keresztülvihető-e, hanem csak azt, hogy van-e gyakorlati lehetősége ? Szeretnénk, ha a Bérmunkás olvasói minél nagyobb számmal megírnák a szerkesztőnek, hogy elképzeléseik szerint miként le­hetne enyhíteni a mai őrületes háborús feszültséget, miként le­hetne könnyebbé, nyugodtabbá és boldogabbá tenni az életet, milyen törvényeket vagy intéz­kedést csinálnának ily célból, ha hatalmuk lenne hozzá. A szerkesztő aztán majd ösz- szegezi az ily ajánlatokat és ha mást nem is, de mindenesetre igen érdekes olvasmányt nye­rünk belőle, noha igen hasznos dolog az is, ha az olvasók meg­ismerik egymás gondolkodását. Felvetettem ezt a kérdést az­ért, mert az idén nem lesz nap­tárunk. A naptár rendkívül nagy munkája túlságosan kimerített, másrészről viszont Lefkovits munkástárs távozása révén an­nak előállítási költsége lényege­sen megnövekedne. így a nap­tárral kapcsolatos levelezés az idén elmarad. Ahelyett vetet­tem fel a fenti kérdést, hogy midőn munkástársaink bekül­dik az előfizetésüket, továbbá azon drágasági pótlékot, amit eddig naptár hozzájárulási név alatt adtak, egyben írjanak pár soros választ a fenti kérdésre is. PATKÁNYBÓL PAP — RÉV. ARMSTRONG CSODÁLATOS KARRIERJE Rév. Henry Armstrong, a neves negró prédikátor saját ma­ga beszéü el élettörténetét, mint ahogyan azt az AP hírszolgálat “vallásos riportere állitja. Henry Armstrong az egyetlen ember az egész világon, aki azzal dicsekedhetik, hogy a boxolásban elnyerte az egészen könnyű (feather) ,a könnyű és a welter-sulyu bajnok­ságokat. A 41 éves boxoló bajnok, aki most felcsapott baptista evangélista prédikátornak, igy *---------------------------------------­beszéli el a történetét. italt. Ebből még az italt legjob­ban biró ember is csak egyet iszik, olyan erős. Én felhajtot­tam hármat. Beültem a kocsim­ba, ahol elvesztettem az eszmé­letemet. Amikor magamhoz jöt­tem a 75-ös utón hajtottam. De mintha nem is én, hanem valaki más hajtott volna mögöttem, igy jutottam el a templomhoz. Mikor onnan hazamentem, vettem egy bibliát és elhatároz­tam, hogy pap leszek. íme, most itt vagyok és prédikálok, vagy ha akad boxoló partnerom, hát az Ur Jézus tiszteletére bemu­tatom az igaz boxolást. Valóban csodálatos történet. A patkányból előbb az utcagö­dörbe fetrengő pára, abból pe­dig a különösen nagy részegség révén az Ur evangélistája lett, aki, miután csak részegeskedni és boxolni tud, hajlandó bárkit is fejbeverni az Ur Jézus tiszte­letére. Reméljük, akar elég jelenke- zőre. Nagy családhoz tartozom. Az anyámnak 15 gyereke volt, ezek között én voltam a 11-ik. Ami­kor megszülettem és a nagyobb gyerekek körülvettek, hogy megszemléljenek, azt mondja az egyik: — Mama, hiszen ez egészen úgy néz ki, mint a patkány. —- Huss, huss, — mondotta a mamám, — akkor pap lesz be­lőle, meglássátok. Sose hittem volna, hogy iga­zat mondott, mert eleinte na­gyon gyűlöltem a papokat. Ami­kor hozzánk jöttek ebédre, vagy valamit kéregetni, nekem kellett lehajtani róluk a legyet, mert én voltam a legfiatalabb. Akkor úgy gondoltam, hogy a papok, akár csak a legyek, egyformán az emberek bosszantására szü­letnek. Amikor felnőttem professzio­nális boxoló lettem. Előbb a feather, majd a könnyű bajnok­ságot nyertem el. A welter súly­ra azonban nem nyomtam ele­get, azért a managerem azt ajánlotta, hogy igyák sört. A sör nagyon Ízlett s azzal együtt megszerettem a pálinkát is. Na­gyon sokat ittam mindkettőből s amikor berúgtam úgy hajtot­tam a nagy autómat az utcán, mint az őrült ,az emberek alig tudtak elugrálni előlem. Végre persze a bíróság elé ke­rültem, aki feltételesen szabadon engedett, de én megint berúg­tam és akkor jött a nagy “crash” (összeütközés), a szét­zúzott kocsi mellett a gödörben ébredtem fel. A fejem zúgott s ez a zugás egyre azt mondta: Eredj, hir­desd az Ur igéjét. Elmentem ak­kor egy korcsmáros barátom­hoz, aki összekeverte nekem a “Moscow Mule” név alatt ismert Csak arra kérem a munkástár­sakat, hogy ezt a pár sort KÜ­LÖN DARAB PAPÍRRA ÍR­JÁK s azt a titkár munkástárs majd továbbítja hozzám. Remélem, nem járok úgy ez­zel a szuggesszióval, mint az a munkáltató, aki ilyen szugesz- szió ládikót akasztott ki a mun­kásainak. Amikor kiszedte be­lőle a bedobott ajánlatokat, a legtöbbön ez a javaslat volt: “Fordulj fel” A mi esetünkben azonban az ilyen ajánlat nem adna feleletet arra a kérdésre, hogy miként lehetne javítani a mai őrületes háborús idegessé­gen és az egyre előretörő reak­ció szabadságtipró intézkedése­in. Miután minden ilyen körkér­désnél határidőt szokás szabni, kérem az olvasókat .válaszolja­nak úgy, hogy a novemberi lap­ban már foglalkozhassam a vá­laszokkal. Geréb József SIKERES ÖSSZEJÖVETEL A Bérmunkás olvasói aug. 15- én jól sikerült kirándulást ren­deztek a szép fekvésű Nelson A munkástársak és testvér­farmon. szervezetek tagjai nagy szám­ban jelentek meg és egy kelle­mes napot töltöttek el a szabad­ban. A kirándulás $116.00 jutta­tott a Bérmunkás alapra, amely­ért a Lapbizottság köszönetét mond mindazoknak, kik a siker érdekébe nmegjelenésükkel és munkájukkal közreműködtek. A megjelentek ellátásáról Kol­lár, Bischof, Szilágyi, Bikó és Molnár munkástársnők gondos­kodtak, mig Buzay munkástárs­nő most is sorsolással emelte az összejövetel eredményét. Külön köszönet illeti Mr. Nel­sont, aki nem csak díjtalanul adta át a gyönyörű helyiséget, de kedves vendégszeretetével is emelte a jó hangulatot. Tudósitó ANGOL-KÍNAI barátkozás LONDON — Az angol lapok terjedelmes beszámolót adnak a Kínát meglátogató angol labor­parti képviselők útjáról. Az At­tlee, volt miniszterelnök és Be­van baloldali vezér vezetése alatt álló küldöttséget Kínában mindenfelé nagy szeretettel fo­gadják, ami az amerikai hiva­talos köröket végtelenül bosz- szantja. Kétségtelen, hogy ezen bizottság látogatása erősbiteni fogja a Kina és Anglia közötti barátságos viszonyt. A British Labor Party jelen­ti, hogy a párt egy másik cso­portja is ,amely 7 képviselőből áll, készül Kina meglátogatásá­ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom