Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-08-01 / 1839. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. augusztus 1. AZOK A RÉGI JÓ IDŐK MI VOLT A VILÁGSZENZÁCIÓ EZER ÉVVEL EZELŐTT Irta: JOSEPH McCABE A nagyobb újságok állandó rovatot vezetnek annak bemutatására, hogy mi volt a nagy szenzáció 10, 25, 50, esetleg száz évvel ezelőtt. Az olvasók kedvelik az ilyen visszaemlékezéseket, részben azért, mert felfrissíti történelmi tudásukat, részben pedig azért, mert a “régi jó időkre” való visszaemlékezés bizonyos méretű kellemes érzéseket kelt. így gondoltam arra, hogy jó*---------------------------------------lenne talán valamivel nagyobb időtávolságra menni a múltba. Úgy vélem, hogy érdekes lenne az olvasók emlékezetébe hozni, hogy mi volt például a világ- szenzáció mondjuk kerek 1000 évvel ezelőtt? A világtörténelmet tanulmányozva azt találjuk, hogy a müveit világ ezer évvel ezelőtti korszakát Nagy Ottó császár uralta. Abban az időben a Római Birodalom már két részre szakadt. Ottó, aki 912-ben született, a német Első Henriknek volt a fia, 936-ban került trónra. Nagyon ügyes politikai taktikával és katonai erővel hatalmát kiterjesztette nem csak a nyugati Római Birodalomra, hanem Európa legnagyobb részére, beleértve a skandináv területeket is. De azonkívül kiterjesztette hatalmát a pápaságra is. MIT MOND A SZEMTANÚ Az iskolákban tanított történelem csak ilyen pár szóval említi Ottó és a pápa között folyt harcot. Azonban ennek a küzdelemnek egyik tanúja, a római Lintprand püspök, nagyon részletesen irta meg ennek a kornak a történetét. Lintprand írásai megmaradtak egész a mai napig s az alanti adatokat abból vettük ki. A hanyatló Szent Római Birodalomban a mai időszámítás szerinti 954-ben meghalt a birodalom legnagyobb hatalmú zsarnoka, Alberie, akinek az anyja, Marozia, a pápának volt a kedvese. Ez a Marozia már előzőleg megmérgezett egy pápát, ami akkor nem is volt olyan nagy dolog. A pápa világi hatalmát Alberie gyakorolta, aki elhatározta, hogy a fiát Oktáviust fogja a pápai trónra ültetni, mihelyt az eléri a 18-ik életévét. Közben, hogy mégis tartson valaki misét a Szent Péter templomában, egészen jelentéktelen embereket nevezett ki erre a tisztségre, (István IX, Maria- nus és Agapetus). Oktavianus herceg korának legrakoncátlanabb ifja volt, amit az apja is igen jól tudott. Már 16 éves korában nagy legénynek mutatta magát az apja háremában, ahol — Lintprand írása szerint — az első számú szeretője saját nagynénje volt. így készült Oktáviánus a pápai trónra, amely abban az időben minden 2-3 évben megüresedett, mert a lakóját megölték. xn. JÁNOS PÁPA 955-ben újra üres lett a pápai szék és Oktáviánus telepedett bele, amikor felvette a XXII-ik János nevet. Jánossal aztán igazán VÍG ÉLET KEZDŐDÖTT a Szentszék székhelyén. János maga köré gyűjtötte Róma ösz- szes kéjhajhászó fiatalságát s a pápa jövedelmét a legborzalmasabb tivornyákra költötte. Mikor a jövedelem nem volt elég, fogta a szertartásokhoz használt szent edényeket, arany és egyéb drága ékszereket és eladta azokat. Nappal vadásztak, éjjel tivomyáztak úgy, hogy a szentfalak szinte beleremegtek s szégyenpirba borultak volna, ha már az előző pápáknál is nem láttak volna hasonló dolgokat. János ivott, ahogy csak győzte, ivott áldomást (köszöntőt) nem csak az istenre és a szen-i tekre, hanem Sátánra és a pogány istenekre is. Hányta a kockát és játszott egyéb szerencsejátékokat, de különösen kitűnt a nemi orgiáival. Perverz hajlamai nem ismertek határt, azonkívül, hogy messze földről szállították neki a legszebb fiatal nőket, még a saját nővérét is a szeretői közé sorolta. Rómában már egyébről sem sem beszéltek, mint a pápa rettenetes szex-orgiáiról. Végre néhány római puritán Ottó német császárhoz fordult segítségért, aki címzetesen római császárnak tartotta magát. Ottó, akinek igy alkalma nyílt hatalmának kiterjesztésére, el is jött Rómába, ahol János meghunyászkodva fogadta, megígérte neki, hogy most már “jó fiú” lesz, mire nagy áldomást ittak és igen jól mulattak együtt. JÁNOS PÁPA NAGY PŐRE Alig távozott azonban Ottó Rómából, mint a biblia mondja: “a kutya visszatért a hányásához”, — János folytatta tovább a tivornya életet és nagyot nevetett a “császáron”. Ezért aztán Ottó párbajra hívta Jánost, de Péter utóda azt felelte, hogy az Isten földi helytartója nem mehet párbajozni, mire Ottó jókora hadsereggel ment Rómába, elfogta Xn. Jánost és bíróság elé állította. A tárgyalás egyik fénypontja volt az, hogy Róma prostituáltjai kivonultak és hangosan követelték kedvencük, János pápa szabadonbocsájtását. Oly erős volt ez a követelés, hogy a bíróság meghátrált. János visszakapta nem csak a szabadságát, hanem a pápai tisztségét is és a tivornya élet folyt tovább, mint azelőtt. És folyt volna kitudja meddig, ha történetesen Jánosnak meg nem tetszik egy férjes nő. János természetesen azonnal erőszakot vett az asszonyon, és ime, most jön az elbeszélés érdekes befejezése, amit csak Lin- prand püspök mély vallásosságával lehet megmagyarázni. A jó püspök szerint ugyanis az KORMÁNYZAT BESÚGÓKKAL AZ AMERIKAI TRADÍCIÓKKAL, AZ AMERIKAI TÖRVÉNYEKKEL ÉS AZ AMERIKAI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSSAL ELLENKEZIK A BESÚGÓK ALKALMAZÁSA, — ÍRJÁK AZ ALSOP TESTVÉREK. WASHINTON — Az Egyesült Államok történetében egészen uj dolog az, hogy egyes kormányközegek professzionális besúgókat alkalmaznak, akiknek működéséről és jövedelmükről az amerikai népnek még nem sok ismerete van. Azért fontosnak tartjuk az alábbi adatok ismertetését. Ezen professzionális besúgók jelenleg az amerikai kormány “közhivatalnokai”, legtöbbje a •--------------------------------—— Department of Justice szolgálatában áll. Hivatalos nevük: “Consultants to the Immigration and Naturalization Service”. (A polgárosító és a bevándorló hivatal tanácsadói.) Ezeket meg kell külömböztet- ni az FBI által időről-időre alkalmazott besúgóktól, akik “tip”-eket adnak egyik-másik kiminálistáról. Ezek olyan alkalmazottak, akiket tanuknak használnak a kommunista szub- verziv pörökben. Nézzük csak, hogyan is működnek ezen “tanácsnokok?” Vegyük például Mr. X-t, aki nagyon közepes tehetségű ember s annak megfelelőleg a keresete igen alacsony volt. Keresete tehát az alkalmazkodást mindenfelé, még a kommunisták között is. Egyszer csak rájött, hogy volt kommunistaságát nagyszerűen tudja kamatoztatni, mert amig azelőtt mondjuk csak 80 cent órabérig vitte, legfeljebb 1.50-ig egyes kivételes esetekben, most egyszerre jókora ösz- szeget kaphat a Justice Depart- mentől, ha felcsap “Bevándorlási iroda tanácsnoknak”. NAPI 25 DOLLÁR Ezért az uj munkáért Mr. X napi 25 dollárt kap és minden egyéb kiadást, — utazási költséget, szálloda és vendéglő kiadást, — ha más városokba rendelik, mint ahol lakik. Mr. X valójában nem tanácsadó, hiszen már régen otthagyta a kommunista pártot, igazi munkaköre, hogy a kormány ügyészeit segítse a kommunista ellenes pörökben tett vallomásaival. Ezért kapja a napi 25 dollárt, amely rendesen az egyetlen jövedelme, ami elég nagy, hiszen másféle tanuk csak napi 4 dollárt kapnak. A “Consultant” címet csak azért adják nekik, hogy igy nagyobb befolyást gyakoroljanak az esküdtekre, de egyben nagyobb díjazást is adhassanak nekik, hogy mindig kéznél legyenek. Tegyük fel, hogy Mr. Y kormányügyésznek igen komplikált ördögnek nem tesztett az a dolog, hogy János most már egy férjes asszonyon is erőszakot vett és azért megölte őt. Valószínű, hogy az ördög ebben az esetben a szegény férj testébe bujt, de a püspök azt már nem mondja. Ehelyett csak azt mondja, hogy János pápát nagy pompával temették el. És a katolikus történelemben ma is azt olvashatjuk róla, hogy “a világ díszére szolgált”. Hej, de szépek is voltak azok a “régi jó idők!” Progresszive World deportálási ügye akad, avagy valakit el akarnak Ítéltetni a Smith-Act törvény áthágásáért. Mr. Y tehát megkérdezi Mr. X-t hogy ismeri-e a szóbanforgó vádlottat? Tud-e róla valami diszkrimináló dolgot? SOK A BESÚGÓ Mármost Mr. X erre a kérdésre válaszolhat igennel is, meg nemmel s. Azonban amig az “igen” napi 25 dolláros jövedelmet jelent számára, a “nem” pedig annak az elvesztését. Mr. X tehát “igennel” válaszol, mert élni is kell, meg mert a hitelbe vásárolt televízióra is esedékes a részlet. Szóval, a helyzet az, hogy ennek az újsütetű közhivatalnoknak a megélhetése attól függ, hogy tud-e olyan vallomást nyújtani a túlbuzgó kormányügyésznek, amilyet az kívánatosnak tart a pör meegnye- résére. Jelenleg körülbelül 50 ilyen besúgó “Consultant” áll a bevándorlási hatóság szolgálatában. Ezek között csak 12 olyan, aki kézén “profeszionális” szolgálattal nagyobb összeget kerestek, akik a kormányügyész kérésére mindig “igennel” válaszoltak. Ezekre annyi sok vád van már. hogy a kormány állítólag “vizsgálatot” vezet ellenük. Ezen besúgók nem mindegyike indult útjára a kommunista földalatti mozgalomból. Ilyen volt az a két besúgó is, akik Dr. Ralph Bunche, a neves negró államférfi lojalitásának kivizsgálását indították meg. A kommunista Daily Worker örömmel közli azon leleplezéseket, amiket ezen besúgókról hoznak, mutatva azt, hogy ezen “tanácsnokok” valóban ártottak nekik. De még ha valóban igy áll is a dolog, az amerikai tradíciókkal, az amerikai törvényekkel és az amerikai igazságszolgáltatással nem egyeztethető össze ezen professzionális besúgók alkalmazása. MÁR A SPANYOLOK IS? MADRID (Reuther hir) — Don Jorga Vígon, Spanyolország egyik legismertebb rovatirója azon sopánkodik, hogy az Egyesült Államok befolyása alatt már a spanyol hon is ame- rikanizálódik. A spanyol úri osztály ugyanis eddig jó 2 vagy 3 órát vett ebédidőnek. Az ebéd ott nagyszerű “úri” élvezet, igazi banket jellegű, amihöz idő kell. Es ime, amerikai befolyásra, most már még “jobb” korokban is kezdik amerikai szendvicsekkel helyettesíteni a régi módi, gazdag spanyol ebédeket. Hát nem borzasztó ez?!
