Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-08-15 / 1840. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. augusztus 15. A SPORT SVINDLI PROFITSZERZÉS ÉS NAGYSZABÁSÚ NÉPBOLONDITÁS A SPORT ZÁSZLAJA ALATT Irta: GERÉB JÓZSEF Az a labdarugó (football) verseny, amelyet ez év julius 4-ik napján tartottak a svájci Bern városban, nem várt meglepő eredményt hozott, az eddigi verhetetlennek vélt mindig csak diadalmas világbajnok magyar csapatot 3-2 arányban megverte az addig teljesen ismeretlen nyugat-németországi csapat. Az egyik amerikai újságíró, aki ezt a versenyt végignézte, többek között ezt irta erről a mérkőzésről: * ’’Valóban nagy meglepetést okozott, hogy Fritz Walter vezetése alatt álló nyugatnémetországi csapat megverte az eddig verhetetlennek képzelt magyar 11-es olimpiai bajnok csapatot. Amikor átnyújtották nekik a győzelmi serleget, a zenekar a német himnuszt, “De- utschlan Über Alles” játszotta. A nézőközönség között lehetett vagy 20,000 német, akik “vigyázz állásba” helyezkedve lelkesedéssel énekelték a szomszéd népek által annáira félt és gyűlölt nemzeti dalt.” * A francia Le Monde újság tudósítóját is jobban érdekelte ez a himnusz, mint maga a játék, mert a beszámolójában ezt irta: Huszszer német egyszerre ugrott fel, vágta össze bokáját a ‘‘Deutschland Über Alles” első hangjaira, mintha csak valaki stentori hangon kiáltotta volna: Achtung! Achtung! Achtung! A zenekar húzta tovább, a kórus is viszi vele egyre hangosabban, egyre . kérkedőbben, egy dölyfösebben: Deutschland Über Alles! Az eső szitázik, fázom, de nem az eső miatt. Belső hideg fut rajtam át, amint látom, hogy vagy 20 ezernyi német milyen arrogánsán énekli megint azt a dalt, amely a szomszédos népek leigázását jelenti. * Ép ész csak edzett testben él, — tartja a közmondás. Noha ez az állítás teljes egészében nem állja meg a helyét, annyi tény, hogy az edzett test mindenkinek nagy előnyére szolgál és a “sport” fogalom alá vett emberi aktivitások legtöbbje a testedzést szolgálja, — vagy legalább is azt kellene, hogy szolgálja. De igy van-e valójában? Vegyük csak le a szemünkről azon színes szemüveget, amelyen át csaló képet látunk s tisztán csak a valóság világításában nézzük a sport problémát. Habár, most is igen nagy szükség van az edzett testre s annak értékét világért sem kívánjuk lekicsinyíteni, de annyi tény, hogy az őskorban, amikor az ember pusztán csak testi erejével védte magát nagyszámú ellenségeivel szemben és amikor az élelmiszer megszerzése nagy erőkifejtésbe került, az ember életében fontosabb szerepet töltött be a testi erő, mint ma. Ezért a szervezett testedzést, a tornajátékot megtaláljuk már az őstörténelemben is. Azon olimpiai versenyeket, amelyeket jelenleg 4 évenként tartanak, az ősgörögök kezdték a mai időszámítás előtti 776-ik évben. De azt is tudjuk, hogy a testedzésről maga a természet is gondoskodik. Ezt látjuk abban, hogy a gyermekek milyen nagyon szeretnek ugrálva, hancu- rozva játszani. A fiatal állatok hasonló játéka szintén a testedzést szolgálja. És egyben levezeti a növekvő testben gyorsan fejlődő sok energiát is. így a testedzés ellen józaneszü embernek nem lehet kfogása s amikre a továbbiakban rámutatok, nem a testedzés, nem a tomázás bármely ága elleni kifogás, hanem inkább csak a kimutatása annak, hogy ezt a természettől fogva szükséges valamit miként használják fel egészen MÁSFÉLE CÉLOKRA. * Mint mondottuk, olimpiai versenyeket 776 B.C. kezdték az ősgörögök a Morea félszigeten fekvő Olimpia síkon, ahol még ma is láthatók az első stádium alapzatának romjai. Jóidéig ezen tornaversenyek tisztán csak a testedzés dicsőítését szolgálták, a győztesek olyanforma nemzeti hősökké lettek, mint manapság is, akiket tehát mint követendő példát, mint ideálokat állítottak az ifjúság elé. Közben azonban az egyes kis államok (minden valamire való görög város független állam volt) egyre fejlődtek, terjeszkedni igyekeztek s igy egymással háborúskodni kezdtek. Különösen éles ellentét keletkezett a két vezető állam, Spárta meg Athén között. A spártai vezetők hamar rájöttek, hogy a testedzéssel — tornával — nevelt ifjúságból jó katonaságot lehet nevelni. Athén ellenben ikább a kultúra emelésére igyekezett. A 415 és 405 B.C. közötti 15 éves háború ennek következtében Spárta teljes győzelmével végződött. A tornászattal kiedzett spártai fiuk teljesen lerombolták az Athen művészies palotáit. A történelem nem jegyezte fel (vagy talán csak én nem tudom), hogy a spártai fiuk milyen jelszót harsogtak, amikor az athéni palotákat ledöntötték. Annyi tény, hogy az olimpiai versenyek aztán már csak háborút, vagy háborús propagandát szolgálták és azért Theodosius római császár 396 B.C. évben beszüntette. A keresztény eszme által uralt középkorban nem sok szerepet adtak a tornázásnak, testedzés ehelyett inkább a test megcsonkítása jött divatba. A szervezett testedzéssel újból Németországban találkozunk. A harmincéves háború Európa nyugati részét nagyon kimerítette, különösen rossz állapotba maradt Poroszország. A nép végtelenül elszegényedett, a hiányos táplálkozás következtében lezüllött, elcsenevészesedett. Ugylátszik, hogy Fridrich Wilhelm (1688-1740) császár (Nagy Frigyes apja) ismerte a történelmet, mert felbátorította az ifjúság testnevelését, amüiez persze jobb táplálkozás is kellett. Ennek a politikának lett az eredménye az, hogy a fia, Nagy Frigyes (1712-1786) számos nagy háborújában már le tudta verni az összes ellene hozott koalíciókat és Szászországot, Sziléziát meg más területeket is vazallus állama tett. Valószínű, hogy amikor Nagy Frigyes hadai a leigázott területekre bevonultak, elhangzott az “achtunk, achtung”, amit olyan sűrűn hallhattunk már a mi életünkben is. Nyilvánvaló, hogy a szervezett testedzés itt a háborús célt szolgálta. # Amerika jóidéig izoláltan élt a külföldtől, igy a tornázást, a testedzést itt más cél szolgálatába állították. Mindenki tudja, hogy az amerikai nép sportkedvelése alatt azt kell érteni, hogy FOGADNAK a mérkőzésekre. A szervezett versenyek itt első sorban is a nyerészkedési szellemet ,a hazárdirozást szolgálják. Amig a tényleges versenyekben legfeljebb pár ezer ember vesz részt, addig milliók fogadnak az eredményre és attól kezdve nem a sportteljesítmény érdekli őket, hanem csak az, hogy nyertek-e? Kenyeret és cirkuszt a népnek — mondták a romaiak. Az amerikai tőkés osztály a sportot ilyen cirkusszá formálta át. A napilapok negyedrésze a sporttal foglalkozik, a football és baseball mérkőzéseken százezrekre megy a nézők és rikolto- zók száma, de a versenyben AKTUÁLISAN csak nagyon kevesen vesznek részt. Rah-rah-rah! —, ordítják a SZERVEZETT drukkolok (vagy szurkolók, mint mondják némelyek). A nagyobb iskolákban, ahol mondjuk vagy 10,000 növendék van, amelyből 100, ha ténylegesen szerepel a versenyben, jó pár ezer betanulja, hogy mint kell igen hangosan ordítani a rah-rah-raht. Ugylátszik, hogy a torok Uy gyakorlását is testedzésnek számítják. Ez azonban még nem a teljes kép. Azt például nem nagyon hangoztatják, hogy a baseball, a nemzeti játék, csak pár SZEMÉLY MAGÁN ÜZLETE. A Yanky, a Redsox meg a többi csapatok mind-mind privát tulajdont képeznek s a nagy hűhó csak arravaló, hogy minél nagyobb hasznot hajtsanak. Ugyanis az egyetemek csapatai is nem a testedzés, nem a sport dicsőségét szolgálják, hanem azt, hogy mennyi pénzt lehet velük szerezni annak a tanitézet- nek. Sok főiskolánál ez a jövedelem olyan nagy, hogy anélkül anyagi zavarok elé kerülnének. Miért csap tehát az amerikai sajtó olyan hü-hót a sportnak? Erre a kérdésre nagyszerű választ ad az a régi cartoon-kép, amelynél egy csomó bamba-arcú munkás szerfelett nagy érdeklődéssel szemléli a baseball eredményt mutató táblát, mialatt a hátuk mögé sompolygott kapitalista kiüríti zsebeiket. Cirkuszt a népnek, azzal lehet legjobban elbolonditani őket. Ráh-ráh-ráh! # Nem sokkal azután, hogy Los Angelesben is bemutatták a londoni angol-magyar mérkőzés filmjét az egyik “honfitárs” azt mondja nekem. — Jaj, még a könny is a szemembe szökött örömömben, mikor láttam a magyar fiuk ily gyönyörű játékát. Még én is elkiáltottam, hogy hurráh! — Mondja csak FÖLDI, — szólék oda neki, — ha történetesen nem a magyarok, hanem a hottentották verik meg úgy az angol világbajnok csapatot, maga akkor éppen úgy örült és éppen úgy hurrázott volna? A földi rámbámul, mintha csak kérdezné, hogy ki van-e mind a négy kerekem: ‘‘Hát miért örültem és hurráztam volna akkor? — kérdezi gyerekes ártatlansággal. —Hát azért, — felelem, — mert ha magát csak a football érdekelte volna, akkor nem lenne fontos az, hogy melyik csapat mutatott be az angol bajnok- csapatnál is szebb játékát. Magát földi, nem a sport érdekelte, hanem csak az, hogy ott a MAGYAROK győztek és miután maga is magyar, mindjárt úgy vette, hogy akkor abból a nagy dicsőségből magának is kijár egy kevés. Ez az amért annyira örült. Földi, maga önmagát hurrázta amikor azt a képet látta. A földi megsértődött s faképnél hagyott. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ezen nemzetközi versenyek ^ ily külföldi reklamirozása valójában a nemzeti sovinizmus éleszt- getése, kitűnő propaganda az olyan rezsimnek, amelynek zászlaját hordozzák a versenyzők. Ez nem csak Magyarországra, hanem minden más országra is vonatkozik. Paul A. Fino (R.N.Y.) képviselő javaslatot terjesztett a kongresszushoz, hogy a szövetségi kormány vezesse be az országos lutrit. Minek _ tagadjuk, hogy az amerikai nép nagyon szeret hazárdirozni (gambling) mondja ez a képviselő, — hiszen csupán csak a SPORTOKKAL KAPCSOLATBAN ÉVENKÉNT LEGALÁBB 10 BILLIÓ DOLLÁRT tesz ki a fogadások. Az American Magaziné egyik cikke 30 billióra becsüli azt az összeget, amit az amerikai nép évenként a mindenféle fogadásokra költ. Ez aztán valóban hatalmas összeg. Nincs módunkban megállapítani, milyen közel vagy távol áll a valóságtól, de azt az Egyesült Államok mnden épeszű lakója tudja, hogy itt nagyon elterjedt, nagyon népszerű a baseball, a football, a boxolás és egyéb versenyek, — beleértve az ugyancsak a sport égisze alatt folyó lóversenyeket is, — fogadása, gyerekektől kezdve vén emberekig mind zsebbe- nyulnak ily alkalomkor. A hazárdirozási szellemet nem apasztaná, sőt ellenkezőleg még fejlesztené az országos lutri, amit a new yorki kongressman ajánl. Ezt a szellemet- csak a nevelés, a kulturszinvonal emelése tudná alább szállítani. És ezzel el is értünk a tulajdonképpeni mondanivalónkhoz: A testedző sportokat nem a na(Folytatás a 7-ik oldalon)
