Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-08-15 / 1840. szám
1954. augusztus 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI GENF UTÁN . . . A mi kormányunk kénytelenkelletlen beismeri, hogy Genfbe csúfos vereséget szenvedett az amerkai “erő politika’’. Nem csak azért, mert minden erőlködés dacára sem sikerült elgáncsolni az indokinai békekötést, de főleg azért, mert ez a tárgyalás, amikor abból Amerika kikapcslódott, beigazolta azt, hogy igenis meg lehet egyezni vérontás nélkül is, ha az érdekelt felek a megegyezést komolyan akarják. Mert a francia nép túlnyomó többsége kitörő örömmel fogadta a megegyezés hirét, amely végetvetett a 8 éves vérontásnak. Mert az egész világ előtt igazolta azt, hogy az úgynevezett “vörös” bioknak békés, építő munkára s nem pe- dg háborúra van szüksége és ezért nagy engedményeket is hajlandó tenni. Az indokinai helyzet azt mutatja, hogy ha elkövetkezik a megegyezés szerint az az idő, amikor az egész indo nép szabadon dönthet a jövő életformája felett, akkor a most négyfelé szakított 3 országot egyesíteni fogja egy szabad, kizsákmányolástól mentes országba. Egyes lapok már most elkeseredve állapítsák meg, hogy semmi kilátás sincs arra, hogy a nép ne a vörösökre szavazzon azon egyszerű oknál fogva, amiért fellázadt a gyarmati uralom ellen. Mert nem csak elnyomták, rabszolgaságba döntötték a népet, hanem végtelenül kizsákmányolták, valósággal lassú ' éhhalálnak tették és teszik ki ma is ott, ahol még a régi rendszer van uralmon. A gyarmatosítók és a benszü- lött burzsoázia kaparitotta kézbe a rendkívül gazdag természeti kincseket és Ázsia legtermékenyebb földjét. A földnélküli parasztság bérli a földet a földbirtosokosktól. A bérleti összeg a termés 50 százaléka, az állami adó 30 százalék, úgy hogy a termelőnek csak a termés 20 százaléka maradt meg. Éhez arányított volt a munkások bére is, kik a bányákban és a kevés ipari üzemekben dolgoztak. A forradalmi kormány ahol átvette az uralmat, kisajátította a földet és azt a bérlőnek adta át, ki magszabadult a földes- urnák fizetendő bérlettől, csaw az államnak járó 30 százalék adót fizeti és igy a jövedelme egyszerre 20 százalékról 70 százalékra emelkedett. Az uj rendszer iskolákat, kórházakat és más közintézményeket épit és ha megszabadul az ország a háborús erőfeszítésektől és teljes erejével az ország iparosításához foghat, úgy a dolgozók egész Indokínában az uj társadalmi rendszert óhajtják megvalósítani. Ezért fél az imperialista burzsoázia a jövőtől és igyekszk olyan helyzetet teremteni Ázsiában, hogy felfordithassa a megegyezést és biztosíthassa az uralmát egész Indokínában. Erre vallanak azok a lépések, amelyeket a helyzet elmérgesítésére tesz az imperialista tábor vezető hatalma, Amerika. ÁZSIAI SZÖVETSÉG Mint tudjuk, Amerika külügyi államtitkára már Genf előtt egy délkelet ázsiai katonai szövetséget akart létrehozni, amely “meggátolná a kommunista terjeszkedést”. Ezt a tervet Angliával az élen visszautasították a hatalmak mint olyant, amely a genfi tárgyalásokat lehetetlenné tenné. Anglia ígéretet tett, hogy Genf után hajlandó egy ilyen katonai szövetségről tárgyalni. Most ezt a szövetséget akarja kierőszakolni Mr. Dulles, amelynek a létrehozásában Angüa szerepe az volna, hogy a terv érdekében megnyerje Indiát, Ázsia Kina utáni legnagyobb országát. India az invitálást újra visz- szautasitotta. Nehru a mai lapjelentések szerint a leghatározottabban ellenez minden ilyen szövetséget, úgyszintén Indonézia és Burma kormányai is, nem lelkesednek ezért Pakisztán és Ceylon sem, úgy, hogy ha létrejönne is egy ilyen szövetség, miután a békeszerződés szerint abba az indokínai országok nem vehetnének részt. így ez a szövetség csak az ázsiai országokon kivül alakulhatna meg. Nevezetesen tagjai lehetnének Anglia, Amerika, Ausztrália és New Zealand. Ez persze nagyon leleplezné az imperialista terveket és a legélesebb ellentállást váltaná ki az ázsiai országokból. Valószínű, hogy egy ellenszövetséget hozna létre, amelynek a jelszava az Ázsiában nagyon népszerű “Ázsia az ázsiaiaké” lenne. A LELŐTT REPÜLŐGÉP Egy szerencsétlen incidens folytán, a Kínai Köztársaság katonai gépei lelőttek a kínai vizeken egy angol személyszállító repülőgépet, amelynek 9 halottja lett, köztük három amerikai állampolgár is. Anglia erélyesen tiltakozott ez ellen a kínai kormánynál, egyben elrendelte, hogy hasonló incidensek elkerülésére az angol repülők kerüljék el a kínai vizeket. A kínai kormány rögtön válaszolt és beismerte a hibáját, sajnálatát fejezte ki az ügyben és készséggel vállalkozott arra, hogy úgy a repülőgépért, mint az életét vesztett utasokért kártérítést fizessen. A sajnálatos incidens, amely abból eredt, hogy az Amerika által védett és pénzelt Chiang katonai repülőgépei, amelyeket Amerikától kaptak, ismételten bombázták a kínai köztársaság városait és falvait, amelyekből többet lelőttek a kínai területet védő vadász gépek és a lelőtt angol gépet is bombázó gépnek nézték. Az angol kormánnyal további tárgyalások folynak a szenvedett kár megállapítását illetőleg, amely után lezárulna a sajnála- latos ügy. Az amerikai kormány már nem ilyen békésen óhajtotta elintézni az ügyet. Barbároknak, gyilkosnak nevezte a kínai kormányt és rögtön két repülőgép szállító hadihajót rendelt a kínai vizekre, hogy annak a gépei védjék meg *a személyszállító gépeket. Ezek az amerikai gépek két kínai gépet lelőttek és csak a kínai kormány higgadtságán mullott, hogy ebből nem lett egy olyan összeütközés, amely egy háború kitörését eredményezhette volna. Bármennyire is hibát követtek el az angol gépet lelövő kínai repülők, semmi esetre sem úgy lehet azt jóvátenni, hogy uj összeütközést provokálunk ki és ezt a “védelmet” az angol kormány nem kérte, mert arra szükség nem volt. Sokkal békésebb lett volna, ha az amerikai kormány leintette volna a kalóz- kodó cselédeit, amelyek közvetve előidézői voltak a szomorú incidensnek. Ehelyett azonban az itteni illetékesek Chiangék provokációjával kapcsolatban, valósággal rászabadították a kínai köztársaságra ezt a kalóz bandát, amikor kijelentették, hogy abban az esetben, ha a kínai köztársaság úgy akarná megtorolni a folytonos támadásokat ,hogy ő viszont Chiangékat támadná meg a buvéhelyükön, Formosa szigeten, úgy az amerikai haderő Chiangék védelmére sietne. így a helyzet az, hogy a kínai kormány kénytelen eltűrni a folytonos kalózkodást, miután el akarja kerülni Amerikával való háborús összeütközést. A határincidensekből származó idegeskedésből származnak olyan sajnálatos események, mint az angol gép lelövése, de azért a tiltakozást nem a kinair aknak, hanem azoknak kellene elküldeni, akik az ilyen incidenseket kiprovokálják. GONOSZ VÉN EMBER Nagyon előkelő vendége van Amerikának. Megbecsülik, ünnepelik, még a port is lefújják a székről, ahová leültetik. Egy éjszaka a Fehérházban aludt, az elnök, a külügyi államtitkár tárgyalt vele napokon keresztül, a kongresszusnak nagy beszédet mondott. Ez a nagyon megtisztelt vendég Délkorea elnöke, Syngman Rhee volt. Mint a ‘szabad világ” bajnokát, mint Amerika leghűségesebb szövetségesét ünnepelték ebben a hatalmas országban. Ez a gonosz öreg ember valójában a legreakciósabb, leg- korruptabb vérengző kényura a délkoreai népnek, kinek kezéhez tapad nem csak sok millió koreai, hanem közel kétszáz ezer amerikai fiú vére is. A nagyon tisztelt vendég, gyalázatos uralmi vágya akasztotta meg a kéttészakitott Korea egyesítését, amelyet az egész koreai nép óhajtott. Mert az egyesitett, szabadon véleményt nyüvánitó Korea, egy napig sem tűrte volna meg ezt a kényurat az ország élén. Ezt a tényt aláhúzta. a délkoreai választás is, amelyet 1950 elején tartottak és a nép csúfosan megbuktatta Rhee reakciós bandáját és oly képviselőket választott, amelyek Északkoreával való megegyezést, egyesülést óhajtotta. Ez a parlament soha sem gyűlt össze, mert Rhee klikkje kirobbantotta a véres koreai polgárháborút, amelybe Truman sietett belevinni Amerikát is. Ez a háború három éven keresztül folyt, elpusztította a nép szine- javát. Az országot rommá alak- totta át, mig a világ népeinek nyomására létrejött a fegyver- szünet, amelyből azonban, nem lett végleges megegyezés, mert Rhee és a délkoreai uralkodó osztály amerikai támogatással nem hajlandó elfogadni az egyedüli demokratikus megoldást, hogy az idegen csapatok vonuljanak ki és nemzetközi ellenőrzés alatt tartsanak szabad választásokat, amelyen választanák meg az alkotmányozó nemzetgyűlést amely meghatározná az egyesitett Korea társadalmi és gazdasági formáját. Ez a demokrácia nem kell Rhee bandájának, Ők a népelnyomó uralmukat ki akarják terjeszteni Északkoreára is és mután ezt választásokkal nem tudják elérni, újra fegyveres megoldást akarnak. Ezért jött most ide ez a nagyon megbecsült vendég, ennek a tervnek akarja megnyerni az amerikai kormányt, a kongresszust. A terv nagyon egyszerű és jól kifizetődő volna Rhee-Chiang uraknak, esetleg biztosítaná az uralmukat nem csak Koreában, hanem a hatalmas kínai birodalomban is. Amerika adjon pénzt és hadianyagot, hogy Rhee és Chiang egy-két milliós hadsereget szerelhessenek fel, amely hadsereg egyidejűleg támadná meg Észak - koreát és Kínát. Amerika fedezné a hadjárat költségeit és abba résztvenne a tengerészeiével és a repülőivel, a gyalogságot Rhee és Chiang szállítaná. A tervbe bele van kalkulálva az atom és hidrogén bomba használata is. Az amerikai lapok és politikusok nagyon hidegen fogadták ezt a tervet, csak az egészen megkergült szélső reakciósok lelkesedtek érte. Ez a terv a harmadik világháború minden borzalmát zúdítaná az emberiségre és még “győzelem” esetén is Amerika és népe pusztulását jelentené. De amg itt csak hidegen fogadták a tervet, addig szerte a világon a legnagyobb felhábordással vették tudomásul s az amerikai kormányt okolják, hogy megengedi azt, hogy ezt a gyalázatos provokációt az ame- (Folytatás a 7-ik oldalon) zugság, amely hihetetlenségben versenyezhetne az isteni eszmével. A moszkvai rádió leadása tehát azt jelenti, hogy a szovjet vezetőség újból szorgalmazni fogja a vallásokra vonatkozó felvilágosító munkát. Éppen ideje már!
